átverve érzem magam.

hiábavaló a lázadás, ami kell neki, úgyis elveszi. a káosz egyre nagyobb, nem segít senki sem, de hát nem is várom el, majd én rendbe hozok mindent, eddig is így volt. most azt hiszem túl passzív voltam, hagytam, hogy elhatalmasodjanak utolsó napjaim vérbe fulladt hörgései torkomon, és nem tudok már beszélni sem. le kell nyúljak a gennyes sebig és kitépnem magamból azt az aprócska takony-szörnyet, amit reklámokban szoktunk látni. igazából megvan mindenem és mégsincs meg semmim. ujjaim közt elpárolog, mint a szó, hiába szorítom ökölbe kezem; de holnap azt hiszem, majd felragyog egy csillag, mert kifényesítem, hogy ragyogjon s fénye alatt talán elhiszem végre egyszer, hogy mégsem minden az én hibám, csak hagyom magam. a két ember, akiket a legjobban szeretek a világon, ugyanaz, csak pepitában. a különbség csak az, hogy az egyiknek értem a szándékait, a másiknak nem. fene az egészbe, hogy megváltozom, jó leszek, ha nincs pozitív visszajelzés, mi a frászért teszem? things to do: elgondolkodni azon, mit csinálok rosszul, önértékelni, átalakítani. gazából benne vagyok. benne vagyok én mindenben. de ezt baszottul leszarják azok, akikért tenném. azt hiszem, ha most meghalnék, csak akkor hiányoznék igazán. ez lenne az egyetlen módja annak, hogy megtudjam, rdemes -e. de akkor már rohadtul mindegy. szóval, ez egy patt helyzet. holnap majd fényesítek, takarítok, rendbe hozok. ha vele nem lehetek vidám, mással leszek az. nem szeretném, ha ez az egész úgy kezdődne el, mint tavaly.