A szobámban káosz, már nem látom át, már nem látok át semmit. Nincs kedvem takarítani, pedig alapjáraton agyon szeretek. Nincs kedvem suliba járni, ami nálam újabb furcsaság. Olyan igazi unalom-napoknak nézek elébe a szeretet ünnepének hajnalán. Mindenki rohan ajándékot meg díszeket venni, nekem még senki ajándéka nincs meg (na jó, egy embernek meg van, de ennyi...), igazából nincs is kedvem az egész futkosáshoz, válogatáshoz, csomagoláshoz... meg az összes többi dologhoz.
Nagy hidegek vannak mostanában, bármilyen melegen öltözök fel, állandóan fázom. És azt hiszem egy kicsit most a lelkem is megfagyott. Remélem felolvad.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése