Holt virágok porrá válnak
Mesét suttognak a fáknak.
De elrohan a lepkeszárnyak
Mennybemenetele;
Mielőtt meglátnád ráncaik
Csillogni a víztükörbe'.
Holt virágok porrá váltak
De még mindig suttognak a fáknak.
Eltűntek a lepkeszárnyak;
S én folyton elestem
Zöld lombokban, szivárványban
Görcsös gyökerekben.
Holt virágok porán lépek
Emlékszem még - milyen szépek!
Egyszer még megszagolnám őket...
De késő este leple jő,
Bezárul a súlyos vaskapu, havazik.
Szívemben kialszik a hő.
Holt virágok porába térdelek
Elképzelem, hogy még mindig szépek
Színekkel keverik a zöld rétet,
S nem érzem a hideget
Száz lepkeszárnyat látok újra
- hát mégis visszajöttek!
Holt virágok porrá válnak
Mesét suttognak a fáknak.
Visszatérnek színes szárnyak;
Fehér hótakaró
Por felett, fák alatt; én is fekszem-
S szárnyakkal álmodom.
5 megjegyzés:
Ezt a verset Te írtad? - Csodálatosan megható. És a kép is...
Igen én és köszönöm szépen :)
Hát...keresem a szavakat...csak most tévedtem ide a blogra, de ez a vers...páratlan...
És most nézem, hogy egy kedves ismerősöm párja vagy...kicsi a világ:) Azért ez mosolyogtató:)
Köszönöm az elismerést. A világ pedig valóban, már-már arcátlanul kicsi :) Nos, üdv a blogomon kedves Ilyasviel, remélem további bejegyzéseimben is találsz majd értékeket :)
Üdv: rickie
Megjegyzés küldése