Ez van.

Mostanában egyre gyakoribbak köztünk az aprócska veszekedések, amik utána természetesen mindig béküléssel záródnak. De mindegyik egy megoldatlan probléma marad. Nem ártana tudni, hányadán állunk. Figyelj hát, kedvesem.

Nem vagyok hercegnő, nem vagyok tökéletes. Sőt, gyakran kiállhatatlan és lehetetlen vagyok. Gyakran elsírom magam, mint egy óvodás. Tudom, nem könnyű velem. Sosem leszek vékony, szőke, kék szemű. Még csak szép sem vagyok, csak olyan átlagos. Igen, dohányzom is és csinálok gáz dolgokat. Vannak barátaim is, akiket lehet, hogy te nem bírsz. Egy zenekarban is benne vagyok, még ha ez téged kicseszettül bánt, én ezt nem fogom abbahagyni. Unalmas vagyok és lusta, tisztában vagyok vele. Szeretek eljárkálni, szeretem a szabadságot, a társaságot. Szeretek vicces lenni, ha ez néha kiakasztó, akkor is. Néha muszáj egyedül lennem és rengeteg dologgal bonyolítom meg az életem. A családom sem épp idillikus. És én ezekkel mind tisztában vagyok... nehéz eset. Viszont mindezekkel TE is tisztában vagy, ha jól tudom. És amikor azt mondod, fokozatosan szerettél belém, az azt jelenti, hogy mindezekkel együtt szerettél meg és szeretsz most is. Ha neked egy tökéletes csinibaba kell, akkor keress magadnak egyet. Mert tudod, az ilyeneket keresni kell és nem egy teljesen más embert kell ilyenné formálni. Remélem legalább minimálisan elgondolkozol ezen és a továbbiakban eszerint állunk egymáshoz!