2009. augusztus 8.

Az egyetlen...

Nehéz megtalálni azt a tökéletes alkalmat, azt a megfelelő helyet, a megfelelő partnerrel... amikor boldogok vagyunk. Nehéz megtalálni azt a megfelelő szót, azt a tökéletes pillanatot... amikor boldogok vagyunk. Nehéz megtalálni azt a felhőt, ami mindkettőnk számára ugyanolyan arcot formál... és akkor boldogok vagyunk.

Mert a boldogság nehéz, rögös az út. Rengeteg szó, amit nem mertem kimondani. Rengeteg gondolat, amit nem mertem elmondani. Rengeteg lehetőség, amit nem mertem végiggondolni. És ahelyett, hogy előre néznék, azon gondolkozom: mi lett volna, ha...? Nevetni támad kedvem, ha-ha... ilyenek vagyunk mi, emberek... ahelyett, hogy a lábunk elé néznénk, hogy ne essünk el újra, azon gondolkozunk, mit rontottunk el.

Ha elbotlasz, úgy érzed ügyetlen vagy. De mi lett volna, ha el is esel... talán meghorzsolod a térded, talán ráesel valakire, talán eltöröd a lábad... Pedig csak elbotlottál és most talpon vagy...

Felesleges azon gondolkoznom, mit kellett volna másképp csinálni. Bizonyára nagyon sok mindent, talán felsorolni sem tudom. De hisz nem is számít... mert itt vagyok és boldog vagyok... még ha sokszor nem is találtam a megfelelő szót, vagy nem mondtam ki, amit akartam. És itt vagyok és a kezem az övére fonódik... még akkor is, ha néhány felhő más képet fest nekünk.

De itt vagyunk és boldogan állunk egymás mellett. És nehéz most is kimondani, mit gondolok. Talán sosem fogod megtudni. De nem számít. Csak egy pillanat volt. Már vége van. És már itt a következő...

Nincsenek megjegyzések: