Arra ébredtem, hogy valóság és álom határán, egy elmosódott vonalon, mikor még egyik helyen sem vagyok, s mégis- igazából mindkettőn... mintha melletted ért volna a hajnal. Kb. 4 körül lehetett. Valamiért azt hittem, ott fekszel mellettem, a belső oldalon, a falnál... amit egyébként nem szoktam neked adni, azt a helyet ott... s el voltál fordulva... és én, mintha a hátadra simultam volna védelmezőként, meztelen hátadra és szinte éreztem a meleg bőrt és az illatod.
... amikor minden porcikám szerelmes beléd ...
Egy buta liba vagyok. Lehet csak álom volt, vagy képzelgés, de nem valóságos. Mert ha valóságos lenne, most nem lenne bűntudatom a tegnapi miatt... ez az átkozott szürrealitás... ha nem vagy velem, miért játszik velem a képzelet? Ha nem vagy velem, miért fordul minden tragikusra?...
... miért nem vagy velem?...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése