Sally Mann, a lélek doktora

 

 

Vége van már, vége…

Eső szántja a késő nyári mezőt
Nem ígér már kalászt, télre
Takaróba bújik félve;
Vége van már, vége.

Nem telt el két hét azóta, hogy
Napból csordult lángban égve
Arany tükröt tett az égre;
Vége van már, vége.

Őszi széllel, új esővel új köpeny.
Varjak kárognak a rétre.
Fagy-virágok hullnak térdre.
Vége van már, vége…

Temetés

Szenvedéllyel mérgezett szemeddel
Úgy nézel rám, mint a vad, ha ölni kész.
Táncol a fagyos szél, megérkezett az őszi tél.
Fázom, takarj be lelkeddel!

Ma gyászoljuk az elveszett szerelmet,
Én hideg tűzből fonok koszorút, te forró jégből,
Csillagokat tűzök bele a szomorú égről.
Sírnom kell, ölelj meg!

A sok gyászoló hazatér, csak egyvalaki maradt
Mindenkit hazavár egy szerető ágy
Nekem otthonom volt a szenvedély, a vágy
Itt fekszik a sírhalom alatt.

Megszólal a szürke ég első húrja, eső ásít.
Te is búcsúzol már, várnak haza,
Melegség, gyermekek, szeretet, vacsora…
Szín-gyászodon enyhít az a másik…

Esőfüggöny szállt a kopár estre,
Szemem terhes gyöngyharmatát elmosta,
Ima helyett cukrot szórtam a sírra,
Legyen ez az emlék édes.

Nem nőtt virág azon a hanton
Üres, terméketlen földre
Halott ág hull csak zörögve
Ez lesz az új otthonom?

Lassan lépkedtem, rossz volt az idő
Meleg tűz kell most, hogy melegítsen
Egy másik kar, hogy átöleljen.
És őt elengedni, erő.

//2010. 06. 25.//

Én gondolok rád…

… bárki is légy, bárhol is jársz. Én gondolok rád. Szemem nyögi szívem sóhaját. Minden percben várom, hogy te is gondolj énreám.  Még nem ismerlek, új szerelem, de tudom, hogy létezel. Valahol most te is sétálsz, de vajon gondolsz rám? Nem tudod, ki vagyok és én sem tudom, ki vagy. Nem ismerlek, mégis széttéped józanságom iratait. Sós tenger mellett akarlak megvárni, vagy egy erdőben, ott, ahol tisztán ragyog az ég és reánk süt a nap – ott akarom, hogy megtaláljalak. Én most is gondolok rád, bárki is légy, bárhol is járj. Érzem, hogy létezel. Létezned kell, mert ha nem vagy, abba belehalok… erre teremtettem, én csak szeretni akarok…

Egy díj

A díjat Ilyasviel-től kaptam, ezúton is nagyon szépen köszönöm. A szabályok értelmében most hét dolgot kéne magamról leírni... lássuk hát.

1. Mindennél jobban imádom a cipőket.
2. Két szenvedélyem Egyiptom és a Kalózok.
3. Ha nem írhatnék, nem énekelhetnék, meghalnék.
4. Egyszer jó szakácsnő lesz belőlem.
5. 100%, hogy tüdőrákban fogok meghalni.
6. Jöhet bármi, csak leopárdmintás legyen!
7. Egy nagy darab szeretetgolyó vagyok, csak így...

És most meg kell neveznem hét személyt, akinek tovább adom a díjat.

1. Akasha
2. Mrs. Sway Jesse James
3. Lacel
4. Zinajda
5. Ezerarcú
6. Összevisszaélet
7. Makka

Még egyszer köszönöm szépen, a felsoroltak pedig mind-mind nagyon megérdemlik!

Hiszek a semmiben

Üres kézzel jöttem tehozzád, üres kézzel mentem is el.

Nem vártam semmit, nem adtam, nem kaptam.

Így nem érhetett csalódás.

Tenyerem a semmi súlya alatt nehéz.

Álom nélkül az élet boldog halál.

Hiszek a semmiben, mi nem változik, mi kopár legelőkre vezet engem… botod, pásztorbotod, nem vígasztal engem…

Felhőgyár

Ütemre kattan a szív, ütemre kattan a gép. Fordul a fogaskerék, táncra perdül a báli fergeteg. Felvillan a vér, felvillan a lomb, felvillan az víz és felvillan a nap. Fényáradatban úszik a hamis tükörterem.  Néha egy pillanatra megáll pihenni a súlyos vasakarat, addig beszédbe elegyednek a finom estélyik és a büszke frakkok. Utána újra táncra perdül minden kar, s átöleli partnerét; minden működik egy gombnyomásra – pszinopszis az ideghálón: most balra lépj, most jobbra lépj…
A gyár olyan, mint egy bálterem, az emberek a gépek. Fémtestük bűzös kipárolgása, akár a hús-vér, izzadó és cigarettafüstöt lehelő embereké. A füstből felhő lesz, a táncból pedig álom. Azt hiszed valós volt, hogy valaki megcsókolt – pedig ez csak a program része. Azt kell tennie minden robotkarnak, amit az ember parancsol. S azt kell tennie minden embernek, amit az élet parancsol.

Részecske és hullám

A fény részecske és hullám.

Nehéz megérteni, hogyan lehet valami egyszerre két dolog.

A nő is egyszerre mindkettő: részecske és hullám.

Hullám, amikor látod, hogy lehajol…

… s kiemel egy kagylót a tengerből .

Érzed a szépségét, ahogy áthalad a testeden, mint az elektromos áram...

Részecske, mikor haja gyengéden végigsöpri arcodat…

… és tenyere a tiédbe simul.

A gyermek is részecske és hullám.

Hullám, mikor fájdalmának hangjai beléd nyilallnak…

… és elfordítanak téged önmagadtól…

… és részecske, mikor a doktor a kezében tart egy csecsemőt…

… egy kis tükröt…

A nő, a gyermek és a fény egyszerre két dolog.

Egy részecske.

Egy hullám.

Visszapattannak a szilárd felületről és megvilágítanak minden sarkot.

Nélkülük minden sokkal sötétebb lenne.

Sós és mély…

… mint az óceán.
És tudod mi mély még?
A szakadék.
A sötétség.
Az álom.

Szeretnék belemerülni a földi kékbe, ha már az égibe nem lehet. Pergő vízharmat arcomon, tejfehér fellő szemem tükrében.

És tudod mi mély még?
A szerelem.

 … és tudod mi sós még?
Az izzadság.
És a könny.

Angyalok csókja

Hozzábújnék a hajnalhoz, s megnyugvásért könyörögve suttognék vállába hűs imát.

Angyalként csókolgatja arcom a felkelő nap narancs fénye, majd végigkúszik testemen tüzes szerelmének minden vágy-sóhaja.

Szeretném neki elmondani, mi bánt. Szeretném tenyerébe temetni arcom, s sírva üvölteni, hogy mentsen meg, hogy vigyen el engem innen.

Hozzábújnék a hajnalhoz, fényében az angyalhoz, megváltásért, bocsánatért dalolnék neki hűs énekeket egy szebb jövőről.

Igen, én hozzábújnék a hajnalhoz és átölelném, vele az egész világmindenséget. Megcsókolnám rőt ajkait, megmutatnám, hogy én is képes vagyok szeretni!… De vajon a hajnal visszacsókolna?

Hétköznapi csodák - Sakura

Van egy mindennapi mirákulum. A cseresznyefa mindennapi csodája, mely mellett elmegyünk és olyan természetesnek vesszük, mint a levegőt – holott az is szent és megmagyarázhatatlan.

A cseresznyefa elhullajtja szirmait, ez a tavaszi hó. A cseresznyefa levedli ruháját, odaadja szépségét és illatát gyermekeiért, akiket mi felfalunk, mint Zeusz a fiait. És mindezt azért, hogy télen megvetve nézzük kopár, durva ágait.

A cseresznyefa csodája láthatatlan, mert jól eldugták. Pontosan a szemeink elé. Ott sosem találjuk meg. Ott sosem találunk meg egyetlen hétköznapi csodát sem.

Csukott szemmel járunk, mereven, mint aki karót nyelt. Csak azt nézzük, amit mondanak, amit tudunk, hogy néznünk kell. De sohasem figyelünk. Pedig az élet, minden gyönyörével együtt tálcán kínálja fel önmagát. Meg kell tanulnunk hát élvezni.

…ha elhiszed, hogy van tovább…

Néha az is elég, ha elhiszed, hogy van tovább, ha elhiszed, hogy érdemes. Mert van tovább.

Az emberi élet utazás, néha sűrű ködön át, a cél ismeretlen. Néha megállunk gyönyörködni mindennapi csodákban, néha csak az elsuhanó tájat figyeljük. Oly aprók vagyunk. Meghalunk és a világ észre sem veszi. Tovább kell menni az úton, ez egy életre elég. Ha örökre egy helyen maradsz, a hely lassan kiszökik alólad. Mert forog a föld, s vele mozog minden ami él. Az egyetlen, ami örökké a tiéd marad, azok az emlékeid.

fortune teller

“Pennies in a well, a million dollars in the fountain of a hotel.

Fortune teller that says maybe you will go to hell.

But I'm not scared at all.”

Érméket dobunk a kútba, megváltani egy kívánságot; érméket dobunk a szökőkútba, a vízesésbe ugyanezért. Kívánságért, szerencséért. Ma én is bedobok egy érmét. És azt kívánom.

Összecsúszás

Színbe vegyülök.
Színekbe, mert azokban alszom, kékben, mint a mennybolt; mégis feketében járok.
Tűzvörössel festem ajkaim, mint a ledér nők; belül erkölcsös vagyok.
Barna a szemem, a hajam is, mely néha ha csillan a csoda-fényben, vörös halálnak tetszik; feltűnve bújnék el.
Elhallgat a nyáj az imafal előtt; mind fél, ha vallani kell.
Félek én is.
Okosnak látszanék; beszélni mégsem tudok.
Kedves is lehetnék; de néha hideg vagyok.

Annyi szerepet próbáltam már felvállalni, nem ment egy sem. Sem karó, sem virág nem vagyok már ezután... csak egy ócska kóró.

A legújabb köpeny csillagokból készül.
A tejút fénye, a nap fenségessége és az univerzum összes hangja bele lett varrva.
A gyengeség kézzelfogható.
Az alulmotiváltság húrja majd' elpattan.
A harcolni nem tudás minden pillanatban ismét szívemhez zarándokol.
Nem akarom hallani, hogy te mindent előre megmondtál...

Nem, nem, nem, nem, nem, sőt, akkor sem engedem, ha...

Nem bánom, ha nem kapom meg azt, amit kértem.
Nem bánom, ha nem lesz korhadt fám, vérbajom, kutyatetemem.
Nem bánom, nem bűnöm, hisz nektek se lesz, morzsa se.
Nem kapjátok meg hőn áhított darabkátok.
Nem lesz tört darab, mi fűtse szívetek.
Sőt, egész se lesz, mert nincs egész.
Akkor rész sincsen, akkor nem vagyok ti sem, szüleitek sincsenek, sem angyalaitok
sem maga az Isten - nem volt, nincsen, ki azt mondja:
"Engedem, hogy belépjetek a paradicsomba..."
Ha volt pokol, lesz pokol. Számotokra is van még hely.

Őrület

Itt vagyok.
Erős vagyok, úgy hiszem.
Ezt a mesét mondták
Nekem, még mielőtt...
Elfelejtettem.
Ki vagyok, elfelejtettem.
A nevem.

Nem tört össze.
A tükör-üveget csak
Pókok hálózzák be,
Úgy tetszik nekem.
A repedések hálójába
Akadt kósza "bocsáss meg!"-em,
S most haját borzolja
Őrületében,
Azt hiszem. Mást talán
nincs is, mit mondanom.

Utolsó mondatom
Se lesz,
Tépjétek szét
Ezt a papírt, eresszétek
Szabadon sárba ragadt
Macskamancsom.

Megjegyzés a Szívszakító c. bejegyzéshez. Hallgasd.

Gyönyörű videó. Ahányszor csak megnézem, a szívem szakad meg tőle. Csodálatos szöveg, zene és a videó is. Az egyéni mondanivaló pedig a legfélelmetesebb.

Nekem mindig az éhező afrikai gyermekek jutnak eszembe, az őserdőkben élő nomád törzsek, kiirtott esőerdők és a bolygó minden bajával. Régebben gondolkodtam rajta, hogy elmennék önkéntesnek Afrikába. De túl gyáva és erőtlen vagyok ehhez. Marad a gondolkodás, a szívszakítás és a sajnálkozás. De a sajnálkozás még nem segített senkin. Nem lakatott jól senkit. Nem mentett meg törzseket, fákat. A sajnálkozás eddig még semmit sem tett az emberiségért.

Szívszakító

Ki vigyáz reánk?

Azt hiszem, sokakat az vonz a kereszténységben, hogy hitük bizonyságot nyer abban, hogy valaki igenis vigyáz reánk. Az Isten, az Arkangyalok, a Szentek, Őrangyalok és saját őseink is a Mennyországból figyelnek minket és megvédenek a bántalmaktól. Ha félünk valamitől, elég csak arra gondolni, hogy ők vigyáznak ránk és nem engedik, hogy valami bajunk történjen.
Történnek csodák, nem mindennapi csodák. Néha magam is eltűnődöm, hogy talán igenis létezik ez az egész világ, ami ugyanakkor nagyon taszít engem, mindig is taszított.
De azt hiszem, ma elfelejtem minden elvem és ideám és csak hallgatom ezt a megnyugtató zenét (Era - Gregorian) és hiszek az őrangyalokban egy pillanatra. Hagyom, hogy vigyázzanak rám, hogy elűzzék a bánatot és az ürességet és feltöltsék szívem reménnyel.
Most arra gondolok, talán nem kéne ilyen erősen tiltakoznom. Mert tévedhetek. Nagyon sok mindennel kapcsolatban. Mert mindennek megvan a maga szépsége, az értelme.
Őrangyalom, ha létezel, arra kérlek, ma ne rám vigyázz, hanem arra, akit megbántottam. Ámen.

Hirdetés

Használt, de megkímélt állapotban lévő ÁLOM eladó, nagyon olcsón, cserelehetőséggel (egy üveg Vodkáért cserébe). Érdeklődni a semmi szélén, vagy nálam lehet!

Vizuális Belövés

Mindent vagy semmit...

... inkább megragadok mindent ...

És nagyon örülök a hónak, bár már várom, hogy kitavaszodjon, hogy megint járhassak bulizni. Hiányzik. Kicsit eltunyultam mostanság. Alig bulizok. Pedig nagyon szeretek. Mindegy. Az első forró estémet tuti a Kud-A.R.C-ban fogom tölteni :) És új kedvenc zene: Doves

Napi mjúzik (katt rá): Doves - The man who told everything

A szépségről...

Elhinnétek nekem, ha azt mondanám, hogy ezen a képen egy férfi van?
Valószínűleg nem.
Pedig így igaz.
Olyan szép, mint egy nő.
De vajon mitől?
A sminktől?
A körítéstől?
Vagy egyébként is ilyen szép lenne?
Valószínűleg igen.
De mit is jelent pontosan a szépség?
Kedvenc meghatározásom szerint "a szépség az, ami érdek nélkül tetszik".
Nekem ez a kép pont így szép.
Semmilyen érdekem nem fűződik hozzá.
Gönyörű.
Csábító.
Titokzatos.
A szépség talán kissé meghatározhatatlan, de a titokzatosság mindig benne van.
A szépség szerintem nagyon is fontos.
Nem tudom, mi a szépség, én nem tudom meghatározni.
Csak látom.
És ez az, nagyon előnyös kép.
Egyszerűen... a szépség maga.

megtaláltam álmaim vámpírpasiját! :D

Ő AZ !!!

Napi muzsika

Oasis - Stop crying your heart out
(Original Motion Soundtract from The Butterfly Effect Movie
A Pillangó Hatás című film eredeti zenéje)

Ossian - Nincs menekvés

MUSIC link


Titkok, izzó fantázia
Megnyíló színes orchidea
Mérges, sötét vadvirág
Elsüllyedt, sosemvolt világ

Nincs menekvés
Egy életen át

Élhetsz a világ tetején
Sötét gondok legmélyén
Rád talál, akárki vagy -
A szerelem vak

Tabuk, csupa korlát és gát
Fájdalmak, viták és vád

Nincs menekvés
Egy életen át

Élhetsz a világ tetején
Sötét gondok legmélyén
Rád talál, akárki vagy -
A szerelem vak

Élhetsz a világ tetején
Sötét gondok legmélyén
Rád talál, akárki vagy -

Áldozat vagy űzött vad
Bátrak közt a legbátrabb
Rád talál, akárki vagy -
A szerelem vak

ELSŐSORBAN SZERELMEMNEK, AKI MIATT SZÍVEM ÖRÖK SZENVEDÉLYBEN ÉG

vége

a BKV sztrájknak! háromszoros hurrá! :D

8 ok, amiért valaki elmegy ellenőrnek

1. Nincs bérlete.

2. Vonzza a rend, a fegyelem és a karszalag. Más
mozgalom keretében azonban ez törvényellenes lenne.

3. Imád lazázni azzal, hogy nem kapaszkodik a
buszon, sőt, még pincérpénztárcán is tud írni.

4. Nem tud mit kezdeni a bálás áron vásárolt 23
darab műszálas kék nadrágjával.

5. Imád "Adj király katonát" játszani a
mozgólépcső tetején.

6. Az olyan laza beszólásokat, mint például "akkor
várjuk meg a rendőrt", "jegyeket, bérleteket kérném
felmutatni", vagy a "most vagy leszáll, vagy
megállítom a metrószerelvényt" máshol nem tudná
használni.

7. Ez az egyetlen módja, hogy tini lányokat
rángathasson a hátizsákjuknál fogva.

8. Biztonsági őrnek túl gyenge, postásnak túl
buta, totózóba pedig túl agresszív.

Kiemelve személyes kedvenceim :)

you're locked in my heart...

Szívembe vagy zárva, te vagy az egyetlen szerelmem. Mikor megkérdezem, "szeretsz?", bizonyságot kérek, hogy van még miért élnem. Mert ez a szerelem már a jövőmben van, már nem tudom nélküled elképzelni azt ami volt, ami van, ami lesz...
Van itt valami legbelül, érzem. Imádlak és ide be vagy zárva, a szívembe. Csodás életünk lesz együtt, gyönyörű gyerekeink lesznek, ha addig együtt maradunk. Szeretném.

Úgysem tudod, mi ez...

Meséld el, mit csináljak: nem akarom hallani.

Mondd el, szerinted mi lenne jobb: nem vagyok kíváncsi rá.

Érdekelnek tapasztalataid a világból: nem vagyok gyerek!

Segíts kérlek: nem adom fel!

Tudni akarom: könyörgöm, ki ne mondd...

Békésen akarok élni: életre árva.

Filmajánló

Voltam már én is nagy japán- és animerajongó, szerencsére már kinőttem. Még anime-szakkörre is jártam, az igazán jó volt, meg vicces. Sok animét megnéztünk ott a társasággal, a többsége nagyon elnyerte a tetszésemet; mégis, azt hiszem a legszebb "meséket" Miyazakitól láttam. A Chihiro Szellemországban valami csodálatos volt, de ami igazán megfogott, az egy annál sokkal kevésbé ismert darab. Anyukámól azt a DVD-t kértem 3-4 éve névnapomra és megtalálták és megvették nekem. A mai napig nagyon szeretem azt a történetet, képes lennék akár még most is emgnézni :) Talán kerítek is rá sort, mert a DVD még megvan és működik is :) De előbb, hadd ajánljam figyelmetekbe

A VÁNDORLÓ PALOTÁT

Eredeti címén Howl's moving Castle, itt látható egy kép a borítóról, alább találtok még egy borítóképet, egy trailert és egy kritikát a filmről :)

Trailer (KATT)
Borító (KATT)

"A japán Miyazaki animéjének nem a következetes történetvezetés az erőssége, ez azonban nem tűnik fel az elvarázsolt nézőnek.
Miyazaki, ne kerteljünk, mágus, aki furcsa, se eleje, se vége történetből is képes szórakozató filmet csinálni. Ami valószínűleg csak azokat lepi meg, akik nem látták a rendező másik két, itthon is hozzáférhető filmjét, a Chihiro szellemországban címűt és a Vadon Hercegnőjét.
A sztori enyhén steam punkos világban játszódik, azaz egy alternatív XIX. században, ahol furcsa gőzgépek rajzanak az utakon, levegőben és a vad hegyek közt. A film első harmadára derül csak ki, hogy a gőzmeghajtású repülők, fémszárnyakkal csapkodó léghajók, toronyháznyi, lépkedő szerkezetek szerepe leginkább az, hogy a rendező kiélhesse a brutális fémszerkezetek iránti rajongását.
Egyébként a történet: az angliai városkában élő, fiatal Sophie-t félreértésből öreganyóvá változtatja egy boszorkány, a lány menedéket talál a híres varázsló házában, rendbe teszi az óriási, járkáló, csattogó-fújtató fémházat, varázsló és lány szerelembe keverednek, aztán váratlanul minden jóra fordul. Szó van még közben valami apokaliptikus háborúról, elvarázsolt szomszéd királyról, a varázsló lassú madárrá változásáról, de ebbe nem érdemes belemenni, nem ez a lényeg. Különösen azért nem, mert a rendező időközben még a fő konfliktust, a főszereplő megöregedésének kérdését is elfelejti (SZEMÉLYES VÉLEMÉNY: ENNEK IS MEG VAN AZ OKA, HA MEGNÉZI VALAKI, ÚGYIS RÁJÖN, HOGY NEM VÉLETLEN). Sophie a filmben néha fiatal, aztán megint öreg, és ezen ugyanúgy nem csodálkozik senki, mint hogy végül, de nem a film legvégén, aztán visszaváltozik lánnyá, hogy csókban forrjon össze a varázslóval. A dramaturgiailag döcögős sztorit ugyanis feledtetik Miyazaki rokokósan burjánzó fantáziái. Bár a film nyilvánvalóan az anime műfaj veszternizált változata, a Vándorló palota mégis nagyon keleti munka: ahogy a rendező előző filmjeiben, itt sincsenek csak jók, és csak gonoszak. Az átkot szóró boszorkány később kedves, szenilis nénivé lesz, a hős varázsló pedig hisztirohamot kap, és vastag nyálkás lénnyé változik, amikor a takarításnál összekeveredő hajfestékeknek köszönhetően véletlen feketére festi amúgy szőke haját. A kémkutya átáll a gőzhajtású palotával kóborló társasághoz, a jóságos király fővarázslójáról kiderül, hogy egy intrikus, Sophie anyja pedig annyira furcsa, hogy erről inkább nem is mondunk semmit. A csapongó történetben mintha semminek nem lenne állandó formája, jóból rossz lesz, szépből csúnya, és fordítva. A néző pedig beleveszik a nyálka és virágok, kacagás és vad hadigépezetek övezte világba. És ez az egész még vicces is." Földes András

Az Új Évre!

Elég régen nem írtam, elnézéseteket kérem. Az ünnepek kivették belőlem a legjobbat, nagyszerű volt a Karácsony, a Szilveszter. Azt hiszem, 2010 húzós év lesz érettségivel, ballagással, meg minden. De én megpróbálom magamból kihozni a legtöbbet. Szerelmemmel holnap ünnepeljük első évfordulónkat :) Egyelőre ennyi, később még írok! Mindenkinek utólagos Boldog Új Évet ^^