A természet csak ma,
Mintha ezer évet öregedett volna.
Az én lelkem reggel
Megtelt kudarc-örömmel.
Az iskola megint
Ocsmány -megszokás szerint.
Új ember szólt belőlem
A régi ünneplőmben.
Milyen szép az élő, csacsogó diáksereg - akár egy hullaházban.
Idén inkább ezt írnám:
Kis szerencsétlen-köpenyben
Botladozva-boldogan
Indultam és néztem hosszú,
Poros utam.
Szép volt ott lenni újra, mert szép
Már a múlt, mert szép volt a nyár...
A legszebb volt és én csillogtam,
Úgy érkeztem, ahogy elindultam,
Ragyogott a szemem-szavam
S a sok barát közt rágondoltam...
Milyen szép volt az önfeledt gyereksereg... de én voltam mind közül a legszebb :)
(csak mert a boldogság sugárzik :P)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése