Hideg van, fázom, s nincs mi melegítsen... RINYABLOG!!!

Úgy néz ki, kicsit rajtam is erőt vett az ősszel kezdődő téli álom. Ha tehetném, csak aludnék. Nem akarok gondolkodni és rohanni, nem akarok gondolkodni és semmit sem csinálni. Tudom, időm van még, egyelőre szünet van. De igazából most egy vödör jeges víz, vagy egy nagy pofon tudna csak felébreszteni az álomból.
A feladataimmal szembenézni úgy érzem, most nehezebb lenne, mint azok következményeit elviselni. Pedig a következmények sokkal súlyosabbak. Tudom, tudom, tudom. De az érzet... Mostanában elég inaktív lettem, de ideje végre leírnom, mi aggaszt igazán. Nekem is könnyebb lesz talán.
Idén érettségizem, a jövőm ezen múlik, de a minimálisnál többet egyszerűen nem vagyok hajlandó foglalkozni a dologgal. Az igazán nagy baj mégis csak az, hogy még minimálisan sem foglalkozom vele.
Sokára lesz még nekem jogsim, mert elhúzódik ez is. Már több mint egy hónapja teszem le az egészségügyi vizsgát. Igazából ahhoz is hozzá kéne csak ülni. Csak egyszer. Csak egyetlenegyszer. Felhívni őket, időpontot kérni és tanulni. Ilyen egyszerű... lenne. A barátnőm, aki kb. 3 hónappal utánam kezdte el, nos, ő ma teszi le az utolsó, forgalmi vizsgáját. Sok szerencsét neki, egyébként! Egyszóval: így állok én.
A zenekarral semmi gondom nincs szerencsére, bár zabálja az időmet, az életerőmet s néha egy kis teher és idegesség ez is. De úgy egyébként azzal minden rendben.
Angol nyelvvizsgára is készülnöm kéne. De még annyi sincs bennem, hogy megnézzem, mikor van, hol, stb... hogy érdeklődjek. Mert talán nem is érdekel. Talán már semmi sem érdekel...

Azt hiszem akkor kezdődött el ez az egész, amikor feladtam a NAGY harcot. Jártam ugyanis kémia előkészítőre, a fakttal párhuzamosan. A fakt már egész jól döcög, de azokon az előadásokon egy mukk, annyit sem értettem. Valami nagy kémiaprofesszor tartotta őket. Hát, az nem nekem való. Úgy érzem, nem kellett volna ekkora fejest ugranom bele. Abba is hagytam hát, úgyis csak pénzkidobás volt, mert nem volt alapom, amire építhessem az előadásokon elhangzottakat. És időpocsékolás volt, mert aznap, amikor előadás volt, 10-re értem haza. És másnapra elég döcögősen ment a felkészülés. Ígyhát abbahagytam és úgy döntöttem, nem megyek jövőre egyetemre. Ez az ember tragédiája. Az én tragédiám. A totális zuhanás, a toális értékvesztés. Egész életemben csak egyvalamire, csak egyetlen dologra lehettem büszke... az eszemre. Mert okos vagyok, igenis jó a fejem! Minden másban csak átlagos vagyok. És mivel ez az egy van, ami az enyém, ezzel akartam kitűnni. Orvosi egyetem, rengeteg tanulás, rengeteg tudás. És pont ezt vesztettem el. Az egyetlen értékem, ami igazán az enyém volt.

Hideg van, fázom, s nincs mi melegítsen. Nemsokára elindulok próbára, aztán Lalival megyünk a jegyekért. Nemsokára megint lesz koncert, úgy bizony. De most ez a gondolat sincs még annyi se, mint egy vékonyka kis láng melege, a haldokló kis gyufaáruslánytól...

Another

Jah. Nézd meg. Vagy ne. Hamarosan írok majd. Már csak 1 pár napot kell aludni...

Barna Begónia (part 1)

A fények táncát figyeltem, kezem a fényekben úszott, ott táncolt és ott élt, álmodott és nevetett. Megfordítottam, behajlítottam az ujjaim. A fényt szűrtem, másképp most és most is másképp. A fény ott ficánkolt a kezeim között én pedig megragadtam, elkaptam és aztán elengedtem. Az egyik csóván tekertem egyet, ahogy a kezem is fordult.
Olyan volt az egész, mint egy végeérhetetlen játék, mely gyermeki, és fakó. Holt-fehér, tiszta, aztán gyöngy-fehér és gyönyörű, majd hófehér és akkor beugrott az idő... Az idő, mely körém szövi pókfonákját, s az is fehér. Az idő, amely még a játékot is elűzi, hisz tudom, ezernyi feladat vár még rám. Jó lenne néha megpihenni és játszani egy végeérhetetlent, játszani a fénnyel, játszani a kezeimmel...
Tudom, mit várnak el tőlem, tudom, mik a feladatok. Tudományok furcsa és vad könyvei lesnek rám, de most ott hagyom őket az asztalon. A fény tánca véget ért, most egy másik járja a ritmusra - szomorú melankóliám. Gondolataim váltják egymást, mint párok a Waltzerben. Míg valami vidám és mosolyogtató emléket, vagy érzetet, vagy akármit keresek, egy Polkát... hiába. Egyre csak zeng bennem a súlyos tánc, egy szomorú tánc, egy halott tánc, síró hangszereivel.
Újra felemelem a kezem a fénybe, de most nem mozdítom. Ott áll mereven én pedig meredek rá. Túl sok minden van most bennem, le kéne tennem mindent, ami teher. Élhetnék inkább egy normális életet, céltudatosan, feladatközpontúan, racionálisan, mint egy realista - igen, annak kéne lennem. Tanulnom az embert, az állatot és a növényt, tanulni gyógyítani, megtanulni a pénzéhes önzőséget, megtanulni küzdeni és megtanulni emberből anyagot, anyagból embert készíteni. De ez nem én vagyok. Az én tudományom más. Az én tudományom a fények tánca a kézen...
Önmagam fénycsóváját szűrtem és forgattam, az táncolt és z nevetett, míg én szomorúan figyeltem. Mi lesz belőlem... árnyék a tánc, mit kezem vet magamra.

Leltár

Gyakran próbáltam/próbálom azt képzelni, hogy én igenis művész vagyok. Egy hete írtam erről egy rövid egypercest. Amint visszakapom, begépelem és közzéteszem a blogon. Talán valakit érdekel. És ma... nem is tudom, milyen indíttatásból, de összeírtam az évek során felgyülemlett regény-, novellaciklus- és novellatervezeteimet. Nos, csak hogy lássátok, mi mindent hagytam abba:

Foggal, örömmel...
Hét világ - Túlvilági Story
Anyu-apu
Keresztmentes Háború
Elevenen elégve
Szellemzár
Álmos mesék
Védd magad
Szerelemfürt - tizenkilenc történet
Csendesség
Néma ház

Tessék. Időrendi sorrendben. A blogon egyébként fellelhető 2 apró részlet az 'Elevenen Elégve' című novellából, amit elkezdtem, illetve még egy kis részlet a 'Keresztmentes Háború' címmel megírásra várakozó regény(sorozat!!!)-ből. Nos igen, mertem nagyokat álmodni, tudtam nagyokat tervezni...
A dőlt betűvel kiemelt irományok azok, amik már soha az életben nem fognak elkészülni. Egyszerűen már értelmetlenek és idegenek a számomra. Voltak korszakok az életemben, mikor ezeknek a témája igen erősen foglalkoztatott, de ezek a korszakok leáldoztak. Az az igazság, hogy ebből a (ha jól számolom) 11 műtervezetből 4 elkészülésére látok csak némi esélyt. Lehet tippelgetni, hogy melyikekre :D A valódi igazságot úgyis csak én tudom.
Van egy csomó kis történetem meg egypercesem, amiket soha nem fogok ésszerű és racionális rendbe tenni és abban tartani. Felesleges. Ugyanis néha úgy érzem, minden aprócska próbálkozásom az írással kapcsolatban csak papír és tintapazarlás, szeméthalmozás, minden ilyen próbálkozás csalódás. Talán mert még soha semmit nem fejeztem be, csak megszakítottam. Ez vagyok én.

Betegnapló, 2. fejezet: Jobbultam :)

Már nem fáj a torkom, csak nehéz. De nem fáj ^^ Mondjuk utáltam tegnap éjfélig fenn maradni, hogy bevehessem a gyógyszerem. És utáltam reggel 6-kor felkelni, hogy bevehessem a gyógyszerem. De hát muszájj... :( És mindjárt dél, szóval mindjárt megyek bevenni a gyógyszerem... :D
Mind1. Jobbultam. :) Még 2 nap és kilábalok. Juhééj ^^

Betegen.

Orrfolyás ezerrel, fejfájás és torokszaggató köhögés, torokfájás... nehéz nyelés... nehéz légzés...

Torokgyulladás. És a bónusz: beszűkült a bal tüdőm, vagy mi a szösz. Semminek nem érzem az illatát, az ízeket sem. Nehezen lélegzem, nem gyújthatok rá. És nem azért nem, mert az orvos megtiltotta. Nem is tiltotta meg. De nekem szar. Ma reggel megpróbáltam KV mellé elszívni egy szálat. Kis híján megfulladtam. Jajdejó...

6 óránként kell bevennem egy kurva erős gyógyszert, 8 óránként köptetőt, 24 óránként C-vitamint és Kálcium-Magnéziumott. Úgy érzem magam mint a 80 éves nyanyuszok, akik 50 gyógyszerrel fekszenek és kelnek. Áááá.
Vagy inkább mint Darth Vader. Fakultatívan kötelező elgondolkodni, hogy vajon miért... Igen. Bizony. Úgy van. Megfejtetted. Hörgök, mint állat. Éés sípol az orrom, meg minden. Ami szem-szájnak ingere. Éééé.

Nagyon le fogok maradni az anyaggal meg a keringővel. Ráadásul a kedvesem sem láthatom. :'( Ez a legeslegeslegszomorúbb :( Csütörtöki próbáról is kimaradok. Hétfőig itthon kell csücsülni. Aztán ha nem jövök rendbe (ami most még elég valószínűnek tűnik, idővel gondolom majd csökken), akkor hétfőn kontroll és még egy hét. Na az aztán nagyon nem lenne jó. Remélem meggyógyulok csütörtökig (2 nap -> valószínűtlen), mert akkor kell visszamennem. És ott dől el a jövő hétfő kérdése is. Ez most nagyon betett :\

Megyek is, mert be kell vennem a gyógyszerem. A rinyablog mára bezár. Szép álmokat.