valaki meghalt ma.

én.

Királylány vagyok. Egy a sok közül. Egy a sok közül. Egy a sok közül. Nem figyelnek rám.
Szeretett édesanyám fél és mindig szomorú. Beethoven Holdfény-szonátáját játssza és könnyek folynak végig az arcán. Egy idegen ország királynője. Egy idegen gyermek anyja, az én anyám.
Az apám egy zsarnok, gyűlöl engem, gyűlöli az anyám. Vissza akar küldeni minket idegen országunkba. A többi testvérem is gyűlöli őt.
Elmondják neki, elmondják, hogy bosszantsák őt. Idegen országom francia himnuszát énekeltem. Apám, a zsarnok király bezár egy gépbe, mocskos szolgái közé, akiket megunt. A ketrec neve Suttogás, mert a végén az emberekből csak ennyi marad. Suttogás. A csapdába esett lélek segélykiáltásai. Láthatatlan, rosszindulatú, bosszúra, vérre éhes lelkek.
Egy moccanás, egy pislogás, egy sóhajtás - és a fémketrec pengeélei belém vágnak. Egy test, két fogaskerék közé szorulva. Egy lélek elveszve a test foszlányaiban. Apám zárt be ide, hogy megmutassa, hogy bűnhődik az, aki lázad országa ellen. Azt nevelték belém, hogy idegen vagyok. Megértem az apám. Megértem és a halálát kívánom!
Még élek, holott izgek-mozgok. A végső csapás még csak most következik. Most. Most. Most. A gépketrec falai egyre szűkebb helyet hagynak nekem, a fejem két fémtest közé szorul. És szorít és szorít és szorítja a koponyám... egyre erősebben és erősebben... a többi szolga szörnyülködve nézi zsarnok királyuk tettét- a halálraítélt királylányt.
A gépezet összeszorítja a fejem, a koponyám recseg, ropog, félő, hogy eltörik. Darabokra hull, ilyen nyomás alatt. Meghallom édesanyám zongorajátékát és telnek a másodpercek.
3.
Nem sokkal ezelőtt elkezdett ömleni belőlem a vér. Mikor a vonatállomás felé mentünk. Legkedvesebb húgom, a legkisebb királylány, nagyon aggódott értem. A csomagjaink el is tűntek, amíg ápoltuk magam.
2.
Egy csendes kis faluban voltam az idegen országban és dőltek belőlem a szavak. Egy őszülő bácsinak mondtam el, mennyire szeretem a kis falut.
1.
Nagyon félek. Még egy másodperc és meghalok. Nagyon fáj, nagyon félek. Valaki mentsen ki innen! Még nem akarok meghalni, nem akarok meghalni! Félek a haláltól, hát nem értitek? A gyermek, aki fél a sötétben, sötétbe zárjátok? ....
0.
Igen, minden éjszakára...

Csak zene

Rúzsa Magdi - Vigyázz a madárra

(szem. vél.: néhol kissé vontatott, de ezen túllépve nagyon szép és értékes; a szövege pedig fenomenális!)

21.-e, péntek, reggel 8 után óta nagyon rosszul vagyok. :( Minden nap fáj a fejem, 24 órában... amikor alszom, persze nem érzem. Ki kéne már mozdulni kicsit. Bulizni. Meginni egy sört haverokkal. De nem tudom. Senki nem akar eljönni velem. Talán én sem akarok.

Kép-esség; nem teljes, mert telelinkeltem és gondolkoztam :]

Rég volt már néhány "állandó" rovat, mint pl. a Csak zene (1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, stb.) az Emotion Factory (1), a Saját alkotás (1, 2, 3, 4, 5, stb.), a Nem saját versek :Đ (1, 2, 3, 4, stb.) a Filmajánló (1, 2, 3, 4, stb.)... vagy az, amikor csak képe(ke)t teszek be (1, 2, stb.), annak a rovatnak igazából nem adtam nevet, hát most már annak is van :)


Sőt, még ezen felül is gondolkoztam... mert én ilyen vagyok :] Gondolkodó lá(/é)ny... az embereknek szükségük van a rendszerességre. A biztos pontra. A rendszerezésre, csoportosításra. Az én blogomnak is. Szóval, vannak a fent említett rovatok... de én ezen felül még kettőt megemlítenék. A Gondolatok (1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, stb.)-at és a Piros cipellős bejegyzések(1, 2, 3, 4, stb.)-et. :D Öhm... tessék, aki akar szemezgessen mindenből :) Ez ma egy Kép-esség rovatnak indult szőlőfürt, hehe ^o^

leülök a semmi szélére

Leülök a semmi szélére, ahol még van valami, de az már semmi... és nekem ez a minden.
Elgondolkodom, egy egyszerűbb életen - szabadon feküdnék, zöld füves réten, kék égbolt alatt, bohém gondolatokkal...
Elgondolkodom egy nehezebb életen.
És elgondolkodom a sajátomon.
Valahol a kettő között van, a semmi és a valami között. Valahol a kék égbolt és aközt, amit kivágtam a szalagból.
Nyakamon egy őrült, egy mosolygó őrült; a kék égbolt...
- Szemedben nem tükröddzöm, csak a vízben; ha belefúlnál, örökre együtt lehetnénk...


Ma valahogy ontom magamból a bejegyzéseket. Máskor meg hetekre eltűnök... ez a ló túloldala. Könnyű átesni. De rájöttem, rég volt már ilyan igazi piroscipellős bejegyzés :) Hát, parancsoljatok ^^

Edith Piaf

Igen. Edith Piaf. Ő a példaképem. Mostanság igencsak rákattantam a dalaira (ismét)... :) A kedvenc számom tőle a No, je ne regrette rien (link). Mióta az eszemet tudom, imádom őt és mindígis ez a dal volt a kedvenc, bár a szövegére nem figyeltem fel, eddig. Egy zseniális fordítás a dalról... talán nem véletlenül ez a kedvenc :)

Tudat alatt tudok franciául? :D

Íme a szöveg lefordított változata:

Nem! Nem, és nem...
Nem, nem bánok semmit sem...
Akár jó, akár nem,
Ami volt,
Minden mindegy nekem!

Nem! Nem, és nem...
Nem, nem bánok semmit sem...
Ami volt, szertehullt,
Mind hazug,
Kinek kell a múlt!

Máglyát gyújtottam én
Minden emlék tüzén,
Ért sok bánat, öröm,
Agyő, megköszönöm...

Régi szerelmekért
Sírni ugyan mit ér,
Mindent, mindent, ha kell,
Elölről kezdek el...

Nem! Nem és nem...
Nem! Nem bánok semmit sem...
Akár jó, akár nem
Ami volt,
Minden mindegy nekem!

Nem! Nem, és nem...
Nem! Nem bánok semmit sem...
Múlt velem nem jöhet,
Mert életem
Ma kezdődik veled!

Ma lesz...

... próba. IMBRIUM próba :) Végre :D Nagyon rég próbáltunk már. Hmm... és szeptembertől még kevesebbet fogunk. Kár. Viszont... Október 2.-án lesz egy koncertünk, a Vörös Yuk-ban. Azelőtt meg szeptember vége felé egy "zártkörű" buli.

Ennyit egyelőre rólunk :) Ja, még valami. Aki a július 17.-i koncertvideók után kuncsorog, annak itt van 3 link:

Imbrium - Your face of the lies
Imbrium - Airless
Imbrium - I would love (to lose) you!

Illetve képek a koncertről:
Kimiszandy képei
Pance képe

Még egyszer köszönöm Kimiszandynak a videókat és képeket és a sztárfotót (amit mellesleg mindenhová kiraktam) Pancénak :) És köszönöm a türelmeteket is, hogy ennyire megvárakoztattalak titeket, kedves olvasók :)

Miért útálsz?

Az emberek tele vannak gyűlölettel. De többnyire bele sem gondolnak, milyen súlyú szavakat használnak. Talán, ha azt mondják, utálnak valamit, nem is így értik igazából. Talán csak nemszeretem-dolgokat emelnek ilyen magasságokba.

Képzeljünk el egy világot gyűlölet és harag nélkül - mindenki előzékeny, illedelmes, nem nyafog, nem káromkodik, nem mondja azt, hogy UTÁLLAK... kéz a kézben táncolnak a csupaszín virágos réteken, mint egy átkozott hippi kommün és mindent és mindenkit csak szeretni lehet...

Szerintem undorító, borzalmas, unalmas. És szerintem nem egyedül vagyok így ezzel. Mindenki ezt gondolja. Szükségünk van a gyűlöletre. Függünk a haragtól, függünk az utálattól. Ugyanolyan betegesen szükségünk van rá, mint a szeretetre.

Vegyünk példának egy hippit. Hmm, ismerek is egyet. Egyszer beszélgettem vele. Aranyos volt, szép dolgokat mondott. NO WAR, JUST PEACE AND LOVE... cuki :) Most vonatkoztassunk el a hippik erős drogfogyasztásától, naturalizmusától, minden egyébtől, ami undorítja az embereket. Egyszer hallottam egy mondatot ettől a bizonyostól, akit ismerek. Felfedeztem benne a másik oldalt is. Valahogy így hangzott:
- Útálom a háborút...

Nincs olyan ember, aki ne függne az útálattól... még a legszeretőbb, a legszeretetreméltóbb embernek is szüksége van rá. Mert ettől vagyunk emberek. Hogy gyűlölünk és gyilkolunk, s néha szeretünk is, de akkor is gyilkolunk. A legtöbb ember csak önmagát öli meg, szép lassan, 10000 éves ciklusokban... de akkor is. Mindenki gyűlöli ha gyűlölik és mindenki gyűlöl mást gyűlölni. De ez egy épp olyan természetes folyamat, mint pl. a térdreflex. Enélkül nincs ember. Enélkül nincs állat. Nincs élő és gondolkodó organizmus a Földön. Mikor még nem volt, azok voltak a legszebb idők...

Túl kell lépni a gyűlöleten, de semmiképp nem kell tenni ellene. Sőt, nem is szabad. Aki nem szeret és nem gyűlöl szabadon, azt bekebelezte valami. Az emberek 99,9%-át már bekebelezte valami. Erről majd egy későbbi bejegyzésben. Engem pl. a szerelem. Azért írok ilyen hasztalan eszmefuttatási maszlagot, mert útálnak és útálok, holott én szeretni szeretnék, mindent és mindenkit. De ezt nem tudom levetkőzni, mert azzal megnyúznám magam.

Szeretném, ha vége lenne már...

... a nyárnak. A rengeteg unalomnak és napfénynek. Eső, köd és szürkeség és mindennapok... hol késtek már?

Az igazi Csodaország

Álmos reggel köszönt rám. Nagyot nyújtózok az ágyban, a sötétkék szatén ágynemű körbeölel. Még nem nyitom ki a szemem. Hagyom, hogy a napsugarak feltöltsenek energiával, s csak fekszem. Ébren vagyok, de mintha csak aludnék. Fekszem. És ez jó nekem.

Mikor már elmúlik az álom, a varázslatos álom hatása, felülök az ágyban és kinyitom a szemem. Minden olyan HATALMAS... én pedig apró vagyok. Az óriási ágyban, mely akkora, mint egy futballpálya, körbejárok és megkeresem a telefonom. Vajon hány óra lehet? Mikor megtalálom, ÓRIÁSIRA nő. Egy picike gomb akkora, mint egy járólap... ráugrom. Semmi. Még egyszer ráugrom. Semmi. Nagyon erősen próbálkozom. És akkor, éles fény alattam. Odafutok a végére és hatalmas számok mutatják: 9.12

A hatalmas fekete telefonnál egy monstrum áll őrt: egy óriáspárduc. Megpróbálok felmászni rá, szőrébe kapaszkodva. Mikor felérek a tetejére, körbenézek. Az én szobám. Csak épp akkora, mint egy egész bolygó. Hatalmas távolságok, szédítő magasságok és minden ismerős-idegen. Elindulok, le a focipálya méretű ágyról, a lepedőbe kapaszkodom, mikor lemászok. Félek, hogy leesem és meghalok... Elsétálok a gurulós székemig. Olyan, mint egy hatalmas szörnyeteg. Én pedig csak akkora vagyok, mint egy kereke. Újra az ágyhoz sétálok, felkapaszkodom és leülök a párnám egyik csücskére. Miért vagyok ilyen apró? A párnám csücske mellett találok egy cukorpapírt. Nagy betűkkel ez van ráírva: Egyél meg. Belebújok a cukorpapírba, mint egy hálózsákba és gondolkodom. Valahol lennie kell egy üvegcsének. Arra az van ráírva, hogy Igyál meg. Ha megiszom, újra nagy lehetek!

Órákon át keresgélek az ágyban, mire találok egy akkora üvegcsét, mint én. Átölelem a betűket. Tényleg rá van írva, Igyál meg. Elmerengek, a fehér folyadékot ölelgetve; akarok én egyáltalán megint nagy lenni? Nem, annyira talán nem... hisz akkor mindenki azt hinné, elvesztem, sosem találnának meg, nem zaklatnának, nem bántanának. Milyen jó is lenne ilyen kicsinek és jelentéktelennek maradni...
Ugyanakkor... azt hiszem, hiányozna a családom. És hiányozna a szerelmem is. Aligha találnék másik egyhüvelykes társat. Nem utazhatnék többet, maximum a szobámban. Kalandos utak volnának, sok mindent felfedezhetnék, amit eddigi szememmel nem. De... azt hiszem nem tetszene sokáig.

Nagy nehezen felbontom az üvegcsét és leborítom. A kiömlő löttyből megpróbálok annyit felnyalni, amennyit csak lehet. De sokáig nem bírom. Tej. Fúj. Világéletemen utáltam a tejet. Elálmosodok tőle, fáj a hasam és szédülök. Eldőlök és meghalok.

***

Álmos reggel köszönt rám. Nagyot nyújtózok az ágyban, a sötétkék szatén ágynemű körbeölel. Még nem nyitom ki a szemem. Hagyom, hogy a napsugarak feltöltsenek energiával, s csak fekszem. Ébren vagyok, de mintha csak aludnék. Fekszem. És ez jó nekem.

Mikor már elmúlik az álom, a varázslatos álom hatása, felülök az ágyban és kinyitom a szemem. Minden olyan NORMÁLIS... én is az vagyok. Az ágyban megkeresem a telefonom. Vajon hány óra lehet? Mikor megtalálom, megnyomok egy gombot, ami kisebb, mint az ujjam. A kijelzőn fény, számok mutatják: 9.12

Az álomra gondolok. Pici voltam. Nehezebb volt felkelni, megnézni hány óra, mindent nehezebb volt. De könnyebb, mint most. Azt hiszem, akkor erősebb voltam, mint bármikor. Nem sírtam, mikor rájöttem, hogy apró vagyok. Helyesen cselekedtem, lélekjelenlét, erő, kitartás, állóképesség, miegymás. Nem adtam fel az üvegcse keresését. Nem kávéztam, nem gyújtottam rá. Nem ébresztett senki kiabálva. Nem kellett összeraknom az ágyam, nem kellett házimunkát végeznem. Délig kerestem az üvegcsét. És semmi... talán jobb lett volna tényleg olyan picikének maradni...

Egy kis Balatoni életérzés...

... szavakban! Megpróbálok átadni 1-2 dolgot, amiből nagy francot sem fogtok érteni, de mind1 XD Max. a kedvesem, aki olvassa a blogom :D De ő jókat fog derülni :D Yeee :P

" Aggyatok egy Mogyisnapszot, vagy mingyárt idehányok..."

X-BOX

" Nem te, Dagattjézus..."

Bëlga - Kavboj XD

Kovbojok - Kakadal, Télapó XD

" Raident csak Raidennel lehet legyőzni..."

MORTÁLKOMBAT

Doktor KÖCSÖG!

Jay és néma Bob + Stop Shop poénok

South Park

Másnaposok

Salamon és a karmolós viziszörny :P

Análpoénok...

Sztárfotók... XD

Ennyi :D Majd ha kapok képeket, rakok fel belőlük :]

Happy Up Here...

Nos, hazaértem a Balatonozásból :] Egyszerűen... kurva jó volt :) Nem tudom... beszámoló... nem szeretek beszámolni... úgysem tudom nektek visszaadni az érzéseim. Lényeg, hogy sokat nevettem jó arcokkal, sokat voltam együtt szerelmemmel, jó idő volt és... minden fenomenálisan sikerült. Persze nem tökéletesen. Volt egy beszélgetésünk. Azt is a szép emlékekhez sorolnám. De nem vicces. Inkább mély és kicsit lehúzó. De meg tudtuk beszélni a problémáinkat. És kötöttünk egy alkut. Én többé nem hazudok, amibe beletartozik az is, hogy elhallgatok részleteket: ilyen többé nincs. Ő pedig nem fog korlátozni és "emberségesen" fog velem bánni. Azt hiszem, ez a kompromisszum (egyelőre) 99%-os jó. Mindkettőnknek.
Szóval... nagy bulik voltak, nagy játszmák, SP és Másnaposok.... rengeteg pia meg röhögés, szóljon nektek hozzá a RÖYKSOPP :D

My little world...

90%

már
nem
kell
sokat
várni
és
fullos
lesz
a
szobám
...

Az egyetlen...

Nehéz megtalálni azt a tökéletes alkalmat, azt a megfelelő helyet, a megfelelő partnerrel... amikor boldogok vagyunk. Nehéz megtalálni azt a megfelelő szót, azt a tökéletes pillanatot... amikor boldogok vagyunk. Nehéz megtalálni azt a felhőt, ami mindkettőnk számára ugyanolyan arcot formál... és akkor boldogok vagyunk.

Mert a boldogság nehéz, rögös az út. Rengeteg szó, amit nem mertem kimondani. Rengeteg gondolat, amit nem mertem elmondani. Rengeteg lehetőség, amit nem mertem végiggondolni. És ahelyett, hogy előre néznék, azon gondolkozom: mi lett volna, ha...? Nevetni támad kedvem, ha-ha... ilyenek vagyunk mi, emberek... ahelyett, hogy a lábunk elé néznénk, hogy ne essünk el újra, azon gondolkozunk, mit rontottunk el.

Ha elbotlasz, úgy érzed ügyetlen vagy. De mi lett volna, ha el is esel... talán meghorzsolod a térded, talán ráesel valakire, talán eltöröd a lábad... Pedig csak elbotlottál és most talpon vagy...

Felesleges azon gondolkoznom, mit kellett volna másképp csinálni. Bizonyára nagyon sok mindent, talán felsorolni sem tudom. De hisz nem is számít... mert itt vagyok és boldog vagyok... még ha sokszor nem is találtam a megfelelő szót, vagy nem mondtam ki, amit akartam. És itt vagyok és a kezem az övére fonódik... még akkor is, ha néhány felhő más képet fest nekünk.

De itt vagyunk és boldogan állunk egymás mellett. És nehéz most is kimondani, mit gondolok. Talán sosem fogod megtudni. De nem számít. Csak egy pillanat volt. Már vége van. És már itt a következő...

Egy hét egy édes gyerkőccel :)

Nos, eltelt. Mondhatom akár azt is, hogy végre :) Itt volt az unokaöcsém nálunk, egy hétig. Nagyon jól elvoltunk, bár néha rosszalkodott, alapjában véve végig jól viselkedett és nagyon aranyos volt :) Azért örülök, hogy végre megpihenhetek :*D

Romantic

1.-én ünnepeltük 3.-át... ma vagyunk 7 hónaposak. De ő nincs itt. Úgyhogy már előtte picivel megünnepeltük :] Kaptam tőle egy gyönyörű leopárdot :$ Nagyon nagy, de természetesen "csak" plüss :) Én meg készültem egy kis meglepivel. Vörös szatén hálóing, gyertyák és vörösbor az erkélyem festői szépségű táján :D És előtte megfürödtünk a masszázskádban, rengeteg habbal ^^ Hát... én élveztem :) Gyönyörű volt vele, akárcsak bármelyik perc és pillanat, amit vele tölthetek. Menthetetlenül szerelmes vagyok :)