Úgy nézel rám, mint a vad, ha ölni kész.
Táncol a fagyos szél, megérkezett az őszi tél.
Fázom, takarj be lelkeddel!
Ma gyászoljuk az elveszett szerelmet,
Én hideg tűzből fonok koszorút, te forró jégből,
Csillagokat tűzök bele a szomorú égről.
Sírnom kell, ölelj meg!
A sok gyászoló hazatér, csak egyvalaki maradt
Mindenkit hazavár egy szerető ágy
Nekem otthonom volt a szenvedély, a vágy
Itt fekszik a sírhalom alatt.
Megszólal a szürke ég első húrja, eső ásít.
Te is búcsúzol már, várnak haza,
Melegség, gyermekek, szeretet, vacsora…
Szín-gyászodon enyhít az a másik…
Esőfüggöny szállt a kopár estre,
Szemem terhes gyöngyharmatát elmosta,
Ima helyett cukrot szórtam a sírra,
Legyen ez az emlék édes.
Nem nőtt virág azon a hanton
Üres, terméketlen földre
Halott ág hull csak zörögve
Ez lesz az új otthonom?
Lassan lépkedtem, rossz volt az idő
Meleg tűz kell most, hogy melegítsen
Egy másik kar, hogy átöleljen.
És őt elengedni, erő.
//2010. 06. 25.//
3 megjegyzés:
Csodálatos.
Ne csináld már, kétszer is elsírtam magam rajta...!!
Nincsenek rá szavaim.
Hogy is kezdjem... A legjobb, ha rögtön a lényegre térek: tehát, szeretnék neked átadni egy díjat. Én nem várom el, hogy a díjátvétellel járó minden formaságot leródd (csak ha kedved tartja), viszont örömömre szolgálna, ha elfogadnád.
Az oldalam címe, ahol megtalálod (csak kattints a linkre, egyből odanavigál):
http://egosumresurrectioetvita.blogspot.com/
Megjegyzés küldése