APC - Counting bodies like sheep to the rhythm of the war drums music linkMa nézegettem egy-két régi barátom profilját. Megváltoztam. Talán már nem is barátkoznának velem, ha tartanánk a kapcsolatot. Ne féljetek, nem kezdek el nyavalyogni. Tudom én miről van szó. Boldogabb vagyok most, de hiányzik az a nagy fekete világ, amelyhez már annyira hozzászoktam. Totál más lettem és ezt tudom is. Már nem vagyok az a nagy goth-os, sőt, egyáltalán semmilyen nem vagyok. Csak így néha, mikor ránézek egy-egy régi sötét korszakomból való barátomra az interneten, ezernyi emlék csapódik belém és így egy kicsit nehéz megállni az új élet ingatag kötelén. Sokat gondoltam rá, hogy megszabadulok mindentől, ami egykor voltam. Barátoktól, emlékektől, tárgyaktól. Hol sikerült, hol nem. Sajnos semmit nem dobtam ki, csak elrejtettem. Ezért mardos néha amikor előjön.
Tudom, normális ember ezt nem csinálja, de ez nekem olyan, mintha az egyik személyiségem leépült volna és született volna helyette egy másik. Szóval akkor ez most emberölésnek számít? Annyira nem tudom... mindenesetre soha de soha nem akarok megint olyan lenni mint voltam. De attól még hiányozhat. Nem?
1 megjegyzés:
Emberölés? Nem...
Én inkább haladásnak, fejlődésnek és... tovább lépésnek nevezném. A múltban történtekre ne úgy gondolj, mint temető. A múltra úgy tekints vissza, hogy jelened szülőanyja.
Az vagy, akit a múlt adott nekem, nekik, nekünk, magadnak, mindenkinek. S a jelened is lesz egyszer anya, s lesz majd egy jövő, melyet gyereknek nevezzel akkor.
:)))
Nem öltél meg senkit. Nem halt meg senki. Csak egy új született :)
Megjegyzés küldése