2009. június 1.

Érzem, hogy meghalok

APC - Orestes music link

Nos igen, hazajöttem. Annyira hiányzott már a szerelmem. Vártam, hogy beszélhessek vele. Vegyes érzelmekkel. Hiány, vágyakozás minden szava után. Végtelen szeretet, szerelem. És valami, valami ami eltörött.
Valami nem jó most közöttünk. Nem tudom megmondani, hogy mi, csak érzem, egyszerűen csak érzem. Elteltem keserűséggel és bánattal. Annyira szeretem őt... de nem tudom most kimutatni, kifejezni. Valamit érzek, hogy nem teszek meg érte. Csak nem tudom, mi az... talán többet kéne figyelnem rá. De magamra is figyelnem kell... gyenge kifogás.
Nem szeret, már nem szeret, ettől félek. Nem voltam gépnél, de ő elköszönt. "Szió". Csak ennyi. Semmi szép álmokat, semmi szeretlek még egy rohadt nyavalyás becézőszócskát sem biggyesztett oda!!!
Lehet, hogy nem figyelek rá eléggé, hogy nem rá fordítom minden figyelmem, igen lehet, hogy önző vagyok, hogy megpróbálok odafigyelni magamra, a dolgaimra és az egész elhibázott életemre és próbálok mindent helyrerakni érte... de megéri? Olyan jókat tudunk beszélgetni együtt. Hát most miért nem beszélünk? Miért pont most nem beszélünk amikor szükség lenne rá? A fejem már szinte szétrobban és most dühös vagyok és elkeseredett és lassan úrrá lesz rajtam a pánik. Legutóbb is, ebbe haltam bele.

Nincsenek megjegyzések: