Leülök a semmi szélére, ahol még van valami, de az már semmi... és nekem ez a minden.Elgondolkodom, egy egyszerűbb életen - szabadon feküdnék, zöld füves réten, kék égbolt alatt, bohém gondolatokkal...
Elgondolkodom egy nehezebb életen.
És elgondolkodom a sajátomon.
Valahol a kettő között van, a semmi és a valami között. Valahol a kék égbolt és aközt, amit kivágtam a szalagból.
Nyakamon egy őrült, egy mosolygó őrült; a kék égbolt...
- Szemedben nem tükröddzöm, csak a vízben; ha belefúlnál, örökre együtt lehetnénk...
Ma valahogy ontom magamból a bejegyzéseket. Máskor meg hetekre eltűnök... ez a ló túloldala. Könnyű átesni. De rájöttem, rég volt már ilyan igazi piroscipellős bejegyzés :) Hát, parancsoljatok ^^
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése