Csodálatos :)

Egyszerűen mesébe illő volt az idei Karácsonyom, mert szerető családommal és az én drága egyetlen cicamicámmal tölthettem. Még azt is túlélte a drágám, hogy a rokonság 80%-ának be lett mutatva :) És nemsokára egy éves lesz ez a csodálatos és mesés kapcsolat és a Szilvesztert is együtt töltjük. Rendben vagyunk és annyira de annyira boldog vagyok, hogy azt elképzelni nem lehet... :)

:)

Mindenkinek nagyon boldog Karácsonyt kívánok :) Legközelebb majd csak az ünnepek után jelentkezem, addig érjétek be ezzel a két képpel, amik szerintem a cukiság legfőbb képviselői :)

Ezer meg millió puszi és ölelés mindenkinek a szeretet ünnepén :)

i wanna run to you. huh-hoo.

Minden oké :)
Jól vagyok. És szerelmesen. Nagyon.
Hó is esett. A Karácsony is közel. Minden szép és elért az öröm.
Azt hiszem a napokban meg kell néznem a Love Actually-t. Vele. Ha nem vevő rá, egyedül. Végülis nem kínozhatom a halálba a nyálas-romantikus-szerelmes filmekkel amiket nézetek vele :)
Napi zene: All I want for Christmas
^^

átverve érzem magam.

hiábavaló a lázadás, ami kell neki, úgyis elveszi. a káosz egyre nagyobb, nem segít senki sem, de hát nem is várom el, majd én rendbe hozok mindent, eddig is így volt. most azt hiszem túl passzív voltam, hagytam, hogy elhatalmasodjanak utolsó napjaim vérbe fulladt hörgései torkomon, és nem tudok már beszélni sem. le kell nyúljak a gennyes sebig és kitépnem magamból azt az aprócska takony-szörnyet, amit reklámokban szoktunk látni. igazából megvan mindenem és mégsincs meg semmim. ujjaim közt elpárolog, mint a szó, hiába szorítom ökölbe kezem; de holnap azt hiszem, majd felragyog egy csillag, mert kifényesítem, hogy ragyogjon s fénye alatt talán elhiszem végre egyszer, hogy mégsem minden az én hibám, csak hagyom magam. a két ember, akiket a legjobban szeretek a világon, ugyanaz, csak pepitában. a különbség csak az, hogy az egyiknek értem a szándékait, a másiknak nem. fene az egészbe, hogy megváltozom, jó leszek, ha nincs pozitív visszajelzés, mi a frászért teszem? things to do: elgondolkodni azon, mit csinálok rosszul, önértékelni, átalakítani. gazából benne vagyok. benne vagyok én mindenben. de ezt baszottul leszarják azok, akikért tenném. azt hiszem, ha most meghalnék, csak akkor hiányoznék igazán. ez lenne az egyetlen módja annak, hogy megtudjam, rdemes -e. de akkor már rohadtul mindegy. szóval, ez egy patt helyzet. holnap majd fényesítek, takarítok, rendbe hozok. ha vele nem lehetek vidám, mással leszek az. nem szeretném, ha ez az egész úgy kezdődne el, mint tavaly.

Napi Xanax, avagy...

... dallamok gyönyörében a nyugalom: Enya - Amarantine

Third eye

"See, I think drugs have done some *good* things for us, I really do. And if you don’t believe drugs have done good things for us, do me a Favor: go home tonight and take all your albums, all your tapes, and all your cd’s and burn em’. 'Cause you know what? The musicians who’ve made all that great music that’s enhanced your lives throughout the years...
Rrrrrrrrrrrrreal - high on drugs."

"Today a young man on acid realized that all matter is merely energy condensed to a slow vibration. That we are all one consciousness experiencing itself subjectively. There is no such thing as death, life is only a dream, and we are the imagination of ourselves. Here's Tom with the weather."

"It's not a war on drugs, it's a war on personal freedom, it´s what it is ok?. Keep that in mind at all times. Thank you!"

/Bill Hicks/

Eseménytelen napok

A szobámban káosz, már nem látom át, már nem látok át semmit. Nincs kedvem takarítani, pedig alapjáraton agyon szeretek. Nincs kedvem suliba járni, ami nálam újabb furcsaság. Olyan igazi unalom-napoknak nézek elébe a szeretet ünnepének hajnalán. Mindenki rohan ajándékot meg díszeket venni, nekem még senki ajándéka nincs meg (na jó, egy embernek meg van, de ennyi...), igazából nincs is kedvem az egész futkosáshoz, válogatáshoz, csomagoláshoz... meg az összes többi dologhoz.

Nagy hidegek vannak mostanában, bármilyen melegen öltözök fel, állandóan fázom. És azt hiszem egy kicsit most a lelkem is megfagyott. Remélem felolvad.

Most elég

A "Hogyan tovább" című bejegyzésemről leszállni, mindenki! Ma már vannak bizonyos internet-technikai vívmányok, pl. MSN vagy akármi, ahol folytathatjátok a mocskolódás/csevelyt... Anonymus, megértem az álláspontod, Akasha drága szivem; köszönöm, hogy "megvédsz" - de igazából egyikőtöknek sincs igaza és már mindketten rohadtul eltértetek a témától. Mindíg is voltak nem éppen kedves kommentelőim, téged, kedves Anonymus, nem tartalak kellemetlennek, csak ha tovább folytatjátok ezt az egészet. Úgyhogy legyetek szívesek ezt ne az én blogomonbeszéljétek meg, mert ez az egész RÓLAM szól és ez igazából már inkább a ti KETTŐTÖK szellemi-szint csatája. És ez márpedig akkor is az én blogom, ha tetszik ha nem. Úgyhogy legyetek szívesek kíméljétek meg a normális nagyközönséget ettől, aki azért látogatja a blogom, és azért kommentel főként, hogy NEKEM mondjon véleményt. Köszi

felesleges vagyok.

Things To Do

Rendbehozni az életem... 65% :)

kövess, ha mersz.

Százféleképpen mondhatnám, helyette inkább indulok. Alattam a múlt, fölöttem a jövő; a kettő között csak én vagyok. Egy gyermek, akaratos és naiv, szomorú és álmodozó; egy gyermek, kinek megmondják mit csináljon, mit szabad és mit nem. Tudom, hogy felnőttnek kéne már lennem, de nem vagyok az, nem sietek azzá válni. Csak sétálok az ég alatt, ha eső van szeretem, ha süt a nap, az is tetszik, a viharban is nevetek. Tudok őszintén nevetni, mindig mosolyogni, mint egy napraforgó. Kövess, ha mersz, gyere utánam, fogd meg a kezem, a gyermekét; s ha a föld elég meleg, leveszem piros cipellőim, s úgy rohangálok a fűben - megmutatom, hogy megtanultam újra nevetni, mert előbb-utóbb minden gondom magától is megoldódik. S ne félj megfogni kezem, ne félj szentimentális bolonddá válni, mert az élet ízét az álom adja. Azért születtünk erre a világra, hogy boldogok legyünk. S én boldog akarok lenni; ezért még azt is megteszem, hogy nem teszek semmit. Kövess, ha mersz, ha nem vagy gyáva bolondnak lenni!

Szalagawató :]

Mit is mondjak, fenomenális volt ^^ Nagyon szépen köszönöm mindenkinek aki eljött és köszönöm Cicámnak hogy vállalta a nagy harci feladatot és keringőzött velem ^o^ Szerintem gyönyörű volt. És utána a banketten is jól éreztem magam. Meg az afterparty-n is, bár ott sok volt az eltúlzottan részeg (IHB -> iszunk-hányunk-belefekszünk). Én nem ittam olyan sokat de így is el tudtam magam engedni, jól elvoltam. Tündit és Pance-t sajnálom, akiknek nem egészen úgy alakult az estéjük, ahogy azt valószínűleg elképzelték... :(
Képek majd lesznek (talán...) később, máskor, vagy ha lusta leszek hozzá, akkor nem :) Majd még jelentkezem, bye-bye ^o^

Fájdalmak :D

Vasárnap elestem a lépcsőn. Gurultam le pár lépcsőfokot, szép kis nyomaim is vannak. Többnyire jobboldalon... a jobb combon jobb oldali részén 2 nagy kék folt, a jobb vádlim jobb részén egy hatalmas zöld. A legdurvább a jobb fenekemen, egy óriááááási FEKETÉS-LILÁS véraláfutás. És végül a jobb karomon egy kis vágott seb - mivel a borulásomkor magammal vittem egy virágcserepet is :( Szegény cserép :( Összetört :( Szegény virág, eltört az is :( Sajnálom őket. Magamat nem, bár azóta is nehézkesen ülök, vagy csak fél fenéken. A jobb lábam miatt sántikálok is. Ráadásul ma beoltottak H1N1 ellen. Azt legalább a bal karomba kaptam. De az is fáj és a fejem is az oltás miatt :( Meg közben a hasam rendetlenkedik női probléma miatt. Szóval... szét vagyok szakítva fájdalmakkal :D De a kedvem az rendben :):):)

Emlékek...

Within Temptation - Neverending Story

Ez a dal egy az én emlékeim közül. Két éve télen, késő este a Margitszigeti romok sötétjében táncoltam erre a dalra az akkori barátommal, s eközben a fülébe suttogtam a dallamot. Emlékszem, nagyon hideg volt; olyannyira, hogy hiába ölelt át, nem támadt bennem melegség. De azért belekapaszkodtam és együtt táncoltunk. Úgy néztem ki, mint akit odarendeltek; a téli éjszaka sötét asszonya.
Egy másik emlék; Karácsony. Csak futólag találkozhattunk, hazakísért. A buszon ültünk egymás mellett, két könyvet kaptam tőle (ami aztán annyira megtetszett, hogy az egész sorozatot beszereztem) és ott, a melegben, egymás mellet kucorogtunk nagykabátban, a lelkem mégis fázott.
A harmadik is vele kapcsolatos. Akkoriban még jártam drámára. Elkísért a sulimhoz és órák múlva, mikor kiléptem jókedvűen és nevetve, ő ott állt és vacogott a hulló hóban. Abban a pillanatban én is jéggé változtam. Miért van itt? Francba...
Nem hiszem, hogy ő igazán szeretett engem. Én viszont olyan voltam vele, mint a fagyos hókirálynő. Vajon azért voltam olyan kegyetlen, mert ezzel gördítettem előre a jövőm, a sorsom, a végzetem, amit a mostani párom jelent nekem? Vagy talán másképp is történhetett volna.
Sajnálom azt a srácot. Nem azért, mert nem szerettem, hanem mert nem engedtem, hogy ezt ő is lássa.
Nem szívesen emlékszem erre. Most valamiért mégis megtettem. A dal miatt, talán. Tüske. Mind tele vagyunk tüskékkel. Hiába húzod ki. Hiába forr össze a seb. Emlékszel rá.

Gyermekként...

... valahogy nem egészen így képzeltem el ezt az egészet. Akkoriban még sok minden akartam lenni, operaénekesnő, királylány, költő... ezek már 8 évek korom óta érdekeltek. Leginkább a két reális... királylány azt hiszem annak idején az összes kislány lenni szeretett volna.

Aztán ezt jó ideig továbbvittem. Sokféle életet éltem már, sok minden voltam s akartam lenni. Orvos még sohasem. De most már tényleg akarom s most már nem nagyon megy. Felidegesít, hogy TÉNYLEG tanultam rá és az OKTV-n bioszból egyik kérdésre sem tudtam úgy válaszolni, hogy na, ezt most tudom... kb. végigtotóztam az egészet. Arról már letettem, hogy jövőre egyetemre megyek... szépen elleszek egy évig magamnak, be kell pótolnom kb. 4 évnyi anyagot (kémiábólegy év alatt; bioszból év végéig), egyedül... ráadásul igencsak színvonalas az emelt érettségi, lehet kevés vagyok hozzá...

Elcsesztem az életem, ezen nincs mit kertelni. Illetve, már régen elcsesztem, mikor először feladtam egy álmot (12 évesen volt először ilyen), a lavina megindult, azóta csak csúszok lefelé. De a napokban legalább gyártottam B-tervet. Igazából elég furcsa mondattal kezdődik, de ezt megálmodtam valamelyik este. Tessék csak:
Terhes lettem, letettem az érettségit és elmentem Erikékhez dolgozni recepciósnak.
Igazából azt hiszem, roszabb is lehetne...

Holt virágok

Holt virágok porrá válnak
Mesét suttognak a fáknak.
De elrohan a lepkeszárnyak
Mennybemenetele;
Mielőtt meglátnád ráncaik
Csillogni a víztükörbe'.

Holt virágok porrá váltak
De még mindig suttognak a fáknak.
Eltűntek a lepkeszárnyak;
S én folyton elestem
Zöld lombokban, szivárványban
Görcsös gyökerekben.

Holt virágok porán lépek
Emlékszem még - milyen szépek!
Egyszer még megszagolnám őket...
De késő este leple jő,
Bezárul a súlyos vaskapu, havazik.
Szívemben kialszik a hő.

Holt virágok porába térdelek
Elképzelem, hogy még mindig szépek
Színekkel keverik a zöld rétet,
S nem érzem a hideget
Száz lepkeszárnyat látok újra
- hát mégis visszajöttek!

Holt virágok porrá válnak
Mesét suttognak a fáknak.
Visszatérnek színes szárnyak;
Fehér hótakaró
Por felett, fák alatt; én is fekszem-
S szárnyakkal álmodom.

Hogyan tovább?

Mától véglegesen és hivatalosan nem vagyok többé az Imbrium tagja. Saját döntés volt. Nagyon sajnálom ám. De úgy érzem, ez még csak a kezdet. Mostantól arra és csakis arra összpontosítok, hogy a céljaim elérjem. Álmok nem kellenek... azt hiszem, senkinek sem válnak valóra az álmai. Megpróbálom feladni az álmom, hogy valaha a hangom fog eltartani, hogy díva leszek... egyszerűen csak nem éneklek tovább. Tudom, ezzel kitépek egy darabot a szívemből, de hisz már annyit kitéptem s kitépett más is... nem tudom, van -e még mit kitépni belőle egyáltalán. Most még nem tudom, merre induljak, de azt hiszem, ennél rosszabb már úgysem lehet. Valahogy most nem vagyok szomorú. Valahogy most semmit sem érzek...

Kérlek...

... maradj még velem. Még utoljára el akarom mondani, mennyire szeretlek. De azt szebben és mélyebben, mint eddig valaha... még egy utolsó csók jár nekem. De azt akarom, hogy az életem legszenvedélyesebb csókja legyen. Szeretnék veled aludni, legalább még egyszer. Hogy álomba simogass, hogy hozzád bújjak és belebújjak meleg és óvó ölelésedbe... ígérem jobban meg fogom becsülni, mint bármit, mert ez földi mértékkel mérhetetlen érték nekem.
S ha az élet mégis megszán és túlélem a halált, örökké így élhetünk. De ha nem, s meghalok, legalább csodálatos emlékeim lesznek rólad, a mindent legyőző szerelemről, a gyönyörű zöld szemedről, mely mesél rólad - már az első randevúnk óta mesél. Azt hiszem, betegesen szeretlek. Jobban, mint eddig bárkit, jobban, mint eddig bármikor... hadd maradjon ez így.

"Oly könnyek szavaid, mint lepkék suttogó szárnyai..."

Az igazi szerelem legtisztább dallama...

Whitney Houston - I Have Nothing

Share my life, take me for what I am
Coz I'll never change all my colors for you
Take my love, I'll never ask for too much
Just all that you are and everything that you do

I don't really need to look very much further
I don't want to have to go where you don't follow
I won't hold it back again, this passion inside
Can't run from myself
There's nowhere to hide

Well,don't make me close one more door
I don't wanna hurt anymore
Stay in my arms if you dare
Or must I imagine you there
Don't walk away from me...
I have nothing, nothing, nothing
If I don't have you, you, you, you, you, you...

You see through, right to the heart of me
You break down my walls with the strength of your love mmmmm...
I never knew love like I've known it with you
Will a memory survive, one I can hold on to

I don't really need to look very much further
I don't want to have to go where you don't follow
I won't hold it back again, this passion inside
I Can't run from myself
There's nowhere to hide
Your love I'll remember, forever

Don't make me close one more door
I don't wanna hurt anymore
Stay in my arms if you dare
Or must I imagine you there
Don't walk away from me...
I have nothing, nothing, nothing...

Well,don't make me close one more door
I don't wanna hurt anymore
Stay in my arms if you dare
Or must I imagine you there
Don't walk away from me no...
Don't walk away from me
Don't you dare walk away from me
I have nothing, nothing, nothing
If I don't have you, you
ooohhh,ooooh
if i don't have you,oohh... Thank you, thank you very much!

Le kéne állni az álmokkal

Azt hittem, egyértelmű, azt hittem elérhető, boldog a jövő, túléli a szennyes jelent, marad a szerelem, érkezik a siker, nem változik többé semmi... és mindezt szinte ingyen megkapom.

"Klárisok a nyakadon
Békafejek a tavon
Báránygané,
Bárányganéj a havon.

Rózsa a holdudvaron
Arany öv derekadon
Kenderkötél,
Kenderkötél nyakamon."

Napi muzsika: APC - 3 Libras (Feel My Ice Dub Mix)

Hideg van, fázom, s nincs mi melegítsen... RINYABLOG!!!

Úgy néz ki, kicsit rajtam is erőt vett az ősszel kezdődő téli álom. Ha tehetném, csak aludnék. Nem akarok gondolkodni és rohanni, nem akarok gondolkodni és semmit sem csinálni. Tudom, időm van még, egyelőre szünet van. De igazából most egy vödör jeges víz, vagy egy nagy pofon tudna csak felébreszteni az álomból.
A feladataimmal szembenézni úgy érzem, most nehezebb lenne, mint azok következményeit elviselni. Pedig a következmények sokkal súlyosabbak. Tudom, tudom, tudom. De az érzet... Mostanában elég inaktív lettem, de ideje végre leírnom, mi aggaszt igazán. Nekem is könnyebb lesz talán.
Idén érettségizem, a jövőm ezen múlik, de a minimálisnál többet egyszerűen nem vagyok hajlandó foglalkozni a dologgal. Az igazán nagy baj mégis csak az, hogy még minimálisan sem foglalkozom vele.
Sokára lesz még nekem jogsim, mert elhúzódik ez is. Már több mint egy hónapja teszem le az egészségügyi vizsgát. Igazából ahhoz is hozzá kéne csak ülni. Csak egyszer. Csak egyetlenegyszer. Felhívni őket, időpontot kérni és tanulni. Ilyen egyszerű... lenne. A barátnőm, aki kb. 3 hónappal utánam kezdte el, nos, ő ma teszi le az utolsó, forgalmi vizsgáját. Sok szerencsét neki, egyébként! Egyszóval: így állok én.
A zenekarral semmi gondom nincs szerencsére, bár zabálja az időmet, az életerőmet s néha egy kis teher és idegesség ez is. De úgy egyébként azzal minden rendben.
Angol nyelvvizsgára is készülnöm kéne. De még annyi sincs bennem, hogy megnézzem, mikor van, hol, stb... hogy érdeklődjek. Mert talán nem is érdekel. Talán már semmi sem érdekel...

Azt hiszem akkor kezdődött el ez az egész, amikor feladtam a NAGY harcot. Jártam ugyanis kémia előkészítőre, a fakttal párhuzamosan. A fakt már egész jól döcög, de azokon az előadásokon egy mukk, annyit sem értettem. Valami nagy kémiaprofesszor tartotta őket. Hát, az nem nekem való. Úgy érzem, nem kellett volna ekkora fejest ugranom bele. Abba is hagytam hát, úgyis csak pénzkidobás volt, mert nem volt alapom, amire építhessem az előadásokon elhangzottakat. És időpocsékolás volt, mert aznap, amikor előadás volt, 10-re értem haza. És másnapra elég döcögősen ment a felkészülés. Ígyhát abbahagytam és úgy döntöttem, nem megyek jövőre egyetemre. Ez az ember tragédiája. Az én tragédiám. A totális zuhanás, a toális értékvesztés. Egész életemben csak egyvalamire, csak egyetlen dologra lehettem büszke... az eszemre. Mert okos vagyok, igenis jó a fejem! Minden másban csak átlagos vagyok. És mivel ez az egy van, ami az enyém, ezzel akartam kitűnni. Orvosi egyetem, rengeteg tanulás, rengeteg tudás. És pont ezt vesztettem el. Az egyetlen értékem, ami igazán az enyém volt.

Hideg van, fázom, s nincs mi melegítsen. Nemsokára elindulok próbára, aztán Lalival megyünk a jegyekért. Nemsokára megint lesz koncert, úgy bizony. De most ez a gondolat sincs még annyi se, mint egy vékonyka kis láng melege, a haldokló kis gyufaáruslánytól...

Another

Jah. Nézd meg. Vagy ne. Hamarosan írok majd. Már csak 1 pár napot kell aludni...

Barna Begónia (part 1)

A fények táncát figyeltem, kezem a fényekben úszott, ott táncolt és ott élt, álmodott és nevetett. Megfordítottam, behajlítottam az ujjaim. A fényt szűrtem, másképp most és most is másképp. A fény ott ficánkolt a kezeim között én pedig megragadtam, elkaptam és aztán elengedtem. Az egyik csóván tekertem egyet, ahogy a kezem is fordult.
Olyan volt az egész, mint egy végeérhetetlen játék, mely gyermeki, és fakó. Holt-fehér, tiszta, aztán gyöngy-fehér és gyönyörű, majd hófehér és akkor beugrott az idő... Az idő, mely körém szövi pókfonákját, s az is fehér. Az idő, amely még a játékot is elűzi, hisz tudom, ezernyi feladat vár még rám. Jó lenne néha megpihenni és játszani egy végeérhetetlent, játszani a fénnyel, játszani a kezeimmel...
Tudom, mit várnak el tőlem, tudom, mik a feladatok. Tudományok furcsa és vad könyvei lesnek rám, de most ott hagyom őket az asztalon. A fény tánca véget ért, most egy másik járja a ritmusra - szomorú melankóliám. Gondolataim váltják egymást, mint párok a Waltzerben. Míg valami vidám és mosolyogtató emléket, vagy érzetet, vagy akármit keresek, egy Polkát... hiába. Egyre csak zeng bennem a súlyos tánc, egy szomorú tánc, egy halott tánc, síró hangszereivel.
Újra felemelem a kezem a fénybe, de most nem mozdítom. Ott áll mereven én pedig meredek rá. Túl sok minden van most bennem, le kéne tennem mindent, ami teher. Élhetnék inkább egy normális életet, céltudatosan, feladatközpontúan, racionálisan, mint egy realista - igen, annak kéne lennem. Tanulnom az embert, az állatot és a növényt, tanulni gyógyítani, megtanulni a pénzéhes önzőséget, megtanulni küzdeni és megtanulni emberből anyagot, anyagból embert készíteni. De ez nem én vagyok. Az én tudományom más. Az én tudományom a fények tánca a kézen...
Önmagam fénycsóváját szűrtem és forgattam, az táncolt és z nevetett, míg én szomorúan figyeltem. Mi lesz belőlem... árnyék a tánc, mit kezem vet magamra.

Leltár

Gyakran próbáltam/próbálom azt képzelni, hogy én igenis művész vagyok. Egy hete írtam erről egy rövid egypercest. Amint visszakapom, begépelem és közzéteszem a blogon. Talán valakit érdekel. És ma... nem is tudom, milyen indíttatásból, de összeírtam az évek során felgyülemlett regény-, novellaciklus- és novellatervezeteimet. Nos, csak hogy lássátok, mi mindent hagytam abba:

Foggal, örömmel...
Hét világ - Túlvilági Story
Anyu-apu
Keresztmentes Háború
Elevenen elégve
Szellemzár
Álmos mesék
Védd magad
Szerelemfürt - tizenkilenc történet
Csendesség
Néma ház

Tessék. Időrendi sorrendben. A blogon egyébként fellelhető 2 apró részlet az 'Elevenen Elégve' című novellából, amit elkezdtem, illetve még egy kis részlet a 'Keresztmentes Háború' címmel megírásra várakozó regény(sorozat!!!)-ből. Nos igen, mertem nagyokat álmodni, tudtam nagyokat tervezni...
A dőlt betűvel kiemelt irományok azok, amik már soha az életben nem fognak elkészülni. Egyszerűen már értelmetlenek és idegenek a számomra. Voltak korszakok az életemben, mikor ezeknek a témája igen erősen foglalkoztatott, de ezek a korszakok leáldoztak. Az az igazság, hogy ebből a (ha jól számolom) 11 műtervezetből 4 elkészülésére látok csak némi esélyt. Lehet tippelgetni, hogy melyikekre :D A valódi igazságot úgyis csak én tudom.
Van egy csomó kis történetem meg egypercesem, amiket soha nem fogok ésszerű és racionális rendbe tenni és abban tartani. Felesleges. Ugyanis néha úgy érzem, minden aprócska próbálkozásom az írással kapcsolatban csak papír és tintapazarlás, szeméthalmozás, minden ilyen próbálkozás csalódás. Talán mert még soha semmit nem fejeztem be, csak megszakítottam. Ez vagyok én.

Betegnapló, 2. fejezet: Jobbultam :)

Már nem fáj a torkom, csak nehéz. De nem fáj ^^ Mondjuk utáltam tegnap éjfélig fenn maradni, hogy bevehessem a gyógyszerem. És utáltam reggel 6-kor felkelni, hogy bevehessem a gyógyszerem. De hát muszájj... :( És mindjárt dél, szóval mindjárt megyek bevenni a gyógyszerem... :D
Mind1. Jobbultam. :) Még 2 nap és kilábalok. Juhééj ^^

Betegen.

Orrfolyás ezerrel, fejfájás és torokszaggató köhögés, torokfájás... nehéz nyelés... nehéz légzés...

Torokgyulladás. És a bónusz: beszűkült a bal tüdőm, vagy mi a szösz. Semminek nem érzem az illatát, az ízeket sem. Nehezen lélegzem, nem gyújthatok rá. És nem azért nem, mert az orvos megtiltotta. Nem is tiltotta meg. De nekem szar. Ma reggel megpróbáltam KV mellé elszívni egy szálat. Kis híján megfulladtam. Jajdejó...

6 óránként kell bevennem egy kurva erős gyógyszert, 8 óránként köptetőt, 24 óránként C-vitamint és Kálcium-Magnéziumott. Úgy érzem magam mint a 80 éves nyanyuszok, akik 50 gyógyszerrel fekszenek és kelnek. Áááá.
Vagy inkább mint Darth Vader. Fakultatívan kötelező elgondolkodni, hogy vajon miért... Igen. Bizony. Úgy van. Megfejtetted. Hörgök, mint állat. Éés sípol az orrom, meg minden. Ami szem-szájnak ingere. Éééé.

Nagyon le fogok maradni az anyaggal meg a keringővel. Ráadásul a kedvesem sem láthatom. :'( Ez a legeslegeslegszomorúbb :( Csütörtöki próbáról is kimaradok. Hétfőig itthon kell csücsülni. Aztán ha nem jövök rendbe (ami most még elég valószínűnek tűnik, idővel gondolom majd csökken), akkor hétfőn kontroll és még egy hét. Na az aztán nagyon nem lenne jó. Remélem meggyógyulok csütörtökig (2 nap -> valószínűtlen), mert akkor kell visszamennem. És ott dől el a jövő hétfő kérdése is. Ez most nagyon betett :\

Megyek is, mert be kell vennem a gyógyszerem. A rinyablog mára bezár. Szép álmokat.

Napi muzsika <3

Avantasia - Carry me over

Véleményem szerint a világ egyik legeslegszebb szerelmes száma :)

Érzés...

Mindenki kérdezi, hogy vagyok... ugyanis sokan veszik észre rajtam, ha nincs minden rendben...
Persze, jól vagyok, minden oké...

De ez egy nagy hazugság. Minden nap késő délután, fáradtan esem be az ajtón, próbálok a tanulásra és a feladataimra koncentrálni, plasztikus tökéletességet ölteni magamra, amivel kendőzhetem a belső nihilt...

Mikor elfogynak a feladataim, csak ülök... a gép előtt, a TV előtt, vagy csak úgy és nézek- anélkül, hogy felfognék bármit is. Egyedül a zene ér el hozzám: napok óta csak a legszívtépőbb, depressziós, romantikus, klasszikus-fájdalmas dalok...

Kitakarítom a szobám látszatra (mindent eltüntetek a szemem elől, többnyire úgy, hogy begyűröm a szekrénybe vagy valamelyik fiókba...), megvetem az ágyam és minden este sírok, hogy vajon mi lesz, ha mi többet nem alszunk már együtt az én ágyamban... és ki sem tudtam élvezni a legutóbbi együtt alvásunkat.

"Élj minden pillanatot úgy, mintha az utolsó lenne."
Mától így fogok mellette élni, vele lenni... kiélvezni és tökéletessé tenni minden pillanatot... mert az én szememben még mindig pengeélen táncolunk.

Zene... és szöveg... <3

Celine Dion & Barbara Streisand - Tell him

I'm scared
So afraid to show I care
Will he think me weak
If I tremble when I speak
Oooh - what if
There's another one he's thinking of
Maybe he's in love
I'd feel like a fool
Life can be so cruel
I don't know what to do

I've been there
With my heart out in my hand
But what you must understand
You can't let the chance
To love him pass you by

Should I

Tell him
Tell him that the sun and moon
Rise in his eyes
Reach out to him
And whisper
Tender words so soft and sweet
Hold him close to feel his heart beat
Love will be the gift you give yourself

Touch him
With the gentleness you feel inside
Your love can't be denied
The truth will set you free
You'll have what's meant to be
All in time you'll see

I love him
Of that much I can be sure
I don't think I could endure
If I let him walk away
When I have so much to say

I'll

Love is light that surely glows
In the hearts of those who know
It's a steady flame that grows
Feed the fire with all the passion you can show
Tonight love will assume its place
This memory time cannot erase
Your faith will lead love where it has to go

Never let him go

Szerintem egyszerűen gyönyörű :) És mivel nem mindenki ért itt angolul, kedvesemnek (akinek főleg szól a dal), lefordítom a kedvenc részem:

Mondd el neki
Mondd el neki, hogy a nap s a hold
Az ő szemében ragyog
Nyújtsd felé karod
És suttogj
Kedves szavakat lágyan és édesen
Szorítsd őt magadhoz, hogy érezd ahogy a szíve dobog
A szerelem lesz az ajándék, amit magadnak adsz

"We both know, I'm not what you, you need..."

elgondolkodnivaló...

És az együttlétben is legyen köztes hely,
Hol az ég szelei táncolhatnának.
Szeressetek, de a szeretetből ne fonjatok kötelet:
Tenger legyen, mely két lélek partja között mozog.
Töltsétek meg egymás poharát, de ne igyatok egyazon pohárból.

Adjatok egymásnak kenyeretekből, de ne egy kenyéren éljetek.
Énekeljetek és táncoljatok és örüljetek együtt,
De legyen mindenki olykor egyedül,
Mint ahogy a lant húrjai egyedül vannak, bár zenéjük egy.

Szíveteket ne adjátok egymás kezébe,
Mert csak az Élet keze tarthatja őket fel.
Álljatok együtt és mégse túl közel:
Mert a templom oszlopai külön állnak
És a tölgy és a ciprus nem nőnek egymás árnyékában.

GIBRAN próféta


Mikor először olvastam, gondoltam, butaság... butaság, mert mi ketten mégis olyan jól megvagyunk, a szívem kezébe adtam, közel engedtem őt magamhoz... mégis megtartottam a verset.
Ma elővettem. Most már nem gondolom hülyeségnek. Sőt, ha lenne alkalmam változtatni valamin, hát az ez lenne. Sosem szabadott volna engednem, hogy beleszóljon az életembe.

Ügyetlen

Az vagyok. Nagyon ügyetlen. Kis szerencsétlen, botladozó, csacska és cserfes kislány. Pedig én egy könnyed, kecses és büszke nő szeretnék lenni. Miért ne lehetek az? Sok év telt el, mire elfogadtam magam barna hajú-szemű (amiből 12 egy tucat...) aprócska kis dugó, gömböc-jellemű, de ezen kívül jellegtelen és egyáltalán minden különlegességet nélkülöző lánynak... talán el is kezdtem megszeretni magam ilyennek. Hiába akartam szőke, vékony magas, hosszú lábú, feszes combú, kék szemű szívtipró lenni, az élet bizony baszott rá, hogy mit akarok. Hát jó. Akkor fogadjuk el magunkat olyannak, amilyenek vagyunk. Kipipálva, megvolt. De azon, hogy ilyen ügyetlen, kétbalkezes, szerencsétlen, bezárkózott, fejét-a-homokba-dugó, egyáltalán nem szívdöglesztő és egyre inkább vállvonogatós lettem, hát, minden jogom megvan kiakadni. Hiszen ez nonszensz! Ezt szoktam/szokom meg? Miért vagyok ilyen?

Nem akarok naponta:
- megbotlani és/vagy fellökni valakit, rálépni a lábára, etc.etc.etc.
- elejteni és szétszórni a cuccaim
- valamit elveszteni
- hallani, ahogy röhögnek a kis szerencsétlen bigén (aki, bassza meg a sors, de én vagyok...)
- megcsúszni és elesni a lépcsőn
- elfelejteni valami újabb nagyon fontos teendőt
- 10-nél több kék-zöld-lila foltot
- összetintázni, összepiszkolni a kezem/ruhám

De úgy néz ki, az ilyen kis szerencsétlenek, mint én, valahogy nem akarnak kikupálódni. Minden nap kék kézzel, maga után rengeteg kívánnivalót hagyó sminkkel, gyűrött ruhában és kócos hajjal érkezem haza. Fáradtan, elgyötörten. Egyáltalán nem vagyok fitt. Ráadásul még szerencsétlenkedem is, 0-24, se eleje, se vége... én is egy olyan mindíg tökéletes nő akarok lenni, akikre naponta irigykedem... :(

Nem vagyok egyedül...

... szeretek ezzel a gondolattal élni. Mindig voltak súrlódások és mindig is lesznek és bár minden csak egyre nehezebb és nehezebb lesz...; jó tudni, hogy te még egészen az enyém vagy, hogy mellettem állsz és megvédsz... vigyázol rám...
Kérlek szerelmem, vigyázz rám holnap is. Még ha nem is egymás karjaiban ébredünk, egy percnyi mélázás úgy érzem jár nekem. Ha minden nap gondolsz rám, angyali erőd megvéd attól, attól a nagy ismeretlentől...
Felkelünk holnap is és azután meg azután is... és csak néha élvezhetjük, milyen is az, amikor mosolyogva simogat a másik... de ezekért a percekért nekem megéri várnom. És nem felejtelek el, soha, egy pillanatra sem.
Kérlek szerelmem, te se feledj el engem, soha...

szarezahét. :\

asszem.a.cím.mindent.elmondott...két.napot.élveztem.csak.igazán...
két.nap.találkoztam.vele.az.is.csak.két.délután.volt.igazából...
minden.más.meg.szar.
az.élet.meg.bekaphatja.
és.mindenki.más.is.
kezdve.azokkal.akik.a.közvetlen.környezetemben.vannak.a.világ.másik.pontján.élő.emberekkel.bezárólag
majd.írok.rendesen.
valamikor.
talán.holnap.
faszomsetuggya

:\

csak egy kép. neki.

a 7vége...

Koncert
Buli
Cicázás
Ivászat
Nagy siker
Cicázás
Fetrengés
Lustulás
Cicázás
Bilincs....
Mesés
Cicázás

<3

Szóval, a koncert remekül sikerült ^^ Sokkal-sokkal jobb volt, mint az első :) Éés :D Aztán afterpartyztunk, csak Cicával túl hamar leléptünk, ezért bocs Jani, Peti, Pance, Andi... :( Aztán aludtunk... nagyon mélyen :) Másnap kb. délben ébredtünk és egész nap csak fetrengtünk és filmet (Scary Movie, Zűrhajók, Hazárd megye Lordjai, Vanília égbolt, A tűz óceánja), vagyis filmeket (XD) néztünk egész nap. Kaptam egy leopárdmintás bolyhos bilincset :P A többi CENSORED :D Aztán aludtunk megint. Jó mélyen. Szóval ez a hétvége... egyszerűen isteni volt :D Aki nem volt ott a koncerten, az tényleg nagyon elbaszta X)

Köszi akik ott voltak:
Cica <3
Vadi
Peti
Jani
Pance
Andi
Annamari
Anyu és Pisti
Balázs és Péter

Feketével kiemelt emberkék VIP rajongók XD

SIKERÜLT! :)

Sikerült hát, igaz másodszorra, de sikerült ^^ Annyira nagyon örültem ^^

És ne feledjétek, IMBRIUM koncertig már csak 2-t kell aludni... :D

Már csak néhány óra a KRESZ vizsgáig...

Izgulnom kéne. De nem izgulok. És nem is fogok. Most halál nyugodtan úgy érzem, menni fog, megcsinálom! :) Utána találkozom édesszerelmemmel. Aztán lesz 5-től próba is. 2 nap múlva koncert és még van egy befejezetlen dal... össze kell kapnom magam... de legalább... nem izgulok. Le fogom tenni a mait. Érzem. Ez egy jel :) 2.-án a második vizsgám lesz. Ráadásul az első 22-én volt. Valahogy a kettesek összejátszanak, ha-ha :D Ha nem fog menni, ha elszúrom, akkor nem tudom mi lesz, de úgy érzem akkor sem fog összedőlni a világ... persze, kell a negatívum de valamiért egyáltalán nem ez most a domináns feel. Szóval, csak lazán. Alig teszteltem valamit... de talán így is menni fog. Szorítsatok nekem én pedig ígérem, hogy nem rontom el megint a para-izgulással :) Szépnapot mindenkinek! ^^

Egy éve

Egy éve, a mai napon írtam ezt:

A természet csak ma,
Mintha ezer évet öregedett volna.
Az én lelkem reggel
Megtelt kudarc-örömmel.
Az iskola megint
Ocsmány -megszokás szerint.
Új ember szólt belőlem
A régi ünneplőmben.

Milyen szép az élő, csacsogó diáksereg - akár egy hullaházban.

Idén inkább ezt írnám:

Kis szerencsétlen-köpenyben
Botladozva-boldogan
Indultam és néztem hosszú,
Poros utam.
Szép volt ott lenni újra, mert szép
Már a múlt, mert szép volt a nyár...
A legszebb volt és én csillogtam,
Úgy érkeztem, ahogy elindultam,
Ragyogott a szemem-szavam
S a sok barát közt rágondoltam...

Milyen szép volt az önfeledt gyereksereg... de én voltam mind közül a legszebb :)
(csak mert a boldogság sugárzik :P)

valaki meghalt ma.

én.

Királylány vagyok. Egy a sok közül. Egy a sok közül. Egy a sok közül. Nem figyelnek rám.
Szeretett édesanyám fél és mindig szomorú. Beethoven Holdfény-szonátáját játssza és könnyek folynak végig az arcán. Egy idegen ország királynője. Egy idegen gyermek anyja, az én anyám.
Az apám egy zsarnok, gyűlöl engem, gyűlöli az anyám. Vissza akar küldeni minket idegen országunkba. A többi testvérem is gyűlöli őt.
Elmondják neki, elmondják, hogy bosszantsák őt. Idegen országom francia himnuszát énekeltem. Apám, a zsarnok király bezár egy gépbe, mocskos szolgái közé, akiket megunt. A ketrec neve Suttogás, mert a végén az emberekből csak ennyi marad. Suttogás. A csapdába esett lélek segélykiáltásai. Láthatatlan, rosszindulatú, bosszúra, vérre éhes lelkek.
Egy moccanás, egy pislogás, egy sóhajtás - és a fémketrec pengeélei belém vágnak. Egy test, két fogaskerék közé szorulva. Egy lélek elveszve a test foszlányaiban. Apám zárt be ide, hogy megmutassa, hogy bűnhődik az, aki lázad országa ellen. Azt nevelték belém, hogy idegen vagyok. Megértem az apám. Megértem és a halálát kívánom!
Még élek, holott izgek-mozgok. A végső csapás még csak most következik. Most. Most. Most. A gépketrec falai egyre szűkebb helyet hagynak nekem, a fejem két fémtest közé szorul. És szorít és szorít és szorítja a koponyám... egyre erősebben és erősebben... a többi szolga szörnyülködve nézi zsarnok királyuk tettét- a halálraítélt királylányt.
A gépezet összeszorítja a fejem, a koponyám recseg, ropog, félő, hogy eltörik. Darabokra hull, ilyen nyomás alatt. Meghallom édesanyám zongorajátékát és telnek a másodpercek.
3.
Nem sokkal ezelőtt elkezdett ömleni belőlem a vér. Mikor a vonatállomás felé mentünk. Legkedvesebb húgom, a legkisebb királylány, nagyon aggódott értem. A csomagjaink el is tűntek, amíg ápoltuk magam.
2.
Egy csendes kis faluban voltam az idegen országban és dőltek belőlem a szavak. Egy őszülő bácsinak mondtam el, mennyire szeretem a kis falut.
1.
Nagyon félek. Még egy másodperc és meghalok. Nagyon fáj, nagyon félek. Valaki mentsen ki innen! Még nem akarok meghalni, nem akarok meghalni! Félek a haláltól, hát nem értitek? A gyermek, aki fél a sötétben, sötétbe zárjátok? ....
0.
Igen, minden éjszakára...

Csak zene

Rúzsa Magdi - Vigyázz a madárra

(szem. vél.: néhol kissé vontatott, de ezen túllépve nagyon szép és értékes; a szövege pedig fenomenális!)

21.-e, péntek, reggel 8 után óta nagyon rosszul vagyok. :( Minden nap fáj a fejem, 24 órában... amikor alszom, persze nem érzem. Ki kéne már mozdulni kicsit. Bulizni. Meginni egy sört haverokkal. De nem tudom. Senki nem akar eljönni velem. Talán én sem akarok.

Kép-esség; nem teljes, mert telelinkeltem és gondolkoztam :]

Rég volt már néhány "állandó" rovat, mint pl. a Csak zene (1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, stb.) az Emotion Factory (1), a Saját alkotás (1, 2, 3, 4, 5, stb.), a Nem saját versek :Đ (1, 2, 3, 4, stb.) a Filmajánló (1, 2, 3, 4, stb.)... vagy az, amikor csak képe(ke)t teszek be (1, 2, stb.), annak a rovatnak igazából nem adtam nevet, hát most már annak is van :)


Sőt, még ezen felül is gondolkoztam... mert én ilyen vagyok :] Gondolkodó lá(/é)ny... az embereknek szükségük van a rendszerességre. A biztos pontra. A rendszerezésre, csoportosításra. Az én blogomnak is. Szóval, vannak a fent említett rovatok... de én ezen felül még kettőt megemlítenék. A Gondolatok (1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, stb.)-at és a Piros cipellős bejegyzések(1, 2, 3, 4, stb.)-et. :D Öhm... tessék, aki akar szemezgessen mindenből :) Ez ma egy Kép-esség rovatnak indult szőlőfürt, hehe ^o^

leülök a semmi szélére

Leülök a semmi szélére, ahol még van valami, de az már semmi... és nekem ez a minden.
Elgondolkodom, egy egyszerűbb életen - szabadon feküdnék, zöld füves réten, kék égbolt alatt, bohém gondolatokkal...
Elgondolkodom egy nehezebb életen.
És elgondolkodom a sajátomon.
Valahol a kettő között van, a semmi és a valami között. Valahol a kék égbolt és aközt, amit kivágtam a szalagból.
Nyakamon egy őrült, egy mosolygó őrült; a kék égbolt...
- Szemedben nem tükröddzöm, csak a vízben; ha belefúlnál, örökre együtt lehetnénk...


Ma valahogy ontom magamból a bejegyzéseket. Máskor meg hetekre eltűnök... ez a ló túloldala. Könnyű átesni. De rájöttem, rég volt már ilyan igazi piroscipellős bejegyzés :) Hát, parancsoljatok ^^

Edith Piaf

Igen. Edith Piaf. Ő a példaképem. Mostanság igencsak rákattantam a dalaira (ismét)... :) A kedvenc számom tőle a No, je ne regrette rien (link). Mióta az eszemet tudom, imádom őt és mindígis ez a dal volt a kedvenc, bár a szövegére nem figyeltem fel, eddig. Egy zseniális fordítás a dalról... talán nem véletlenül ez a kedvenc :)

Tudat alatt tudok franciául? :D

Íme a szöveg lefordított változata:

Nem! Nem, és nem...
Nem, nem bánok semmit sem...
Akár jó, akár nem,
Ami volt,
Minden mindegy nekem!

Nem! Nem, és nem...
Nem, nem bánok semmit sem...
Ami volt, szertehullt,
Mind hazug,
Kinek kell a múlt!

Máglyát gyújtottam én
Minden emlék tüzén,
Ért sok bánat, öröm,
Agyő, megköszönöm...

Régi szerelmekért
Sírni ugyan mit ér,
Mindent, mindent, ha kell,
Elölről kezdek el...

Nem! Nem és nem...
Nem! Nem bánok semmit sem...
Akár jó, akár nem
Ami volt,
Minden mindegy nekem!

Nem! Nem, és nem...
Nem! Nem bánok semmit sem...
Múlt velem nem jöhet,
Mert életem
Ma kezdődik veled!

Ma lesz...

... próba. IMBRIUM próba :) Végre :D Nagyon rég próbáltunk már. Hmm... és szeptembertől még kevesebbet fogunk. Kár. Viszont... Október 2.-án lesz egy koncertünk, a Vörös Yuk-ban. Azelőtt meg szeptember vége felé egy "zártkörű" buli.

Ennyit egyelőre rólunk :) Ja, még valami. Aki a július 17.-i koncertvideók után kuncsorog, annak itt van 3 link:

Imbrium - Your face of the lies
Imbrium - Airless
Imbrium - I would love (to lose) you!

Illetve képek a koncertről:
Kimiszandy képei
Pance képe

Még egyszer köszönöm Kimiszandynak a videókat és képeket és a sztárfotót (amit mellesleg mindenhová kiraktam) Pancénak :) És köszönöm a türelmeteket is, hogy ennyire megvárakoztattalak titeket, kedves olvasók :)

Miért útálsz?

Az emberek tele vannak gyűlölettel. De többnyire bele sem gondolnak, milyen súlyú szavakat használnak. Talán, ha azt mondják, utálnak valamit, nem is így értik igazából. Talán csak nemszeretem-dolgokat emelnek ilyen magasságokba.

Képzeljünk el egy világot gyűlölet és harag nélkül - mindenki előzékeny, illedelmes, nem nyafog, nem káromkodik, nem mondja azt, hogy UTÁLLAK... kéz a kézben táncolnak a csupaszín virágos réteken, mint egy átkozott hippi kommün és mindent és mindenkit csak szeretni lehet...

Szerintem undorító, borzalmas, unalmas. És szerintem nem egyedül vagyok így ezzel. Mindenki ezt gondolja. Szükségünk van a gyűlöletre. Függünk a haragtól, függünk az utálattól. Ugyanolyan betegesen szükségünk van rá, mint a szeretetre.

Vegyünk példának egy hippit. Hmm, ismerek is egyet. Egyszer beszélgettem vele. Aranyos volt, szép dolgokat mondott. NO WAR, JUST PEACE AND LOVE... cuki :) Most vonatkoztassunk el a hippik erős drogfogyasztásától, naturalizmusától, minden egyébtől, ami undorítja az embereket. Egyszer hallottam egy mondatot ettől a bizonyostól, akit ismerek. Felfedeztem benne a másik oldalt is. Valahogy így hangzott:
- Útálom a háborút...

Nincs olyan ember, aki ne függne az útálattól... még a legszeretőbb, a legszeretetreméltóbb embernek is szüksége van rá. Mert ettől vagyunk emberek. Hogy gyűlölünk és gyilkolunk, s néha szeretünk is, de akkor is gyilkolunk. A legtöbb ember csak önmagát öli meg, szép lassan, 10000 éves ciklusokban... de akkor is. Mindenki gyűlöli ha gyűlölik és mindenki gyűlöl mást gyűlölni. De ez egy épp olyan természetes folyamat, mint pl. a térdreflex. Enélkül nincs ember. Enélkül nincs állat. Nincs élő és gondolkodó organizmus a Földön. Mikor még nem volt, azok voltak a legszebb idők...

Túl kell lépni a gyűlöleten, de semmiképp nem kell tenni ellene. Sőt, nem is szabad. Aki nem szeret és nem gyűlöl szabadon, azt bekebelezte valami. Az emberek 99,9%-át már bekebelezte valami. Erről majd egy későbbi bejegyzésben. Engem pl. a szerelem. Azért írok ilyen hasztalan eszmefuttatási maszlagot, mert útálnak és útálok, holott én szeretni szeretnék, mindent és mindenkit. De ezt nem tudom levetkőzni, mert azzal megnyúznám magam.

Szeretném, ha vége lenne már...

... a nyárnak. A rengeteg unalomnak és napfénynek. Eső, köd és szürkeség és mindennapok... hol késtek már?

Az igazi Csodaország

Álmos reggel köszönt rám. Nagyot nyújtózok az ágyban, a sötétkék szatén ágynemű körbeölel. Még nem nyitom ki a szemem. Hagyom, hogy a napsugarak feltöltsenek energiával, s csak fekszem. Ébren vagyok, de mintha csak aludnék. Fekszem. És ez jó nekem.

Mikor már elmúlik az álom, a varázslatos álom hatása, felülök az ágyban és kinyitom a szemem. Minden olyan HATALMAS... én pedig apró vagyok. Az óriási ágyban, mely akkora, mint egy futballpálya, körbejárok és megkeresem a telefonom. Vajon hány óra lehet? Mikor megtalálom, ÓRIÁSIRA nő. Egy picike gomb akkora, mint egy járólap... ráugrom. Semmi. Még egyszer ráugrom. Semmi. Nagyon erősen próbálkozom. És akkor, éles fény alattam. Odafutok a végére és hatalmas számok mutatják: 9.12

A hatalmas fekete telefonnál egy monstrum áll őrt: egy óriáspárduc. Megpróbálok felmászni rá, szőrébe kapaszkodva. Mikor felérek a tetejére, körbenézek. Az én szobám. Csak épp akkora, mint egy egész bolygó. Hatalmas távolságok, szédítő magasságok és minden ismerős-idegen. Elindulok, le a focipálya méretű ágyról, a lepedőbe kapaszkodom, mikor lemászok. Félek, hogy leesem és meghalok... Elsétálok a gurulós székemig. Olyan, mint egy hatalmas szörnyeteg. Én pedig csak akkora vagyok, mint egy kereke. Újra az ágyhoz sétálok, felkapaszkodom és leülök a párnám egyik csücskére. Miért vagyok ilyen apró? A párnám csücske mellett találok egy cukorpapírt. Nagy betűkkel ez van ráírva: Egyél meg. Belebújok a cukorpapírba, mint egy hálózsákba és gondolkodom. Valahol lennie kell egy üvegcsének. Arra az van ráírva, hogy Igyál meg. Ha megiszom, újra nagy lehetek!

Órákon át keresgélek az ágyban, mire találok egy akkora üvegcsét, mint én. Átölelem a betűket. Tényleg rá van írva, Igyál meg. Elmerengek, a fehér folyadékot ölelgetve; akarok én egyáltalán megint nagy lenni? Nem, annyira talán nem... hisz akkor mindenki azt hinné, elvesztem, sosem találnának meg, nem zaklatnának, nem bántanának. Milyen jó is lenne ilyen kicsinek és jelentéktelennek maradni...
Ugyanakkor... azt hiszem, hiányozna a családom. És hiányozna a szerelmem is. Aligha találnék másik egyhüvelykes társat. Nem utazhatnék többet, maximum a szobámban. Kalandos utak volnának, sok mindent felfedezhetnék, amit eddigi szememmel nem. De... azt hiszem nem tetszene sokáig.

Nagy nehezen felbontom az üvegcsét és leborítom. A kiömlő löttyből megpróbálok annyit felnyalni, amennyit csak lehet. De sokáig nem bírom. Tej. Fúj. Világéletemen utáltam a tejet. Elálmosodok tőle, fáj a hasam és szédülök. Eldőlök és meghalok.

***

Álmos reggel köszönt rám. Nagyot nyújtózok az ágyban, a sötétkék szatén ágynemű körbeölel. Még nem nyitom ki a szemem. Hagyom, hogy a napsugarak feltöltsenek energiával, s csak fekszem. Ébren vagyok, de mintha csak aludnék. Fekszem. És ez jó nekem.

Mikor már elmúlik az álom, a varázslatos álom hatása, felülök az ágyban és kinyitom a szemem. Minden olyan NORMÁLIS... én is az vagyok. Az ágyban megkeresem a telefonom. Vajon hány óra lehet? Mikor megtalálom, megnyomok egy gombot, ami kisebb, mint az ujjam. A kijelzőn fény, számok mutatják: 9.12

Az álomra gondolok. Pici voltam. Nehezebb volt felkelni, megnézni hány óra, mindent nehezebb volt. De könnyebb, mint most. Azt hiszem, akkor erősebb voltam, mint bármikor. Nem sírtam, mikor rájöttem, hogy apró vagyok. Helyesen cselekedtem, lélekjelenlét, erő, kitartás, állóképesség, miegymás. Nem adtam fel az üvegcse keresését. Nem kávéztam, nem gyújtottam rá. Nem ébresztett senki kiabálva. Nem kellett összeraknom az ágyam, nem kellett házimunkát végeznem. Délig kerestem az üvegcsét. És semmi... talán jobb lett volna tényleg olyan picikének maradni...

Egy kis Balatoni életérzés...

... szavakban! Megpróbálok átadni 1-2 dolgot, amiből nagy francot sem fogtok érteni, de mind1 XD Max. a kedvesem, aki olvassa a blogom :D De ő jókat fog derülni :D Yeee :P

" Aggyatok egy Mogyisnapszot, vagy mingyárt idehányok..."

X-BOX

" Nem te, Dagattjézus..."

Bëlga - Kavboj XD

Kovbojok - Kakadal, Télapó XD

" Raident csak Raidennel lehet legyőzni..."

MORTÁLKOMBAT

Doktor KÖCSÖG!

Jay és néma Bob + Stop Shop poénok

South Park

Másnaposok

Salamon és a karmolós viziszörny :P

Análpoénok...

Sztárfotók... XD

Ennyi :D Majd ha kapok képeket, rakok fel belőlük :]

Happy Up Here...

Nos, hazaértem a Balatonozásból :] Egyszerűen... kurva jó volt :) Nem tudom... beszámoló... nem szeretek beszámolni... úgysem tudom nektek visszaadni az érzéseim. Lényeg, hogy sokat nevettem jó arcokkal, sokat voltam együtt szerelmemmel, jó idő volt és... minden fenomenálisan sikerült. Persze nem tökéletesen. Volt egy beszélgetésünk. Azt is a szép emlékekhez sorolnám. De nem vicces. Inkább mély és kicsit lehúzó. De meg tudtuk beszélni a problémáinkat. És kötöttünk egy alkut. Én többé nem hazudok, amibe beletartozik az is, hogy elhallgatok részleteket: ilyen többé nincs. Ő pedig nem fog korlátozni és "emberségesen" fog velem bánni. Azt hiszem, ez a kompromisszum (egyelőre) 99%-os jó. Mindkettőnknek.
Szóval... nagy bulik voltak, nagy játszmák, SP és Másnaposok.... rengeteg pia meg röhögés, szóljon nektek hozzá a RÖYKSOPP :D

My little world...

90%

már
nem
kell
sokat
várni
és
fullos
lesz
a
szobám
...

Az egyetlen...

Nehéz megtalálni azt a tökéletes alkalmat, azt a megfelelő helyet, a megfelelő partnerrel... amikor boldogok vagyunk. Nehéz megtalálni azt a megfelelő szót, azt a tökéletes pillanatot... amikor boldogok vagyunk. Nehéz megtalálni azt a felhőt, ami mindkettőnk számára ugyanolyan arcot formál... és akkor boldogok vagyunk.

Mert a boldogság nehéz, rögös az út. Rengeteg szó, amit nem mertem kimondani. Rengeteg gondolat, amit nem mertem elmondani. Rengeteg lehetőség, amit nem mertem végiggondolni. És ahelyett, hogy előre néznék, azon gondolkozom: mi lett volna, ha...? Nevetni támad kedvem, ha-ha... ilyenek vagyunk mi, emberek... ahelyett, hogy a lábunk elé néznénk, hogy ne essünk el újra, azon gondolkozunk, mit rontottunk el.

Ha elbotlasz, úgy érzed ügyetlen vagy. De mi lett volna, ha el is esel... talán meghorzsolod a térded, talán ráesel valakire, talán eltöröd a lábad... Pedig csak elbotlottál és most talpon vagy...

Felesleges azon gondolkoznom, mit kellett volna másképp csinálni. Bizonyára nagyon sok mindent, talán felsorolni sem tudom. De hisz nem is számít... mert itt vagyok és boldog vagyok... még ha sokszor nem is találtam a megfelelő szót, vagy nem mondtam ki, amit akartam. És itt vagyok és a kezem az övére fonódik... még akkor is, ha néhány felhő más képet fest nekünk.

De itt vagyunk és boldogan állunk egymás mellett. És nehéz most is kimondani, mit gondolok. Talán sosem fogod megtudni. De nem számít. Csak egy pillanat volt. Már vége van. És már itt a következő...

Egy hét egy édes gyerkőccel :)

Nos, eltelt. Mondhatom akár azt is, hogy végre :) Itt volt az unokaöcsém nálunk, egy hétig. Nagyon jól elvoltunk, bár néha rosszalkodott, alapjában véve végig jól viselkedett és nagyon aranyos volt :) Azért örülök, hogy végre megpihenhetek :*D

Romantic

1.-én ünnepeltük 3.-át... ma vagyunk 7 hónaposak. De ő nincs itt. Úgyhogy már előtte picivel megünnepeltük :] Kaptam tőle egy gyönyörű leopárdot :$ Nagyon nagy, de természetesen "csak" plüss :) Én meg készültem egy kis meglepivel. Vörös szatén hálóing, gyertyák és vörösbor az erkélyem festői szépségű táján :D És előtte megfürödtünk a masszázskádban, rengeteg habbal ^^ Hát... én élveztem :) Gyönyörű volt vele, akárcsak bármelyik perc és pillanat, amit vele tölthetek. Menthetetlenül szerelmes vagyok :)

Élet...

Csütörtök... átjött kedvesem. Filmet néztünk, bár utána volt egy kis összerezdülésünk... én nem akartam Equilibrium-ot nézni, ő meg nem akart Labirynth-ot :D Valahogy nem tudtunk megegyezni, amikor meg sikerült, akkor nem ment a film XD Azért legalább a Gattaca-t sikerült :]

Jól elvoltunk együtt, kicsinosítottam magam az érkezésére :] Lehet, hogy felesleges... de szerintem nem. Ha átjön, gyakran lát egyszerű otthoni ruhában... és félek, hogy nem fogok neki tetszeni, úgyhogy most egy kicsit... :P Hát igen :]

Ma már megmostam egy csomó ablakot, fáj is a csuklóm :( Holnap jön nagymamám és keresztanyámék, itt hagyják a kis unokatesóm 1 hétre :D Totál le fogunk merülni, mert rengeteg energiája van a kissrácnak XD Nade kedvesem is jön holnap és bemutatjuk a család egy másik részének :P Tegnap bevallotta, kicsit parázik, pedig aztán tényleg nincs miért :)

És... nem mellesleg már nagyon-nagyon várom a Balatont vele :] Hát... felmerült nálma 1-2 probléma... de azt nekem kell megoldani. 1. hogy fogom kibírni cigi nélkül? oO Megoldom. 2. Lehet akkor lesz... khm... nőiproblémám... ami nem szerencsés, hisz akkor még fürdeni se tudok X'( Nem baj... valami majdcsak lesz... ááá most ezen fogok aggódni vagy egy hétig :( Mind1.

A zenekar táján a csatatér harc utáni hatalmas csendje honol... mindenki el van tűnve. Próba nuku. És még a 9.-i koncertről sincs semmi hír... remélem ez a probléma hamarosan orvoslódik... ha van ilyen szó... :D

Ja és tegnap meghozták az új hűtőnket jessz :D

A 11-kor kelés rejtelmei...

Most keltem fel, senki nincs itthon. Még a hugom sem. Eszerint tovább aludtam nála. Eddig ilyen nem volt. Fogalmam sincs hová tűnt mindenki. Szerintem vásárolni (bár tegnap voltunk), amire a nemrég olvasott Auchan akciós újságból következtetek. :D

Nos... elég régen írtam a blogomba. Hanyagoltam. Bocsánat. Csak... mostanában alig vagyok gépnél. Csütörtök estém jó volt, kedvesem és haverjai és ivászat a Margitszigeten. Aztán nála aludtam és másnap Zsolttal jöttek hozzánk konyhát szerelni. Szombaton nagycsaládi banzájon voltam... ismét mebizonyosodni róla, hogy az apám bunkó. Kb. nem szólt hozzám. De nem érdekel... már hogy a viharba ne érdekelne! Nagyon rosszul esik... de tudom miért csinálja. Hogy utána én érezzem magam egy szar alaknak, holott nem csináltam semmit sem. Hát, elérte a célját... Aztán vasárnap átjött kedvesem, bár a tervekhez képest minden egy kicsit másképp alakult. :P Este mozi, Harry Potter 6 aztán szépen hazaevickéltünk hozzám. Útközben találkoztunk az egyik haverjával, beszélgettünk kicsit. Nálam aludt, aztán másnap (tegnap) felment Pestre a hugommal, aki a barátnőjével találkozott, mentek shoppingolni; kedvesem meg haza. Én itthon maradtam anyuékkal és kifestettük a konyhát. Nos, már csak a nappali maradt, azt ma fogjuk szerintem és ezzel pontot tehetünk a költözési mizériára :P Voltunk tegnap vásárolni és megvettem magamnak amire már egy éve áhítozom ^^ És... tegnap valahogy olyan csinosnak éreztem magam... kár, hogy a kedvesem nem láthatott. Vele vasárnap hülyén éreztem magam... nem volt meg a szokásos 1-1,5 órám a készülődésre így nem láthatott olyan szépnek, amilyennek szerettem volna... És éjjel, tegnapról mára virradólag furcsa álmom volt, melyben feltűntek régi barátaim, illetve az ő ex-nője. Nos... nem volt rossz álom, de jó sem. Csak olyan fura. Az én régi gothos társaságom, mintha inkább az ő barátai lettek volna és náluk voltunk. Egyszercsak kiment és aztán pár perc múlva piros szemmekkel viharzott vissza. Mikor feltűnt az ex-nője, mindenkinek elmondta, hogy milyen hülye picsa, meg hogy kihasználta őt. Aztán az egyik haverja szavazásra bocsátotta, hogy a csaj "bekaphatja a nagy büdös lófaszt" és menjen el. Kézfeltartásos szavazás. Eleinte senki nem tette fel a kezét, csak szép lassacskán az emberkék. Mi kedvesemmel a közepén, egyszerre. Nem tudom, van -e értelme az álomnak. Valószínűleg nincs. Nem zavar, meg semmi, csak olyan furcsa volt, hogy erről álmodtam.

Nade. Hétvégén jön a nagymamám és a keresztanyám a kisfiával háztűznézőbe :) Megnézik az új lakásunkat és itthagyják Dávidkát, az unokatestvéremet Édes egy gyerek, most lesz 7 éves :) És egy hetet itt fog nyaralni, vinnünk kell majd állatkertbe, vidámparkba, meg mindenhová. Anyám megkérdezte pénteken Gergőt, bevállalja -e, hogy jön majd velünk kalauzolni Dávidot és azt mondta simán :D Nem tudom, miért, de az olyan aranyos volt... nagyon édes :) Örültem ^^ És... ráadásul hétvégén megint itt alszik a drágám... csak győzzem kivárni :) Nade addigis sziasztok, ígérem, hogy nem hanyagolom a blogom :D

Én, Rickie fogadom
Hogy ezentúl nem hagyom el hetekre a blogom :P

péntekszombat.

Nos, most értem el odáig, hogy mindent szépen leírjak. Sok lázas készülődés meg próba után végre eljutottunk az első koncertünkig. Nagyon sokan eljöttek, aminek nagyon örülök. Szerintem jó bulit csináltunk, bár a hangosítással probléma volt és a szállítással is, azért nem tudtunk időben kezdeni és ki kellett hagynunk az utolsó számot. Kicsit izgultam, de mindent összevetve szerintem jól sikerült, bár van még mit javítanunk :) Ezúton is köszönöm szépen mindenkinek aki eljött! ^^

Pance
Tünceyy
Pontyusz
Lafy
Annamari
Anyu
Pisti
Szerelmem (L)
Jani
Vadi
Öööööööö... (kockásinges srác akinek elfelejtettem a nevét :O)
Meg az összes többi mindenki :D

*.*

Nagyon sok alismerést kaptam, mindenki végigölelgetett, juj, annyira jó volt :$ Nos, a koncert fel lett véve, talán majd viszontlátjátok valahol, igyekszem majd felrakni ^^ Koncert után elballagtunk (illetve el BKV-ztunk) a Lánchídig, és ott szépen felültünk az alagút tetejére. Tényleg olyan volt, mintha a város felett ülnénk. Nagyon hangulatos. Aztán hazamentünk és aludtunk.... ennyike. :D Nos, részleteket nagyon nem írok, mert azt hiába mondom el, a sok ökörséget, amit csináltunk, azt átélni volt jó! XD

Szombat, Lafy 18 lett :) Volt aprócska bulee, kevesen voltunk, nem is ittunk sokat, olyan kis gyengusz volt, de hát az előző nap mindenki egészen kész lett, többek közt én is, kedvesem is, szóóvaal... nem akartunk megint "bebaszcsizni" XD Noos, 3-ig voltunk fenn, hallgattunk Michael Jacksont, kicsimmel próbáltunk táncolni áááá XD Majd megnéztük a Pumpkinhead 4-et (ritka szar volt, bár csak az elsőt láttam, de azt sem bírtam XD) -.- Aztán aludtunk Lafynál, összebújva :$ Nagyon cuki volt. Reggel meg hazautaztam... legalább most már tudom, ide hogy jutok el BKV-val :P

Nos, így ennyi. Ritka jó hétvége volt. És rájöttem, hogy fel akarok lépni :D Még még méég! És minél hamarabb ^^ Mert... nincs ehhez fogható érzés. Mikor ott állok a színpadon... és mindenki olyan büszke rám :) Imádok megfelelni! *.* ^^

Fejlemények a koncerttel kapcsolatban

Nos igen, tegnap próba után holtfáradtan ezt akartam leírni, ehelyett jött az Önző című bejegyzés, mert az sokkal jobban zavart és azzal volt tele a lelkem. Most viszont elég erőt érzek magamban ahhoz, hogy leírjam azt, ami engem baromira felidegesített és elszomorított. Nos, Roby, a ritmusgitárosunk (akivel amúgy is elég sok gondunk van...) bejelentette, hogy munka közben megsértette a csuklóját, ezért sokéig nem tud majd gitározni. Lemondta a koncertet. Baromi rosszul esett és teljesen kétségbe voltam esve, de szerintem mindenki. A tegnapi próbán azonban bebizonyítottuk (mint azelőtt mát sokszor, mivel a próbákra rendszeresen nem jár...), hogy igenis menni fog, nélküle is menni fog! Le vagy szarva Roby, ha nem jösz hát nem jösz... Sőt, akoncerten felül még 2 hétig nem tud mjd gitározni, aminek következtében nem fog próbákra járni. Aztán 2 hét nyaralás... szóval egy hónapig nélküle leszünk. És ha azalatt az idő alatt nem válik neki világossá, utána majd megmondjuk, hogy kösz, de nincs szükségünk rá... ez a nagy helyzet. Engem ugyan nem érdekel, úgy érzem ezzel a zenekarral igenis sokat fogunk elérni. Úgy tűnik, nélküle. Emberileg nincs vele (annyi) problémám, de ez a hozzáállás igenis zavar. És ha kedvesem ezután is önzőnek fog tartani és inkább egy vadidegen pártját fogja, csak tessék. Én megmondtam neki, annak ad igazat, akinek akar. És azzal, hogy megosszam vele a problémáim, végeztem. Vannak barátaim, akiknek elmondhatom, pl. ott van Lafayette akiben még sosem csalódtam. És itt van a blogom, amibe szjvfájdalom nélkül bármit leírhatok. Szóval... ez van.

Egyébként a koncert holnap lesz, aki lemaradt volna róla. 7-kor kezdődik, mi vagyunk az első zenekar, a beugró 600.- Ft. Gyertek minnél többen ^^ Egyébként a ruhaproblémám is megoldódott, már tudom, mi lesz rajtam ^^ A jellegtelen hajam nem kívánom frizurába skatulyázni, headbangelés-zúzás-metálozás közben úgyis csak szétjönne. Tehát felesleges. A sminkem még... hát, semmi sem biztos XD Viszont hugom, aki ért a sminkeléshez, vállalta a kicsinosításomat. Majd ő keres valami vad és frenetikusat nekem ^^ Egyszerűen csak legyek én :)

És remélem koncert előtt még elkaphatom a kedvesem grabancát és jól helyreteszem, hogy ne legyen túl nehéz a szívem, mert úgy nem lesz könnyű belevágni egy buliba. Hát, hajrá rickie, hajrá IMBRIUM!

Buta liba.

Arra ébredtem, hogy valóság és álom határán, egy elmosódott vonalon, mikor még egyik helyen sem vagyok, s mégis- igazából mindkettőn... mintha melletted ért volna a hajnal. Kb. 4 körül lehetett. Valamiért azt hittem, ott fekszel mellettem, a belső oldalon, a falnál... amit egyébként nem szoktam neked adni, azt a helyet ott... s el voltál fordulva... és én, mintha a hátadra simultam volna védelmezőként, meztelen hátadra és szinte éreztem a meleg bőrt és az illatod.

... amikor minden porcikám szerelmes beléd ...

Egy buta liba vagyok. Lehet csak álom volt, vagy képzelgés, de nem valóságos. Mert ha valóságos lenne, most nem lenne bűntudatom a tegnapi miatt... ez az átkozott szürrealitás... ha nem vagy velem, miért játszik velem a képzelet? Ha nem vagy velem, miért fordul minden tragikusra?...

... miért nem vagy velem?...

Önző...

Hát ennyi. Önző lettem. Én, akibe még az anyja is azt próbálja belenevelni, hogy kicsit legyen önzőbb, mert így mindenki ki fogja használni. De valaki szerint önző vagyok... hát köszönöm szépen kurva jól esett tényleg. Azért még szeretlek, akkor is, ha ilyen mérhetetlenül önző vagyok... pff... ezeket a beszólogatásokat tudjátok nem bírom. Mármint azokat, amiknek semmi valóságalapja nincs. Hát jó. Az a baj, hogy túlságosan szeretem, ezért még azt is elviselem, hogy önzőnek titulál... és tudom, hogy el fogja olvasni és ki fog akadni. Lehet letiltom a blogomról. Végülis... ő nem írja már az övét, amit jobbára csak én olvastam. Nem engedi, hogy belelássak, hogy megismerjem, hogy tudjam mire mit reagál és mi a helyzet. Nekem miért kéne? Talán mert olyan önző vagyok?... Lássuk be ennek semmi értelme. Nem tudom mi lesz, csak azt tudom, hogy mindezek ellenére rohadtul szeretem. Pedig ugyanúgy ki fog használni, mint az a legtöbb rohadék ember az életemben. Látom előre. De hát... csak tessék. Leszarom, nem érdekel, kész. Csá.

Volna mit írnom másról, ezer más dologról is. De az a helyzet, hogy holtfáradt vagyok. És ma egész nap szomorú voltam és marta a gyomrom a keserű ideg... mert ha ő engem önzőnek lát... ki tudja mit lát még bennem ami nem én vagyok... sajnálom, ezt muszály volt leírni. Én elfogadom és szeretem őt a hibáival együtt is. Tudom, hogy egy kicsit mamlasz... de ez van, én őt nem akarom átformálni, tőlem ő szabadságot kap. Mi több, nem szólogatok be neki. Tudom, hogy sokat rinyálok... meg nyafogok, nyavalygok... és ettől vagyok olyan kibaszottul önző? Ismerj már meg végre és fogadj el! Mert jgy, hogy elbeszélünk egymás mellett és nem azt tesszük, amit kéne és helyes... nem lesz minden rendben. Sőt, most sem jó ez így. Tudom, hogy a megismerési folyamat hosszadalmas, lassú... de talán nem kéne fél év után kijelenteni, hogy önző vagyok... szerintem nekem van igazam, de mind1. Ezt is csak csendben merem mondani, csak most az idegességemben leírom. Basszus hát el tudja képzelni hogy egy-egy ilyen szavával mit indít el bennem?

Tisztában vagyok vele és látom, mekkora csődtömeg vagyok, hogy temérdek hibám és rossz tulajdonságom van és hogy nem is vagyok úgy igazán szerethető ember... de ő valamiért mindig azt mondja hogy szeret. Nos, az ilyenek, mint pl. ma ez, megannyi kérdőjelet vonnak maguk után. Tudod mit? Legközelebb akkor mondd ki a mágikus szót ("szeretlek"), ha komolyan is gondolod és elfogadsz ezzel a kurva nagy önzőségemmel együtt. Nekem mindegy, hogy holnap mondod ki, vagy húsz év múlva. De elegem van abból, hogy vakon élek a világban. Mindennel kapcsolatban.

Néha annyira egyedül érzem magam... melletted... és most is... annyi gondolat és érzés kavarog a fejemben, ami a fáradtságtól már lekonyul és nagyon fáj... a szívem bánattal van tele, úgy érzem, megbántottak megint... pont te, akitől ezt nem várnám... talán az kéne, hogy támogass, mindenben. El tudod te képzelni, milyen lesz a koncerten a füstös barátaim között kibírni cigi nélkül? Hogy milyen durva lesz stresszhelyzetben nem rágyújtani? Tudod mit, én már régóta tudom, hogy nem érdekel, akkor is ki fogom bírni... érted, miattad. Sőt asszem már leget beáldoztam ezért a kapcsolatért, én már bizonyítottam és abban is bizonyosságot nyertem, hogy megér és veled megy, minden működik. És te? Beszólsz nekem egy olyat, hogy önző vagyok. Tudod, néha gondolhatnál arra is, hogy mi mindent megteszek érted. De úgy látszik, ez nem megy. Akkor ki is az önző? Nem, te biztos nem. Ahhoz elég jól ismerlek, hogy tudjam, nem vagy az. Látod én nem hordok össze minden szart, pedig most legszívesebben olyan dolgokat vágnék a fejedhez, amiket meg sem érdemelsz. De nem teszem. Franc tudja miért.

Tudom, hogy nem kérhetem, hogy ne bánts, mert engem nagyon könnyű megbántani. Csak arra kérlek szólj, mielőtt (nagyon) fájni fog... [by the child me]

Íme a rajzok :)

Nos igen, tessék, itt a várva-várt rajzok. Nincsenek sorrendben, mert ezek mind első helyezést kaptak, igen-igen ^^ Egy hónapig tartott, de végülis sikerült beszkennelni. Bocsi, hogy mindenkit megvárakoztattunk. Sőt, kolléganő néha nyakatekert módon oldotta meg a problémát... de azért köszönöm neki. És mindenkinek köszönöm, aki akkor és ott rajzolt nekünk. :) Mindenkinek kellemes nyarat!
A képekre kattintva pedig elméletileg nagyobb méretben jelennek meg. Remélem egy páran, akik a rajzokat várva felnéztek a blogomra, azóta rendszeres olvasók. Igyekszem jó blogger lenni ^^ Ja igen... IMÁDOM a rajzaitokat ^^ <3 Némelyik igen kreatív XD És vicces. Nagyon feldobják az oldalt. Mégegyszer köszönöm szépen :)

Building sweet luxury...

Hát igen igen :D Igazából olyan fáradt vagyok, hogy írni sem bírok már... a bicepszem a költözés végére legalább a kétszeresére fog nőni XD És ma kipróbáltam a masszázskádat... hát az valami fenomenális. Imádom azt a lakást :) Részleteket holnap. Pááá!

Nagy dobozolós-nap...

Tegnap voltam kedvesemmel Tekében, egész jól elvoltunk szerintem, meg végre találkozott néhány barátjával is. Szóval az este egész jónak mondható :)

Ma reggel felkeltem, elkészülődtem és vadászatra indultam. Tesco, Baumax... vadásztam festéket és energiatakarékos izzókat :) Egy kis jegyzetfüzettel mentem be a boltokba és minden infót leírtam az összes termékről ebben a két témában XD Vicces volt XD

Aztán bedobozoltuk a lakás 60%-át, az én cuccaim 85%-át... a ruháim is beleértve XD Alig 1-2 göncöm maradt, mire Lali felhív, hogy jó -e ma a próba. Nos, mivel holnap nem tudok menni, azt mondtam, ma okés. Azután eszembe jutott, hú de puritánul fogok kinézni... bár én ezt már újabban csípőből leszarom XD Ennyike... szóval ma próba és a koncert szélsebesen közelít. Ráadásul néhány napig azt hisem, csak telefonon leszek elérhető, mert munkálatok a ház körül, folyamatba, ráadásul ott (még) nincs net.

Szóval... nagytarcsai leszek. Itt hagyom Budapestet, persze nem megyek túl messzire és továbbra is gyakran bejárok majd. De azt hiszem, jót fog tenni nekem egy kis vidéki levegő; a nyugalom, főleg az idegeimnek :D Szóval... egyelőre minden mesésnek ígérkezik. És kedvesem pedig átjön majd segíteni, ami külön öröm és nagyon köszönöm neki :) Mindent olyan jó vele csinálni... azt hiszem, pakolni, festeni és rohangálni fel-alá is jó lesz *.* ^^

Nyúsz

Nos, úgy tűnik, már elég sokat késik a beszámolóm Zamárdiról... de ezek a nagy beszámolók nekem nem mindig mennek *.* Sőt soha XD Nos, másik hír: készülünk ezerrel a koncertre. És emellett költözünk ^^ Úgy néz ki, Nagytarcsai leszek. Gyönyörű a ház, lesz saját szobám erkéllyel az emeleten, végre nem kell a húgommal együtt kucorogni ^^ Két fürdőszoba van, szóval nem kell majd reggel sorba állni sem a wc-nél, sem a tükörnél, hogy sminkelni lehessen :D Wíí :D Meg persze alagsor mosókonyhával meg garázzsal és van ott ilyen kis gondolkodó-szoba is vagy mifene.... gondolom ott fogjuk tárolni a limetlomot... Ezen kívül szép konyha, tágas nappali, kis terasz is van és a körnéyk 10-ből 11-es :D Van a közelben egy erdős rész és egy patak, jókat lehet majd sétálni ^^ Kedves és barátságos az egész, csak az utazás húzós lesz egy kicsit, de hát majdcsak megoldjuk valahogy, nem? :)
Ma mennek anyuék aláírni a szerződést, mert egy évig béreljük a házat (am. családi ház, 4 egybeépítve... szóval társascsaládiház XD) aztán azon gondolkodnak a tulajok, hogy 1 év után eladják... azt mi meg is vennénk :] 1 év alatt, ha anyunak jól fog menni a cége (ami az eddigiek zerint nagyon valószínű) valahogy összakaparunk annyit. Vagy legalább a hitel önrészét. Nade szóval, hétfőtől már a miénk :] Persze egyből még nem tudunk beköltözni, mert mindenhol újra kell festeni (mert a festés az valami borzalmas...) és a fenti fürdőszobát (masszázskáddal^^) kicsit ki kell majd tatrozni, meg újracsempézni, mert nem tetszik anyámnak a csempe :D Illetve a konyhában a bútort kicsit átrendezni és odébbrakni a sütőt, mert az ablak mellett van, ami kicsit kellemetlen (begyulladó függönyök, kevés hely, betűz a nap, stb...). Aztán lehet hurcolkodni. Már kiválasztottam a szobám, Annamari is az övét, bár biztos nem lesz neki minden OK, mert olyan egyszerűen nincs, hogy neki minden megfeleljen -.- XD Nade én nagy reményeket fűzök a házhoz. Jobb lesz ott élni. Bárhol jobb, mint itt ebben a kis zug panelben XD
Ami még tetszik: kiélhetem GREENPEACE-es hajlamaim- nincs távfűtés, csak annyira fűtjük fel a lakást, amennyire mi akarjuk, szóval megmenthetem a földet :)

Már alig várom, persze sok munka lesz vele, elsőnek a dobozolás.... meg a szortírozás. Legalább ki tudom dobni, ami szemét. :] Egyébként a szobám szinte üres, csak van ott egy szép kis szekrénysor. A ruháimnak pont elég. De be kell szereznem majd egy extra méretű vagy inkább két extra méretű könyvespolcot a könyveimnek ^^ Meg egy ágyat... mondjuk matracom már van, egy ideig elalszom én azon is :P Meg vannak már ötleteim... de kezdjük az alapoknál... DOBOZOLÁS, DOBOZOLÁS, DOBOZOLÁS... és pusszantok mindenkit :)

Blog-dolgok

Mint észrevettétek (gondolom), pár napig Michael Jackson dalok színesítették a blogom, aművész tiszteletére. Ennyit megérdemelt. Hát, tegnap eltemették földi porait én pedig lecseréltem a Mixpod-ot az oldalamon.
Lehet, vegyes érzelmeket fognak kiváltani a "legújabb" pop-disco-dance slágerek, de csak annyi a lényegük, amit a cjmben is lejrtam: 20 dal, amire táncolni szeretnék ezen a nyáron. Igaz, itthon elbulizgatok magamnak rájuk, de remélem majd többre is hivatottak lesznek ha-ha :D És remélem, ti is szeretni fogjátok. Kis kikapcsolódás. Többnyire vidám számok, olyan igazi nyaralós-bulizósak. Viszont érdekelne a ti véleményetek is. Feltettem egy szavazást, kérlek töltsétek ki! :) Csak pár kattintás, de nekem fontos a visszajelzés bár úgyis az lesz amit én akarok XD , szóval lécci-lécci lécci :) Érdekel a véleményetek. Na puszi-puszi! ^^

Na ez van most :D (+1-2 kulisszatitok...)

Nos igen, ez az első koncertünk flyere, ami nemsokára, július 17.-én tartatik meg a Fészek Klubban :) Nagyon örülünk a koncertnek, mi leszünk az elsők, s bár tisztában vagyunk vele, hogy alig fél órát tudunk majd csak játszani, mindent elkövetünk majd a fergeteges buli érdekében :)
Nos, az igazság azonban az, hogy punkrock-nak álcázott emo zenekarok előtt lépünk fel és az egész este -e fényben fog zajlani. És minket is ezen kategóriába soroltak be. Csak majd ne lepődjenek meg olyan nagyon XD Szóval minden tele lesz aranyos kis 14 éves sipákoló emo-s lánycsikkal, akiknek nedves lesz a bugyijuk 1-1 rózsaszínűre festett hajú srác látványától, stb.
Szerintem fujj, rühellem ezt. De most nem érdekel én már lázban égek :D Akkor is örülök, hogy ezt megszervezte a Lalee, még ha ilyen gagyi is a helyzet. Efogultság nélkül mondom, hogy mi leszünk a legjobbak :D A kis előzenekar xD Bár az utolsó két zenekarhoz még nem volt szerencsém, de ha a színvonaluk olyan, mint a TAKE A BREAK-é, akkor azt hiszem, nem is akarom őket megismerni. Na azé itt a weboldal linkje KATT, ha valakit érdekel. Hallgassatok TAKE A BREAK-et! XD Én meg valahogy túlélem ezt a béke segge alatti színvonalat. :)
Egyébként mi készülünk nagyon, rendesen, minden nap próbálunk :D Hinnye, ihaj-csuhaj, üvöltsd, hogy IIM-BRI-UUUM! :) X)

Ezt kaptam :)

Két embertől egyszerre kaptam ezt a játékot, tehát így még nagyobb az örömöm ^^ Nagyon szépen köszönöm nektek Constanze és Ezerarcú :)



Akiknek továbbküldöm:

Összevisszaélet
Lacel
syrene
delilah.
Infirmus Somnium
BellaLuna
zinajda

Szabályok:
- Tedd ki a díjat a blogodra!
- Linkeld be, ki(k)től kaptad és kiknek küldöd (legalább 7)
- Hagyj üzenetet a díjazottaknál!

Hajráá ^^