... szeretek ezzel a gondolattal élni. Mindig voltak súrlódások és mindig is lesznek és bár minden csak egyre nehezebb és nehezebb lesz...; jó tudni, hogy te még egészen az enyém vagy, hogy mellettem állsz és megvédsz... vigyázol rám...
Kérlek szerelmem, vigyázz rám holnap is. Még ha nem is egymás karjaiban ébredünk, egy percnyi mélázás úgy érzem jár nekem. Ha minden nap gondolsz rám, angyali erőd megvéd attól, attól a nagy ismeretlentől...
Felkelünk holnap is és azután meg azután is... és csak néha élvezhetjük, milyen is az, amikor mosolyogva simogat a másik... de ezekért a percekért nekem megéri várnom. És nem felejtelek el, soha, egy pillanatra sem.
Kérlek szerelmem, te se feledj el engem, soha...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése