2009. május 26.

Kibírom nélküled. Kibírom, de csak azért, hogy újra láthassalak. Szívem tépi a bánat és hiányod, s a tudat, hogy megint szomorú vagy és én nem lehetek ott veled, nem ölelhetlek át, nem vigasztalhatlak meg... mert oly távol vagyok tőled, mint a kívánságok csillaga. Rád gondolok, egész nap, minden nap, örökké. De a gondolataim nem segítenek túlélni a napot, csak még inkább belém mar az üresség. Minden napom haszontalan, ha nem láthatom gyönyörű arcod, nem érinthetlek, csókolhatlak, ölelhetlek, ha nem hallhatom hangod, az egész világ átkozott nekem...

2009. május 24.

Ülj le és sírj

Ülj le és sírj, könnyezz nyugodtan.
Mi nem zavarunk, hisz csak falak vagyunk.
Nekünk mindegy, hogyan térsz közénk,
Mi hallgatunk. Hisz csak falak vagyunk.

Feleslegesen nem szólunk hozzád, reád.
Nem kérdezzük mi bánt és miért.
Hallgatunk, mert ilyenkor ez való.
A bánatod, a bánatod csak a tiéd.

Ülj le és sírj, szipogj nyugodtan.
Nem fogunk vigasztalni míg szemed földerül.
Nem ölelünk át, nem érzünk együtt.
Csak várunk csendben, élettelenül.

Hisz minek is, mit ér a szó?
Mit ér bármi, ha most ez kell neked?
Magány, tessék, a tiéd.
Most nem kell rejtegetned könnyeidet.

Nehéz minden nap mosolyogni.
Mosolyogni és erősnek maradni
Mikor belül tép és hasogat
Könnyeket rejteni és semmit sem mutatni.

De most, most tiéd a tér
És tiéd az idő, mi nem zavarunk.
Ülj le és sírj, könnyezz nyugodtan.
Mi hallgatunk. Hisz csak falak vagyunk.

/by rickie/

2009. május 23.

Elmúlt én

APC - Counting bodies like sheep to the rhythm of the war drums music link

Ma nézegettem egy-két régi barátom profilját. Megváltoztam. Talán már nem is barátkoznának velem, ha tartanánk a kapcsolatot. Ne féljetek, nem kezdek el nyavalyogni. Tudom én miről van szó. Boldogabb vagyok most, de hiányzik az a nagy fekete világ, amelyhez már annyira hozzászoktam. Totál más lettem és ezt tudom is. Már nem vagyok az a nagy goth-os, sőt, egyáltalán semmilyen nem vagyok. Csak így néha, mikor ránézek egy-egy régi sötét korszakomból való barátomra az interneten, ezernyi emlék csapódik belém és így egy kicsit nehéz megállni az új élet ingatag kötelén. Sokat gondoltam rá, hogy megszabadulok mindentől, ami egykor voltam. Barátoktól, emlékektől, tárgyaktól. Hol sikerült, hol nem. Sajnos semmit nem dobtam ki, csak elrejtettem. Ezért mardos néha amikor előjön.

Tudom, normális ember ezt nem csinálja, de ez nekem olyan, mintha az egyik személyiségem leépült volna és született volna helyette egy másik. Szóval akkor ez most emberölésnek számít? Annyira nem tudom... mindenesetre soha de soha nem akarok megint olyan lenni mint voltam. De attól még hiányozhat. Nem?

WMD - Háttal Álmodó

Ébren várom ki, míg a csörgés is álmodik
Három perc múlva lesz csak háromnegyed
Elmúlik majd talán ,úgy mint néhány szabály
Túl egyszerű. Máshogy nem mehet, máshogy nem lehet.

Békésebb dobbanás, bárcsak több volna tán!
Számolnám tovább, de arra nincs elég,
hogy mindig így legyen. Nézem, lábujjhegyen
csendben táncoló lélegzetét...

Falnak forduló, háttal álmodó
Foltosra fércelt maskarák alól
Néhány szótól hogy várhatnék többet,
Míg fénylő márványon eltörnek mind...?

Csend, persze nem marad, hajnallal meghasad
És egyről egyre jár, ameddig engedem
Meg sem fordulna még,
A számlap szilánkjain élezné még az elcsorbult perceket.

Ébren várom ki, míg a csörgés is álmodik
Három perc múlva lesz csak háromnegyed
Elmúlik majd talán úgy, mint néhány szabály
Túl egyszerű.
Máshogy nem mehet, máshogy nem lehet.

Falnak forduló, Háttal álmodó
Foltosra fércet, maskarát adó
Néhány szótól, hogy várhatnék többet,
Míg fénylő márványon, eltörnek mind

2009. május 20.

Na nee...

Ezt nem hiszem el! :( Meghíztam... már három kilóval több vagyok, mint általában akkor, amikor nem akarom magam felkötni...
60 kiló, sosem voltam nem is leszek modellalkat... tisztában vagyok vele. 60 volt a koncepció. Még elviselhető. De 63? Az már sok!!!
Ez így már nem állapot...

2009. május 19.

2009. május 14.

Watch My Dying - bennem

Constanze oldalán láttam ezt az érdekesnek ígérkező játékot és gondoltam, kipróbálom. Egyébként is írta Constanze, hogy szívesen olvasná a listám... voilá :) Hát most lehet kérem szépen olvasni és egyébként pedig nagyon szórakoztató volt a játék, nagyon érdekes. Ajánlom mindenkinek!

1. Nevezz meg egy olyan énekest, vagy zenekart, akit szeretsz!
2. A kérdésekre válaszolj az énekes/zenekar számaiból.
3. 6 embernek dobd tovább a pöttyöst!

Watch My Dying

Férfi vagy, vagy nő?
- Ha csak magadat keresed, kerülj ki engem...

Írj magadról!
- Rántsd ki a földet a négy sarkából, alatta biztos megtalálsz...

Hogy írnád le az előző kapcsolatodat?
- Mint a víz, ha lázat olt... mielőtt magába fojt...

Milyen a jelenlegi kapcsolatod?
- Elképzeltem gyönyörű arcát melynek tökéletessége után ember büntetlen nem élhet...
- Ha az egész világ is az otthonom volna, hozzád mindig hazatérnék...

Most hol lennél szívesen?
- Majdnem minden mindegy, mint egy holt ajkán a csók...

Mit gondolsz a szeretetről?
- Köveket dobok az aljába, a visszhang talán majd válaszol...

Milyen az életed?
- Körben ott vannak a válaszok mind, csak kérdezni kellett megtanulni...

Mit kérnél ha egy kívánságod volna?
- Félek, hogy nincsen jó válasz...

Kíváncsi lennék Heimdall, Alphonse kapitány, Coby, Akasha, Selene és Dzséééj listájára :)

miért futsz el előlem?

Borzalmas volt, ez az egész hét. De tegnap azt hittem, minden rendbe fog jönni. Magadhoz öleltél és együtt megoldottunk minden problémát. Köszönöm neked, köszönöm, hogy segítettél és velem voltál, köszönök mindent, nem is tudom, mihez kezdenék nélküled.
De most... most hogy végre minden rendbe jön te elrohansz előlem? Ez lenne a múló szerelem? Ugye nem, ugye nem! Kérlek, mondd, hogy nem! Lehet, hogy csak rosszkor hívtalak, de úgy érzem most nem akarsz engem. Ki akarsz zárni, nem akarsz tudni rólam, egyáltalán nem akarsz engem. Tündi szerint csak paranoiás vagyok. Remélem, tényleg csak ennyi. Ha szeretsz, ne taszíts el magadtól.


"Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám, de gondold jól meg, bántana, ha azután sokáig elkerülnél." (József Attila)

Érzékeny vagyok nagyon, mert előtted nincsenek titkaim, nincsenek már meg a falaim, a pajzsom, amit évekig építettem- a kedvedért döntöttem le őket, hogy semmi se tudjon minket elválasztani. És nem húzom fel újra. Csak ne mondd, hogy hiába volt mindez. Ugyanis ára van, mindennek ára van. Sokkal kiszolgáltatottabb vagyok és törékenyebb. Egyetlen elvétett szó, nem megfelelően megválasztott hangsúly és máris jön a gondolat, hogy ki akarsz zárni, hogy valamit nem mondasz el, hogy bajod van, hogy elfutsz előlem... és ha nem tudjuk megbeszélni akkor a saját verzióimmal leszek kénytelen megnyugtatni magam. És abban nem lesz semmi megnyugtató :( Szeretlek, ne fuss el előlem, kérlek!

2009. május 10.

Fehér Leander (White Oleander, 2002)

Évekkel ezelőtt egyszer láttam ezt a filmet. Beleszerettem. Hosszan kutakodtam éveken át, honnan tudom letölteni. Természetesen hiába kerestem, ügyetlenke létemre nem találtam. De tegnap valahogy ráakadtam egyszer csak... holott nem is kerestem. Ilyenek a véletlenek :) Ma újra megnéztem... nem hiába az egyik kedvenc filmem. Mindenkinek, aki még nem látta, ajánlom figyelmébe. A hatás garantált...

Thomas Newman - Every insult (White Oleander soundtrack) music link
White Oleander trailer link
White Oleander plakát link :)

A sztori nagy vonalakban:
Astrid tizenötéves kamaszlány. Kaliforniában él édesanyjával, a szép, szabados életű költőnővel, Ingriddel. Életük nyugodtan zajlik, amíg be nem lép a családi idillbe a nyugtalanító Barry. Ingrid őrülten szerelmes lesz belé, a férfi viszont elhagyja őt és tönkreteszi életét. Bosszúból Ingrid megöli a férfit egy halálos méreggel, amely kedvenc virága kivonatából készült. A gyilkos nőt életfogytiglani börtönre ítélik, Astrid kálváriája pedig elkezdődik. Nevelőotthonok és nevelőszülők tucatjait kénytelen elviselni. Korán megismeri a szerelmet és a megaláztatást, a vak hitet és a kiábrándulást, a drogokat és az éhezést. A viharos évek alatt csak az édesanyjával folytatott levelezés tartja benne a lelket. Ingrid ahogy tudja, megpróbálja felkészíteni lányát a túlélésre, Astrid viszont tapasztalatai által a szeretet értelmével ajándékozza meg a szenvedélyből tévútra tért anyát...

Amerikai filmdráma, de ha létezik tökéletes film, hát ez az

2009. május 9.

Ezt a napot is túléltük :)

Na igen, bár a reggelem mesésen kezdődött, mert szerelmem karjaiban ébredtem, a nap hátralévő része sivár volt és unalmas, többnyire. Ma megvolt az első KRESZ előadásom, agyilag leamortizált még ez a 3 óra is. Holnap megint ez lesz. Elterveztem, hogy ma szabad időmben folytatom a tételkidolgozást... na persze! Leültem C&C:Renegade-zni. Jajj :( Aztán anyuékkal most este elmentünk pizzériába, kollektívan degeszre ette magát mindenki és most itthon... és máris hiányzik az én drágám :(

Igazi...

Lehoznám az ég minden csillagát érted; de minek, ha csillagfényes éjszakán a fűben fekve együtt is élvezhetjük a szépségüket? :)

Oasis - Stand By Me music link

Honnan tudja az ember, hogy megtalálta az igazit? Érzi, elhiszi; elhiszi hogy van, hogy létezik igazi, nem csak kitaláció, nem csak tündérmese vagy Hollywood-i hazugság... nem csak álom...

Minden porcikájában, vére lüktetésében, minden korty levegőben érzi a szerelmet és a boldogságot; minden percben csak egyvalamire tud gondolni: arra, hogy szeret valakit s hogy őt is szeretik!

Mikor mindent meg lehet osztani a kedvessel, a romantikus szentimentalitást, a csendes bölcsességet, a bolond gyermeket ami benned él... mindent, bármit! Olyankor úgy érzed, soha nem lesz vége... hogy örökké tartanak a pillanatok, amiket együtt éltek meg... hmm, furcsa :) Azok a pillanatok tényleg örökké tartanak.

2009. május 8.

Reggelire új modult :)

Nos, megint csak bővült a blog kis "oldalcsík"-ja :) Tettem fel két új modult. Egy Google fordítóprogramot, mellyel a blogom egy csomó nyelvre lefordítható. A másik pedig egy "holdnaptár", melyen figyelhetjük a hold állását :) Holnap konkrétan pont telihold lesz, mármint eszerint a kis kütyü szerint :D Hát, nagyjából ennyi lenne most. Ja, még valami. MÁV sztrájk. Mivel ugyebár úgy döntött a kedves vasutas-rezesbanda, hogy ma nem dolgozik, úgy döntöttem én is. Nem tudok eljutni suliba, mert engem ugyan ez nem érint mert BKV-val járok hát ugyebár... legalább van egy szabad napom. Lesz időm tételtkidolgozós-jogsirabeiratkozós-sokatcicázós napot tartani :)

2009. május 7.

Paul Géraldy: Szeretnék szeretkezni veled!

Szeretkezni szeretnék Veled!

Vadul suttogni neved!

Elvenni egy percre az eszed!

Érezni bőrömön kezed!

Csókolni akarom testedet,

Gyönyörbe hajszolni véredet,

Felfedni minden titkodat,

Elűzni összes gondodat!

Érezni akarom a szád!

Bőröd borsódzó bársonyát.

Hajad rám omló illatát,

Látni szemed szép csillagát.

Hallani akarom szívedet,

Érezni löktető kéjedet!

Repülni Veled az égre,

Zuhanni együtt a mélybe!

Aludjon el minden lámpa,

Jöjjön sötétség a világra!

A homályban vágyón, ha kereslek,

Érezd, milyen, hogy szeretlek.

2009. május 5.

just dance ♥

olyan jó lenne, ha megtanulhatnánk együtt táncolni a kedvesemmel :) nem tudom miért, de úgy érzem, ez fontos... mármint... nem is hogy fontos, de olyan jó érzés lenne... olyan jó érzés lenne, hogy mindenhol egyesülhetünk, hogy együtt táncolhatunk, test testhez érve, felszabadultan, együtt, csak vele, csak vele... annyira szeretem. és annyira szeretném, ha még ilyen apróságokat is együtt tudnánk vállalni, mint egy közös tánc... hogy megmutathassam mindenhol, mindenkinek, hogy ő az, akihez tartozom, ő az akit szeretek, az egyetlen akivel táncolok ;) annyira jó lenne... ha megtanulhatnánk együtt táncolni a kedvesemmel :)

miért nincs itt, miért nem ölel?

Néha úgy érzem, hogy nem érzem úgy. Se így, se úgy. Mert semmit sem érzek. Olyankor üres vagyok, üveges szemmel bámulok kifelé. És várok. Nem tudom, mire. Halvány emlékeim vannak az életről, édes páromra várok, hogy még egy fáradt nap után végre beszélhessek vele. Nagyon nehéz, tegnap este éreztem meg először, hogy tényleg, igazán ideges.
Jaj csak legyen vége, mert nem szeretem ezt a nyomást. Csak legyen vége, mert én ebben megpusztulok. Szünet van, napsütés, madárcsicsergés- jó idő. És mind szabad. És mégsem csinálhatom azt, amit szeretnék. Vele akarok lenni, de ez megoldhatatlan. Jobbára csak annyira futja most, hogy elmegyek egy koncertre amire igazából nincs is sok kedvem, olyan emberekkel, akikhez nincs igazán kedvem. A szerelmem akarom! Miért nincs itt, miért nem ölel?
Néha úgy érzem, hogy nem érzem úgy. Se így, se úgy. Mert semmit sem érzek.

2009. május 3.

I will always love you

Whitney Houston music link

If I should stay,
I would only be in your way.
So I'll go, but I know
I'll think of you ev'ry step of the way.

And I will always love you.
I will always love you.
You, my darling you. Hmm.

Bittersweet memories
that is all I'm taking with me.
So, goodbye. Please, don't cry.
We both know I'm not what you, you need.

And I will always love you.
I will always love you.

I hope life treats you kind
And I hope you have all you've dreamed of.
And I wish to you, joy and happiness.
But above all this, I wish you love.

And I will always love you...
I will always love you...
I will always love you...

Séta

El kellene sétálni néha úgy érzem. Elsétálni, megvédeni magam a szavaktól, a tettektől, el, el. Nem futni, csak lassan, csendesen sétálni, nyugodtan, amilyennek tartom magam. Otthagyni a néha annyira kiborító helyzeteket, azt, hogy nem vesznek komolyan, azt, hogy senki sem ismer úgy igazán és talán senki sem akar megismerni. Elsétálni egy napfényes délután, mosolyogva. Bekopogni szerelmem ajtaján, hogy sétáljunk együtt. Ki a világból, el a messzeségbe, el, el. Kézen fogva azzal, az egyetlennel, aki megértené és sétálna velem egy jó hosszút, el, el. De félúton elerednének a könnyeim, megállnék, aláhullnék a porba, könnyeim után s vissza akarnék fordulni, vissza a rendezett és szép életembe, a biztos életembe, ami néha piszokul fáj. És vissza is fordulnék. Mert nincs bennem akarat, nem tudnám itt hagyni az életem, az állandóságot, a rendet, még egy sétáért sem. Csak az út pora piros cipellőimen emlékeztetne arra, hogy meg akartam tenni. Hogy el akartam sétálni. Tudom, hogy ha a félúton, a holtponton továbblendülnék, sétálhatnék tovább a messzeségbe, kézenfogva szerelmemmel, el, el. De a holtpontokat nem szoktam túlélni. Általában nem. Így hát marad az itthon töltött vasárnap délután, túlélem séta, friss levegő és magányos édeskettes nélkül. Mert mindíg túlélem. És ez azért lássuk be, elég szomorú...