Kérlek...

... maradj még velem. Még utoljára el akarom mondani, mennyire szeretlek. De azt szebben és mélyebben, mint eddig valaha... még egy utolsó csók jár nekem. De azt akarom, hogy az életem legszenvedélyesebb csókja legyen. Szeretnék veled aludni, legalább még egyszer. Hogy álomba simogass, hogy hozzád bújjak és belebújjak meleg és óvó ölelésedbe... ígérem jobban meg fogom becsülni, mint bármit, mert ez földi mértékkel mérhetetlen érték nekem.
S ha az élet mégis megszán és túlélem a halált, örökké így élhetünk. De ha nem, s meghalok, legalább csodálatos emlékeim lesznek rólad, a mindent legyőző szerelemről, a gyönyörű zöld szemedről, mely mesél rólad - már az első randevúnk óta mesél. Azt hiszem, betegesen szeretlek. Jobban, mint eddig bárkit, jobban, mint eddig bármikor... hadd maradjon ez így.