2009. november 19.

Gyermekként...

... valahogy nem egészen így képzeltem el ezt az egészet. Akkoriban még sok minden akartam lenni, operaénekesnő, királylány, költő... ezek már 8 évek korom óta érdekeltek. Leginkább a két reális... királylány azt hiszem annak idején az összes kislány lenni szeretett volna.

Aztán ezt jó ideig továbbvittem. Sokféle életet éltem már, sok minden voltam s akartam lenni. Orvos még sohasem. De most már tényleg akarom s most már nem nagyon megy. Felidegesít, hogy TÉNYLEG tanultam rá és az OKTV-n bioszból egyik kérdésre sem tudtam úgy válaszolni, hogy na, ezt most tudom... kb. végigtotóztam az egészet. Arról már letettem, hogy jövőre egyetemre megyek... szépen elleszek egy évig magamnak, be kell pótolnom kb. 4 évnyi anyagot (kémiábólegy év alatt; bioszból év végéig), egyedül... ráadásul igencsak színvonalas az emelt érettségi, lehet kevés vagyok hozzá...

Elcsesztem az életem, ezen nincs mit kertelni. Illetve, már régen elcsesztem, mikor először feladtam egy álmot (12 évesen volt először ilyen), a lavina megindult, azóta csak csúszok lefelé. De a napokban legalább gyártottam B-tervet. Igazából elég furcsa mondattal kezdődik, de ezt megálmodtam valamelyik este. Tessék csak:
Terhes lettem, letettem az érettségit és elmentem Erikékhez dolgozni recepciósnak.
Igazából azt hiszem, roszabb is lehetne...

1 megjegyzés:

Crowbaby írta...

ismerős az érzés...én ugyanígy kapkodtam, meg idegeskedem az emelt angol miatt... az OKTV az szivatás, ne ahhoz mérd az érettségit!
egyébként most én is épp aktívan kihagyok egy évet, de szerintem neked sem kell elkeseredni ez miatt.
esetleg azt ajánlom, hogy tegyél le egy OKJ-s szakmát, ami mondjuk 1 éves, mert legalább kihasználod, h első szakma 22 éves korig ingyé:)
jól meg kell gondolni ezeket a dolgokat, de ha segíthetek, akkor msn:)
fel a fejjel *hugs*