2010. március 15.

Összecsúszás

Színbe vegyülök.
Színekbe, mert azokban alszom, kékben, mint a mennybolt; mégis feketében járok.
Tűzvörössel festem ajkaim, mint a ledér nők; belül erkölcsös vagyok.
Barna a szemem, a hajam is, mely néha ha csillan a csoda-fényben, vörös halálnak tetszik; feltűnve bújnék el.
Elhallgat a nyáj az imafal előtt; mind fél, ha vallani kell.
Félek én is.
Okosnak látszanék; beszélni mégsem tudok.
Kedves is lehetnék; de néha hideg vagyok.

Annyi szerepet próbáltam már felvállalni, nem ment egy sem. Sem karó, sem virág nem vagyok már ezután... csak egy ócska kóró.

A legújabb köpeny csillagokból készül.
A tejút fénye, a nap fenségessége és az univerzum összes hangja bele lett varrva.
A gyengeség kézzelfogható.
Az alulmotiváltság húrja majd' elpattan.
A harcolni nem tudás minden pillanatban ismét szívemhez zarándokol.
Nem akarom hallani, hogy te mindent előre megmondtál...

Nincsenek megjegyzések: