Kibírom nélküled. Kibírom, de csak azért, hogy újra láthassalak. Szívem tépi a bánat és hiányod, s a tudat, hogy megint szomorú vagy és én nem lehetek ott veled, nem ölelhetlek át, nem vigasztalhatlak meg... mert oly távol vagyok tőled, mint a kívánságok csillaga. Rád gondolok, egész nap, minden nap, örökké. De a gondolataim nem segítenek túlélni a napot, csak még inkább belém mar az üresség. Minden napom haszontalan, ha nem láthatom gyönyörű arcod, nem érinthetlek, csókolhatlak, ölelhetlek, ha nem hallhatom hangod, az egész világ átkozott nekem...