Helyzet

*MUNKA* Hát, igen, úgy volt, hogy holnaptól dolgozom ott, ahol 2 éve nyáron is voltam. Maga a meló unalmas volt, de a társaság jó, meg a fizetés is jó. Sajnos nem tudnak alkalmazni, elég bugyuta okok miatt... annyira vicces volt a helyzet, mikor leküldték az infót, hogy nem is mérgelődtem, csak röhögtem rajta... nincs hely az irodában, nincs szék, nincs asztal, nincs gép XD Hát ez a nagy büdös helyzet kérem szépen :)
Szóval, megpróbálkozom az eredeti tervemmel, a TESCO-val. Közel van, igaz a fizetés gyér, de jobb mint a semmi. Ezen kívül, emellett vagy helyett anyámnak is fogok dolgozni, de azt csak napi 4 órában küldöm.

*TANULÁS* Egyelőre ennyi. Emelett természetesen készülök a 2. KRESZ vizsgámra, mert az első sajnos nem sikerült. Bár nem mondhatnám, hogy gőzerővel, mert fanyalogva állok hozzá, az első kudarc miatt. Valamilyen oknál fogva herótom van a könyvtől, a tesztkönyvtől és a tesztprogramtól, mert a könyvet már végigolvastam, a tesztkönyvben a kérdésekre 90%-ban a válaszom helyes és tesztprogramban stabil 4-5 hibám van csak, képes kérdések elbaszása nélkül. És ez volt előtte is. Mit tehetnék még? Asszem ez így a legrosszabb, hogy TUDOM és tényleg majd' MINDENT tudok és mégis csinálnom kell és folytatni... az előzőt a parázás miatt rontottam el, mégis kudarcként élem meg. Ez van. Most már legalább ismerem a rendszert és másodjára nem fogom elrontani, nem fogok megijedni.

*BALATON* Ezen kívül sokat játszom mostanság és még többet gondolok a hétvégére :) Zamárdi hmm de jó is lesz. Ami azt illeti, ettől a hétvégétől várom a csodát...

*CICÁM* Kedvesem elég sokat nyafizott ma, hogy nyáron alig fogunk találkozni. Bevallom (tudom hogy olvasod...) szörnyen idegesít, hogy ő nem fogadja el az életet, annak a rendjét és nem éli, hanem különcködik. Majd megbeszélem vele... bár már 4 napja nem bírom rászánni magam. :\ Nehéz a szemébe mondanom bizonyos dolgokat, mert megsértődik. De szeretném, ha minden rendben lenne. Eddig a viharokat túléltük, s nemsokára édes fél évi együttlétünket ünnepeljük majd. Szóval... mindenképp beszélek majd vele, mert én hosszú távra tervezek. És nem akarom magamban tartani, mert minél tovább húzom, annál rosszabb. Márpedig én életem végéig nyúzni, kínozni akarom... vagyis rickie-s módon szeretni szerelemmel :D

*IMBRIUM* Csütörtökön pedig próba, bár miattam tették át az időpontot, most jobb lenne előbb. De persze nekem egész nap megfelel. És nem akarok már annyit kavarni, szóval... hát igen. Mostanában egyre jobbak ezek a próbák, jöhetne már egy kiadós kis koncert :P És... már erősen gondolkodunk rajta a Babylon együttessel, egy előzenekarcserében... azt mondják, minket jobban bírnak... kapnánk fél órát a zúzdára előttük... hát, majd meglátjuk mi lesz belőle :)

Filmajánló

Elsősorban Constanze-nak küldöm következő bejegyzésem, mert ő az, aki vissza szokta jelezni a filmajánlóimnál, hogy megragadták -e a leírtak, vagy sem. Eddig a ráta igent mutat. Kedvesemmel meg úgyis megnézetem, ha törik, ha szakad :) Persze mindenki másnak is ajánlom, mert ismét egy remek filmet teszek a terítékre s veszek górcső alá.

Gattaca (1997)

A film egy enyhén utopisztikus világban játszódik, ami a készítésekor még talán az emberiség távoli jövőnek is tűnhetett. És szerintem a film valódi tragédiája ez: manapság már könnyen elképzelhető, hogy ez a jövő, ez a jövőkép, ez a világ nem is olyan távoli.
Megszületik egy szerelem-gyerek, természetes úton, ennek a jövőbeli világnak hajnalán. Születésekor megállapítják személyiségét, betegségeit és azt is, hány évet fog élni. Vincent Freeman (Ethan Hawke) selejtnek született, mert természetes volt. Hisz ebben a világban "normális" emberek csak a tökéletes és egészséges génmanipulált egyedek lehettek. Azokat, akiknek a génjeihez nem nyúltak, fogyatékosoknak tekintették. Vincent azonban arról álmodott, hogy egyszer űrhajós lesz a Gattaca Űrállomásán... pedig születésétől fogva az a sorsa, hogy ne tudjon karriert csinálni ebben a társadalomban. Hisz ez egy olyan hely, ahol elfogadott a gének meghatározta diszkrimináció. Vincent azonban nem adja fel. Egy hazugságot vállal magára, ami áltan deGÉNerált lesz, s üzletet köt a minden szempontból tökéletes Jerome Eugene Morrow (Jude Law) -al. Beépül a Gattaca Űrállomásra és megcsinálja a karrierjét. Azonban egy véletlen haláleset miatt elkezdődik a nyomozás, s Vincent, ha nem vigyáz, könnyen lelepleződhet. S mindeközben éli az életét (bár nem szokványos módon) s beleszeret munkatársnőjébe, Irene Cassini (Uma Thurman) -be.
Andrew Niccol író és rendező remek munkát végzett, nála jobban talán már csak Michael Nyman zeneszerzőt tudnám kiemelni. A film remekül tárja a néző elé néha már-már bizarr világát, s az ember önkéntelenül is elgondolkozik közben azon: vajon tényleg ez lenne a jövő? Akarok én egyáltalán ilyen világban élni?
Amerikai sci-fi, dráma, 102 perces. Nem tudom, játszották -e itthon mozikban, bár erős a tippem rá, hogy nem.
Akárhogy is, szerintem ez a film zseniális és tanulságos. Részben arról is szól, hogy semmi sem lehetetlen. Mert az ember bármit el tud érni. Hogy hogyan? Nos, ez a filmből kiderül. Vincent erre vonatkozó válasza ragadott meg a legjobban a film összes mondata közül. De nem árulom el, nem akarom lelőni a poént :)
A filmet mindenkinek erősen ajánlom, hisz (még) nincsen tökéletes ember a földön, ez pedig pont arról szól. Hogy van, aki nem tökéletes, körülötte mindenki más az. Viszont, ha jobban megnézzük, nem, senki. Ezt a film egyszerűen fenomenálisan példázza motívumaival. Hogy nem létezik tökéletes. Még egy génmanipulált világban sem. Majd rájöttök, miért :) Csak figyeljétek a szereplőket ;)

Az én kis börtönöm...

Az én szobám, az én kis börtönöm. Halott és üres. Minden sarokban csend honol, levegő sem jut be a csukott ablakon. Borzongató félhomály, a fényt igyekszem kizárni. Egyébként pedig, amúgy sincs túl nagy fény kint, csak szürkeség. Fárasztó, lehangoló és méla szürkeség. Mindenütt bánattal súlyt.
Lehetetlen helyzet elé állítottak, mert szerelmem megbocsátott nekem. Álomvilág súlyos vaskapui nyikorogva nyíltak... aztán rámcsapták szobám ajtaját.
-Itt maradsz, egyedül, nem álmodsz, nem leszel boldog!
Aztán heveder hasadt a hajnallal... és felébredtem. Elkezdődött egy új nap. Átöleltem egy fehér tigrist, mely minden éjjel vigyáz rám és minden éjjel őt ölelem, minta az egyetlen társam lenne... s valóban, itt talán ő az egyetlen társam. Valahol az ő lelke is él és teszi a dolgát és talán rám is gondol. Talán mosolyog is éppen...
De az én szobám, az én kis börtönöm mind szürkével van tele, minden sarokban ott bujkál az elmúlás. Párnáim közt szunnyad a lehetetlen béke, egy biztos pont, a fehér tigris mellett, csábít és hívogat, hogy szunnyadjak vele egy kicsit.
De nem tehetem, mert a szobám levegője súlyos tudományokkal van tele, ezt készítem percről percre s ezt lélegzem be. Akár egy gép, melynek súlyos fogaskerekei már csak megszokásból kattognak ugyanazon monoton ritmusra.

Basztikuriiiiiiiiiiiii...

Mindjárt hányok...

Amúgy holnap megyek Rouge Caféba karaokezni... anyu cseszeget... nem értem miért... hogy tanuljak be 1-2 dalt... nagy szart... tudok eleget... és amúgy is spontán a legjobb... asszem most megyek és takarítok... az megnyugtat.

Két tűz között

Valaki azt sulykolja, maradjak büszke, maradjak kemény, maradjak simán csak nő. Mert nekem van igazam. Mert van még pasi a földön, ha ő ennyitől elhagy, ennyit is ért ez a kapcsolat. Magamra erőltettem némi temperamentumot, nem tudom pedig, helyesnek gondoltam -e. Nehezen ment az elején, aztán a düh adott erőt, hogy folytassam. De mennyit ért? :'(
A másik oldal, szívem választottja, egyetlen szerelmem, akit mindennél jobban szeretek a világon, ha nem lenne meghalnék, aki olyan sokat jelent nekem... ő is akar békülni. Biztos, biztos, bizonyos, hogy ő is akar, mert szeret engem. De valahol mind a ketten elrontjuk, mindig. Tiszta őrültek vagyunk... szeretjük egymást, mégis folyton civakodunk...
Nem mondom, hogy ebben az ügyben én tiszta vagyok. Sőt, egyáltalán nem vagyok az. Tegnap egy végigsírt délutánt követően este volt próba. Utána lementem Tekébe, hogy megigyak egy sört Lalival. Egész jó is volt, próbán és próba után már annyira nem szorított az az érzés, hogy VÉGE, EL FOG HAGYNI... sőt, még SMS-t is írt nekem... szeretsz még szerelmem?... Azt gondoltam talán most, majd most mindent rendbe tudunk hozni... de nem. Felhívott fél 11-kor és kissé mámorittasan olyan dolgokat vágtam a fejéhez amiket talán végig sem gondoltam... csak járt a szám, csak pofáztam levegővételnyi szünetek nélkül...
Két tűz között vagyok és én igazából afelé húzok, hogy béküljünk ki, de ez sosem lesz lezárt ügy. Mert nincsenek kompromisszumok. Ő nem hajlandó engedni, én nem vagyok hajlandó engedni. Ebből az lesz, hogy látszólag leszokom, ami egy hazugság. Mert NEM TUDOK talán NINCS ELÉG MOTIVÁCIÓM hozzá. Passz. Fogalmam sincs. Csak azt tudom, hogy nagyon szeretem és nem akarom őt tönkretenni. Hogy ő mit akar azt leszarom. Csak boldog legyen... velem, vagy nélkülem. Ő volt az első és egyetlen, aki előtt megnyíltam. Tudom, hogy helyes és így kell ennek lennie. Ésszerű, meg minden. A szívem viszont azt mondja, baszki, dehogy kellett volna!... most nem tudok védekezni a falaimmal. Mert azt hittem, soha nem fog bántani. És én is azt ígértem neki. Hiába, ilyen az emberi természet. Azt bántjuk mindíg, akit a legjobban szeretünk... :'(

Ez van.

Mostanában egyre gyakoribbak köztünk az aprócska veszekedések, amik utána természetesen mindig béküléssel záródnak. De mindegyik egy megoldatlan probléma marad. Nem ártana tudni, hányadán állunk. Figyelj hát, kedvesem.

Nem vagyok hercegnő, nem vagyok tökéletes. Sőt, gyakran kiállhatatlan és lehetetlen vagyok. Gyakran elsírom magam, mint egy óvodás. Tudom, nem könnyű velem. Sosem leszek vékony, szőke, kék szemű. Még csak szép sem vagyok, csak olyan átlagos. Igen, dohányzom is és csinálok gáz dolgokat. Vannak barátaim is, akiket lehet, hogy te nem bírsz. Egy zenekarban is benne vagyok, még ha ez téged kicseszettül bánt, én ezt nem fogom abbahagyni. Unalmas vagyok és lusta, tisztában vagyok vele. Szeretek eljárkálni, szeretem a szabadságot, a társaságot. Szeretek vicces lenni, ha ez néha kiakasztó, akkor is. Néha muszáj egyedül lennem és rengeteg dologgal bonyolítom meg az életem. A családom sem épp idillikus. És én ezekkel mind tisztában vagyok... nehéz eset. Viszont mindezekkel TE is tisztában vagy, ha jól tudom. És amikor azt mondod, fokozatosan szerettél belém, az azt jelenti, hogy mindezekkel együtt szerettél meg és szeretsz most is. Ha neked egy tökéletes csinibaba kell, akkor keress magadnak egyet. Mert tudod, az ilyeneket keresni kell és nem egy teljesen más embert kell ilyenné formálni. Remélem legalább minimálisan elgondolkozol ezen és a továbbiakban eszerint állunk egymáshoz!

*Amit elrontottam. *Ahogy érzem magam. *Ami hiányzik.

Nem sikerült a vizsga. Újra kell majd mennem. Értéktelennek érzem magam, nagyot csalódtam magamban. Többet vártam volna. Hiányzik már egy kis IGAZI lazítás, mikor nem kell gondolnom semmire, amikor berúghatok a szerelmemmel (mondjuk) és nem kell másnap úgy felkelnem, hogy ezt kell megcsinálni- azt kell megcsinálni- amazt...
Szóval... igazából most sok mindenről írhatnék. Hazafelé mindenki hülyének nézett, mert megint eltörött nálam a mécses. Én már csak ilyen "ovis" vagyok, ahogy anyu mondta szombaton. Tényleg, ezt is ígértem. Bocsi, nem tartom be. A kezem még mindíg iszonyúan fáj- szintén szombati termék. Mindegy. Sokat kockulok a gépnél, játszom főleg. És ma éjféltájt eszembe jutott már megint a tavaly nyár... és elkezdtem cefetül érezni magam. Igazából... egy illat. Az itteni fák nyári illata, mely a város esti szagával keveredik... igen, ez az, amit tavaly olyan sokszor éreztem... meg az éjszakába nyúló gépezések ha-ha :) Nah, mára befejeztem. Ma egésznap depis hangulatban voltam, de igyekszem magam összeszedni.

Deizgul :S

Nemsokára elindulok a KRESZ vizsgámra... remélem szorítotok, hogy sikerüljön :$ Szombat estémről beszámoló később, vasárnapról beszámoló később, később később minden később... :S Most erre kell koncentrálnom... ó magasságos, csak add, hogy átmenjek :$ Léccííííííííí :$

Mai Margitsziget-nap

Hugica, Cica és én... kimentünk kicsit Margitszigetezni :) Jó volt, leszámítva egyetlen egyáltalán nem aprócska, ám igen fontos tényezőt: a HUGOMat. Elbaszta az idillikus édeskettesünket. Meg úgy az egész délutánomat. Szóval, ha legközelebb a hugommal akarnék valahová menni, emlékeztessetek hogy NE!, mert kurva szar vele akárhová is menni. Egy háztartásban alig bírom ki vele, még valahová együtt menni... jesszusom... de egy hónapra megy nagyiékhoz meg apuékhoz, egy teljes csodás hónapra eltűnik az életemből... YEEEE... alig várom már! <33

(Figyeljétek a vastag betűből kirakott mondato(ka)t ^^)

Filmajánló :)

Das Wilde Leben - 8 Miles High

A 60-as években járunk, a szex, a drogok és a rock n' roll aranykorában. Uschi Obermaier ( Natalia Avelon), a 60-as évek híres német modellje szabadságra vágyott és meg is kapta azt. Igazán kalandos élete volt, miután a modellkedés közepette megjárta az új világot hirdető berlini
első számú kommunát, majd a Rolling Stones gruppija lett, Keith Richadsszal (Alexander Scheer) hosszabban tartó kapcsolatba is került. Szabadságvágya némi önzőséggel párosult, így a szerelmi élete meglehetősen kuszává vált, nem akart sosem egy férfi mellett végleg leragadni, mégis hozzáment később Dieter Bockhornhoz (David Scheller), akivel bejárták a világot. A film Uschi Obermaier autobiográfiája alapján készült.

Aki szereti a drámákat, életrajzi filmeket, vagy úgy általában a német filmeket, azoknak nagyon ajánlom :) Akik meg nem, azoknak is, mert a film igencsak meggyőző. Achim Bornhak rendező nagyszerű munkát végzett, mivel a legtöbb embernek a német filmről egyből a "steril" és az "unalmas" szavak jutnak eszébe. A Das Wilde Leben, na az majd jól helyrerak mindenkit :)
Egyébként valóban igaz, a legtöbb német film és mindenféle filmkezdemény, sorozat, stb. előidézi, mit ettem előző nap... alias okádék a dolog. Kis hazánkba csak két gagyi sorozat, a Klinikák meg a Charlie majom és egyéb ilyen családi filmek jutnak el, ezek érik a nagyközönséget. Szóval... van miért fanyalogni, ha meghalljuk azt, hogy német filmek.
Ennek ellenpéldája pedig az, ha nem vesszük a sorozatokat és a családi filmeket, hogy a komolyabb művészi témájú filmek egész jók... mármint ami eljut hozzánk... állítólag a legtöbb abból is egyenlő azzal amit lehúzunk a WC-n, hozzánk azonban már csak úgymond ezeknek a filmeknek a krémje jut el, a gyengébbek kedvéért összefoglalva: igaz, van itt Charlie majom, de vannak zseniális filmek is.

Pl. Werner Herzog és Wim Wenders jópár filmje, A mások élete, A bukás, Sztálingrád, A hullám, A tengeralattjáró, Napola, Edukators, Hontalanul Afrikában, A kísérlet, M - Egy város keresi a gyilkost, Good Bye Lenin!, A lé meg a Lola, Bella Martha...így első körben. Szemezgessetek nyugodtan :D

Emotion Factory

Apocalyptica - Nothing Else Matters music link

Csak hallgasd a zenét, tekints a képre és hagyd, hogy az érzelmek magukkal sodorjanak. Mire gondolsz, mit érzel?

Erőviszonyok by mutter :D

Nos, ugyebár én most leszokóban vagyok. A cigiről. Miért? Mert van egy kedvesem, aki nem szereti, ha cigizek. Ezzel nincs is semmi gond. Mondom OK, leszokok, csak ne veszekedjünk ezen. Na de mikor ezt anyu megtudta :D Azt mondta, hogy én mekkora marha vagyok, meg engedékeny, meg hogy nem szabadna engednem neki, meg kellett volna mutatnom, hogy én vagyok a kapcsolatunkban a vezető személy, stb.stb. bla-bla-bla... de hát én ezt nem akarom. Nem kell feltétlenül én legyek a domináns. Szerintem ez nem az erőfitogtatásról szól... de hogy anyu megnyugodjon, megígérem, hogy legalább egy párnacsatán elverem ezt rajta :) Persze csak abszolút nem szolidan hanem vérremenő élet-halál harcban!!! :))

Nem tudok rá haragudni, sajnálom, nem megy...

... csak imádni tudom... nem akarok veszekedni vele... ha mégis sikerül, nem tart túl sokáig. Mert mellette valahogy mindig megnyugszom. Mellette valahogy bármire képes vagyok. Ő az, akire mindig számíthatok. Aki soha nem hagyna egyedül. Szeretem, a legtisztább szerelmemmel, s bár nekünk is akadnak aprócska gondjaink, szerintem boldogok vagyunk. És bocsáss meg kedvesem, butaságokat beszéltem. Igenis lehet ez a kapcsolat tökéletes, továbbra is. A lényeg nem az, hogy minél kevesebbszer "vesszünk össze", hanem hogy ezekből minél többet minél gyorsabban megoldjunk. (L)

KRESZ vizsga...

22.-én a 11. kerületben lesz. Parázok, mint állat. X'((

Jelentés

Megkaptam a könyveim... ez egy hétig hír lesz méghozzá fontos hír :D Wíí de örülök nekik ^^ Csak fel kellett szabadítanom még egy polcot D: Ezen kívül írtunk egy nagyon jó számot by IMBRIUM, a címe Airless és egészen slágergyanús ;) Anyuék kibékültek szerencsére, már csak két nap van a suliból, mai sportnap és holnapi egész napos Margitszigetezés :D Szóval... yee. Csak egyetlen aprócska ám mégis lényeges tényező árnyékolja be boldogságom: hogy majd meghalok annyira hiányzik a kedvesem :(

Odakint a földön esik...

... ráadásul itthon már megint kiabálás, ajtócsapkodás, összeveszés, elszökés volt... pedig egész jó napom volt amíg erre haza nem értem. Aztán még hiányzik kedvesem :( És nem találom az Eleven Hold - Odakint a földön esik c. számát, pedig azt most nagyon meghallgatnám. Nincs meg valakinek, aki esetleg el tudja küldeni nekem valamilyen úton-módon?

Na ez aztán a nem semmi!

Ma hallgattam Beyoncé új kisalbuát, az If I were a boy-t. Itt van hozzá a link, ha esetleg valaki nem ismerné a számot :) Viszont YouTube-ozás közben rátaláltam egy érdekes dologra... akit Lisa Lavie-nek hívnak. Ugyanez a szám, az ő verziójában... nekem még jobban is tetszik mint az eredti ;)

Lisa Lavie - If I were a boy music link

Hát, nagyon tud a csaj, az biztos :) Én miért nem tudok így énekelni? :(

IMBRIUM: Feltámadunk! Heheheee :D

Nos, igen. Tudom, elég rég hallottatok már rólunk, de ez minden bizonnyal azért lehetett, mert a tavasz beálltával egy hosszabb szünetre kényszerültünk (asszem 2 hónap volt). De most újult erővel folytatjuk tovább :D Új termünk van, ma megyünk oda először. Lalee és Mario már voltak, de mi, többiek még nem. Állítólag nagyon jó és én hiszek is nekik, de pontos leírást majd csak a próba után tudok adni. Nos igen. Szóval... hát, majd meglátjuk mi lesz. Fél kettőkor találkozunk majd, de azelőtt nekem ki kell takarítanom full a lakást oO Neki is kezdek, mert így nem lesz belőlem semmi :D

Ki néz vissza rám?

... az, akit nem szerethetnél, de te valamilyen oknál fogna őrült vagy, kedvesem...
Rájöttem, hogy gyűlölöm a tükröket. Mert sohasem hazudnak. Pedig egy szemernyi kegyes hazugság olyan jól jönne néhanap...
De sajnos én már örökre ilyen maradok. Sosem leszek szép, te mégis mindíg azt hangoztatod, hogy milyen gyönyörű vagyok... nah, itt a kegyes hazugságom.
Azt mondják, addig senkit nem tudok őszintén szeretni, amíg önmagamat meg nem szeretem. Aki ezt mondta, valószínűleg gyűlölte a testét. Mint ahogy én is gyűlölöm... de egyébként sötétben egész kellemes társaság vagyok ha-ha... *keserű nevetés...*

Orvosok...

Nem tudom, kit vagy mit utáljak jobban. Melyik helyzetet. Azt, hogy a felnőtt orvosnál 2 órát várakozom a nagy semmiért, hogy aztán hazaküldjenek; vagy a gyerekorvost, aki 5 évesekhez szokott és engem is úgy kezel. Az egyik szemtelen és rabolja az ember idejét, a másik meg úgy kezeli, mint egy gügyögő kisbabát. Wattafak van a magyar egészségüggyel? Vagy ez csak a mesés tizenhetedikkerület sajátossága? Nem hiszem. Hát, ezért a napért is érdemes volt felkelni... * szólt mérhetetlen cinizmussal hangjában* ... Nem kellett suliba mennem. Nagyszerű. Néhány nap van csak az évben, amikor kedvem lenne bemenni. Na a mai pont egy ilyen lett volna. Erre én egy gügyögő banyával töltöttem a reggelem. És valószínűleg nagytakarítani fogok. Legalább belefeledkezem és túlélem ezt a siralmas napot. Aztán, ha kedvesem ráér, elhívom egy randira ha-ha :D Ha meg nem... akkor teletömöm magam kalóriagazdag és nem éppen zsírszegény édességekkel és sajnálom magam. Hát ez valami siralmaas...

Könyvajánló

Jennifer Weiner - Jó az ágyban

Mi lehet annál szörnyűbb, mint amikor a pasink kövérnek tart? Például ha ezt még meg is írja egy népszerű női magazinban... "Soha nem felejtem el azt a napot, amikor megtudtam, hogy a barátnőm nehezebb, mint én... Véletlenül megtaláltam a fogyókúrás naplóját, amelyben feljegyezte, mikor mit evett, mit tervez enni ezután, és hogy megissza-e az előírt 2-3 liter folyadékot naponta. Ott volt a neve. Ott volt a fogyókúrás programban kapott azonosító száma. És ott volt a súlya is, amit, mivel úriember vagyok, nem fogok elárulni. Legyen elég annyi, hogy sokkolóan magas szám volt. Tudtam, hogy C. nagydarab lány. Nagyobb, mint a tévében látott fürdőruhás modellek, vagy a vígjáték- és kórházi sorozatok légiesen karcsú szereplői. Egyértelműen nagyobb volt, mint bármelyik korábbi barátnőm. A válla olyan széles, mint az enyém, a kezünk is majdnem egyforma méretű, és a mellétől a hasáig, a csípőjétől a combja domborulatáig csupa édes hullám és hívogató melegség volt. De mások társaságában már nem éreztem magam ilyen kellemesen mellette. A 178 centi magas C., akinek a felépítése leginkább egy nehézsúlyú díjbirkózóéra emlékeztetett, nem tudott észrevétlenül beleolvadni a tömegbe. Nagydarab nőt szeretni bátor tett a mai világban - sőt, talán hiábavaló is. Mert hiába szerettem C.-t, tudtam, olyasvalaki iránt lángolok, aki nem hiszi el magáról, hogy megérdemli a szerelmet." Cannie Shapiro nem akar hinni a szemének, amikor meglátja, hogy a barátja, Bruce, akivel épp "szünetet tartanak", ezt írta róla. Amúgy sincs túl jó passzban, az anyja ugyanis váratlanul bejelenti, hogy leszbikus, az egyik kolléganője állandóan fúrja a munkahelyén, ráadásul valóban van egy kis probléma a súlyával... Egy igazi nő azonban nem hagyhatja ennyiben a dolgot. Cannie kétségbeesett fogyókúrába kezd, hogy visszaszerezze Bruce-t, és helyreállítsa a saját önbecsülését, ám ezzel olyan eseménysorozatot indít el, amely örökre megváltoztatja az életét... Jennifer Weiner, a nagysikerű Egy cipőben és Kismamák pácban szerzőjének első és egyik legsikeresebb műve, amellyel az egész világon berobbant az irodalmi köztudatba. Egy szórakoztató, intelligens, megható és humoros szingliregény azoknak, akik a kliséknél többre vágynak.

Muszály, hangsúlyozom, muszály mindenkinek elolvasnia! Nagyon jó könyv! Körülbelül egy hete fejeztem be, már el is kezdtem egy másikat, de még mindíg ennek a hatása alatt állok. Ugyanis, akit a kis bevezető nem fogott volna meg, itt van még egy s más... a könyv (szerintem) nem csak arról szól, hogy van egy kövér lány. Nem. Van egy kövér lány, akinek a családja darabjaira hullott, akinek ezért soha nem lesz egészséges önbecsülése, aki egyszercsak rájön, hogy az életben sokkal fontosabb dolgok is lehetnek, mint a túlsúly... például, ha felelősséggel tartozik egy másik emberért... Hát, gondoljatok, amit akartok, én sírtam a könyvön, többször is. Mindenkinek ajánlom figyelmébe. Nem csak duci lányoknak :) A könyvet egyébként legolcsóbban a Kelly Kiadó Webáruházából (link) tudjátok beszerezni.

"Kezdesz kis puhány lenni..."

Most miért? :( Elvis Costello miatt?

Elvis Costello - She music link

Funhouse!

P!nk - Funhouse music link ^^

A fény felé...

Jorn Lande - Burning Chains music link

A tegnapi igazi istenes nyavalygás után kaptam egy SMS-t, az éjszaka közepén. Csak reggel vettem észre. De nagyon jó volt úgy felébredni, hogy ez volt az első, amit olvastam és ő lett az első gondolatom... szeretlek, ezt írta, ne aggódj, örökké szeretni foglak...

Holnap lesz öt hónapja, hogy az életem mese lett és mégsem változtam tökké... ezek szerint igenis létezik a szőke herceg fehér lovon... még ha barna is és gyalog jött. Még ha nem is vagyok kékvérű hercegnő, szépség, és nincs tündérkeresztanyám. A szerelmem ugyanolyan tiszta és őszinte, mint gyermekkorom legeslegszebb meséiben. És tudom, hogy minden bánatom el fog múlni, mert ő is szeret engem. És elmúlt a fejfájásom. Mert már megint kimentett a sötétből. Talán nem is tud róla, mikor mit tesz velem. De már megint segített és felemelt a fény felé. És nincs elég hangos szó, nincs elég köszönöm erre a csodára, amit ő jelent nekem.

Érzem, hogy meghalok

APC - Orestes music link

Nos igen, hazajöttem. Annyira hiányzott már a szerelmem. Vártam, hogy beszélhessek vele. Vegyes érzelmekkel. Hiány, vágyakozás minden szava után. Végtelen szeretet, szerelem. És valami, valami ami eltörött.
Valami nem jó most közöttünk. Nem tudom megmondani, hogy mi, csak érzem, egyszerűen csak érzem. Elteltem keserűséggel és bánattal. Annyira szeretem őt... de nem tudom most kimutatni, kifejezni. Valamit érzek, hogy nem teszek meg érte. Csak nem tudom, mi az... talán többet kéne figyelnem rá. De magamra is figyelnem kell... gyenge kifogás.
Nem szeret, már nem szeret, ettől félek. Nem voltam gépnél, de ő elköszönt. "Szió". Csak ennyi. Semmi szép álmokat, semmi szeretlek még egy rohadt nyavalyás becézőszócskát sem biggyesztett oda!!!
Lehet, hogy nem figyelek rá eléggé, hogy nem rá fordítom minden figyelmem, igen lehet, hogy önző vagyok, hogy megpróbálok odafigyelni magamra, a dolgaimra és az egész elhibázott életemre és próbálok mindent helyrerakni érte... de megéri? Olyan jókat tudunk beszélgetni együtt. Hát most miért nem beszélünk? Miért pont most nem beszélünk amikor szükség lenne rá? A fejem már szinte szétrobban és most dühös vagyok és elkeseredett és lassan úrrá lesz rajtam a pánik. Legutóbb is, ebbe haltam bele.

Hazaértem, végre. Kirándulni voltunk a családdal, Aggteleken. Szombat reggel korán keltünk és összepakoltunk. Viszont vissza kellett fordulnunk, mert a hugom és én itthon hagytuk a fürdőruháinkat. Szerencsére még egész közel voltunk. Azután anyuék azzal cukkoltak minket, és kérdezgettek, mit hagytunk még otthon... Azt, aki mindennél fontosabb nekem.
Aggteleken elfoglaltuk a szobákat, aztán felmásztunk a kilátóra. Gyönyörű helyen voltunk, az biztos. A természet átölelt és kikapcsoltam. Minden gondom elfelejtettem. A séta után egy étteremben ebédeltünk, aztán visszavonultunk a szobánkba átöltözni és élveztük a wellness adta lehetőségeket. Jó volt fürdeni. Anyu és Pisti kb. végig a jacuzziban voltak :D Aztán felmentünk megszárítkozni, anyuék pedig úgy döntöttek kocsikázni indulnak és vesznek ezt-azt. Annamari addig aludt. Én főként olvastam és TV-ztem. Aztán meguntam és kimentem sétálni. Aztán felkeltettem Annamarit és lementünk a játékterembe. Biliárd, csocsó, hideg sör és jó zene. Fain hely volt. Anyuval fél 11-ig pókereztünk. Aztán felhívott ő. Beszélgettünk, aztán lefeküdtem. Másnap ragyogó napsütés helyett zuhogó esőre ébredtünk. Lementünk kávézni és reggelizni, aztán átmentünk kocsival a határon, már nem tudom hol voltunk pontosan, de TESCO-ban. Viszont az út meseszép volt. Csodás hegyek vettek körül minket, minden oldalról csak az ég felé nyújtózkodó erdők és a hegy csúcsára ülő felhők. Aztán hazamentünk átöltözni és elindultunk, hogy tegyünk egy barlangtúrát. A cseppkőbarlang nagyon szép volt, csak néha fáztam kicsit. Az egyórás barlangtúra után körbejártuk a környéket, amit én előző nap már egyszer végigsétáltam és mindent megnéztem. Ott egy büfében ebédeltünk. Sok ember volt összekuporodva a nem túl nagy ponyva alatt. Mindenkit szépen elvert az eső. A szerencsés megázás után ismét visszatértünk a hotelba és lementünk pancsolni. Aztán feljöttünk és főként olvastam és elég sokat TV-ztem. Nyolckor hugommal ismét lementünk fürdeni egy órácskára, kilencig, zárásig. Aztán fent megszárítkoztunk és a szerelmem ismét felhívott. Aztán lementünk ismét a játékterembe, csak most anyuék nélkül. Össze is haverkodtunk két sráccal, sokat játszottunk együtt, én általában Gáborral voltam csapatban. A cigis összetartás végett elég sűrűn tartott szünetek alatt a hugom a másik sráctól elég jól megtanult biliárdozni. Aztán még Bowlingoztunk is. Egy körül felmentünk a Hotelbejárathoz, az előtérbe. Sokat beszélgetünk, meg simogattuk Sanyit (hotelmacska, kis fekete kancica :D) és folyamatosan söröztünk. Hugom nem bírta meginni az övét, így átállt Bacardira :) Kb. 3-kor tértünk nyugovóra Annamarival. A másnapról nincs mit mondani, pakoltunk és jöttünk.
Nagyszerű kirándulás volt. Az egyetlen, ami fájt, de mindennél jobban fájt, hogy ő nem lehetett velem... most is hiányzik :( Eszeveszettül :(