Emlékek...

Within Temptation - Neverending Story

Ez a dal egy az én emlékeim közül. Két éve télen, késő este a Margitszigeti romok sötétjében táncoltam erre a dalra az akkori barátommal, s eközben a fülébe suttogtam a dallamot. Emlékszem, nagyon hideg volt; olyannyira, hogy hiába ölelt át, nem támadt bennem melegség. De azért belekapaszkodtam és együtt táncoltunk. Úgy néztem ki, mint akit odarendeltek; a téli éjszaka sötét asszonya.
Egy másik emlék; Karácsony. Csak futólag találkozhattunk, hazakísért. A buszon ültünk egymás mellett, két könyvet kaptam tőle (ami aztán annyira megtetszett, hogy az egész sorozatot beszereztem) és ott, a melegben, egymás mellet kucorogtunk nagykabátban, a lelkem mégis fázott.
A harmadik is vele kapcsolatos. Akkoriban még jártam drámára. Elkísért a sulimhoz és órák múlva, mikor kiléptem jókedvűen és nevetve, ő ott állt és vacogott a hulló hóban. Abban a pillanatban én is jéggé változtam. Miért van itt? Francba...
Nem hiszem, hogy ő igazán szeretett engem. Én viszont olyan voltam vele, mint a fagyos hókirálynő. Vajon azért voltam olyan kegyetlen, mert ezzel gördítettem előre a jövőm, a sorsom, a végzetem, amit a mostani párom jelent nekem? Vagy talán másképp is történhetett volna.
Sajnálom azt a srácot. Nem azért, mert nem szerettem, hanem mert nem engedtem, hogy ezt ő is lássa.
Nem szívesen emlékszem erre. Most valamiért mégis megtettem. A dal miatt, talán. Tüske. Mind tele vagyunk tüskékkel. Hiába húzod ki. Hiába forr össze a seb. Emlékszel rá.