2011. január 31.

"... without it; without love, without anger, without sorrow... breathe is just a clock... ticking..."

2011. január 14.

- Alszol? Én nem tudok. Nem megy. Félek.
- Nem alszom.
- Félek, hogy ha elalszom, többé nem fogok felébredni. Félek, ha felébredek, nem alszom el többé. Félek, hogy nem élek és nem álmodok többé.
- Akkor táncolj. Táncolj velem.
- Most?
- Most. Gyere. Megcsókollak aztán táncolunk a sötétben. Jó lesz? Gyere, fogd meg kezem. Érzed a melegét? Ez a valóság… hallod a zenét? Ez az álom… alszol? Én nem tudok. Nem megy. Félek már nélküled…

2011. január 6.

Újévi fogadalom helyett

Mivel az Újév hajnalán a pezsgő profi bontásával voltam elfoglalva és azzal, hogy a kis rakoncátlan dugó ne repüljön messze, nagy sebességgel, mert elég a légtérben valamint összetöri az ablakot, üvegfalat, tv-t, asztalt, stb... szóval, a lényeg, hogy lemaradtam az újévi fogadalomról. Tudom, lett volna még rá egy csomó napom, mert ma azért már jócskán hatodika van... de ez az év sem más, nem én nyertem meg a lottót, nem változtam tökké, de még csak a körömrágásról sem szoktam le, holott ezt minden évben megfogadom... szóval, menni kell tovább. Vissza a mókuskerékbe és munka-munka-munka... azt hiszem, hihető kifogás arra, miért nem tettem eddig valami ostoba fogadalmat. Vagy legalábbis, szeretem ezt gondolni. Szeretném, ha ti is szemet hunynátok most efölött és rátérhetnénk végre a fogadalmamra.

Még egy apróságot persze megjegyeznék: buta dolog ez a fogadalom. Mert ha valamit a fejembe veszek, miért kell ahhoz alkalom? Bármelyik nap lehet fogadalmat tenni... többnyire úgysem sikerül. De ez egy, nem is tudom, olyan szokás, ami még ha butuska és értelmetlen is, ragaszkodom hozzá. Már csak a poén kedvéért is. Persze én most mindent komolyan gondolok.

Hogy mit fogadok meg a 2011-es évre?

1.) Elsősorban, hogy sokat fogok nevetni.
2.) Elkezdek tanulni, bár tudom munka mellett nem lesz könnyű, de akarom, nagyon akarom. Kérdés lesz majd, elég -e hozzá ennyi.
3.) Aztán: ha nem is mindennap, továbbra is fogok táncolni. Ha nem is azt csinálom mindig, amit a "tanár" mond, ha baromi fárasztó is és még ha gyakran sumákolok is, nekem ez szép és jó és szeretem.
4.) Az éneklést sem hagyom abba, ahhoz már túl jól megy és elég komoly felszerelést kaptam hozzá. ^^
5.) Aztán, itt a munka. Továbbra is azt gondolom, hogy baromi kevés a fizetésem, de továbbra sem szólok érte. Majd... jobb lesz. Talán. Remélhetőleg.
6.) Jöhet a blog - nem fogom befejezni, nem hagyom abba mert szeretem és élvezem, ilyen egyszerű. Sőt, rendszeresen fogok írni, azt hiszem az elmúlt fél évben ez hiányzott, de nagyon-nagyon.
7.) Aztán remélem ennyi terv mellett is marad majd elég idő az IGAZ! barátaimra, a szórakozásra, a családomra, a... ööö... szerelem?-re meg miegyéb.
8.) Viszont amit biztosan tudok, hogy nem akarom tovább csinálni az szerepjátékos oldalam. Túl sok időt vesz el az életemből, nem ér meg nekem annyit. Még a végén totál NOOB leszek.
9, egyben legfontosabb.) És most, hogy már ennyit pofáztam, áttérhetnénk a leges-leges legfontosabb passzusra: BOLDOG LESZEK! Ha nem is mindig, ha nem állandóan, de MINDENNAP BOLDOG leszek, legalább egy kicsit.

Így hirtelen ennyi jutott eszembe... az Isteni kilences :) és szeretnék is így és eszerint élni. Főleg a kilencedik pont... csak az a fontos. Mindegy kivel, mindegy hogyan, mindegy hogy hol, csak legyen boldog az ember.