Zene: Katatonia - My twin
Mindenki első öntudatos kérdése az szokott lenni: hogy vagy/mizu? Még ha ez csak egy megszokott forma mindössze, jelentőségteljes. A legrosszabb válasz erre a semmi. S néha mégis a legőszintébb... hisz hogyan másképp fejezhetném ki ezt a tömör ürességet és bánatot, mint egy mindennapi szürke szóval? Csak élek, nap nap után. Nem is tudok magamról. Nem is tudom mit teszek...
Fekete Anemonámról továbbra sincs semmi hír. És a mindegy-döntéseim belehajtottak egy "kapcsolatba" ami igazából semmit sem jelent. Csak hagytam magam. Mert nincs erőm ellenkezni. Úgyis vége lesz nemsokára. És leszarom, hogy összetörik az a valaki. Nekem semmit sem fog jelenteni. Nem leszek szomorú, hisz most sem vagyok boldog. Igazi bábunő, belül üres és szégyenteljesen "baba".
Csak őt szeretem, az én Anemonám. Lakat alatt érzéseim. Ezt a valakit nem szeretem. Mire észbe kapok, szakítani fog, hisz én nem fogom törni magam, hogy találkozhassunk. Köszívűségnek hangzik... pedig nincs kőből szívem. Csak lakat alatt, bezárva... valaki másnak tartogatja magát... De az a valaki más, egyre jobban világossá válik, hogy egy elérhetetlen A.-féle ábránd... És majd ha szakításra kerül sor, az is mindegy lesz. Végtére is, feleslegesen vagyunk együtt, értelmetlenül. Ébren kataton állapot.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
4 megjegyzés:
Hm...
Milyen érdekes. ide tévedek egy hajnalom, éjszaka, sötétben, és ez az ifjú hölgy, aki talán nem idősebb nálam, a kedvenc Katatonia dalommal kezdve leírja, ami engem is oly sokszor bánt. Én sem akarom, hogy fájdalmat lássak azokon, akiket szeretek. Egy színház az életem. ami talán azért nem tűnik fel sokaknak,mert velem járó fogalom a színház.
Mégis azt mondom Neked, Kedves Ismeretlen Hölgy, hogy minden elmúlik egyszer. a Mi szívünkben is elmúlik talán egyszer ez a kínzó üresség. És egyszer nem "semmi"-vel válaszolunk majd!
Ha már a semminél járunk, itt van néhány mondat, amire gondolok, ha kimondom ezt a szót:
„A semmi mily bonyolult érzés. Van benne harag, dühítő, lüktető, szilaj, harcra buzdító gyűlölet. Van benn bánat, szomorú, alamuszi, visszahúzódó, meghúzódó, sunyin előkúszó, fájdalmas kín. S van benne szeretet, vágyakozó áhítat, rajongás, karnyújtás azért, ami nincs, de lehetne.”
Üdvözöllek:
m
Gyönyörű szófüzér. Főleg a végén, idézőjelben az élet. Semmi. Minden. Érdekes személyiségnek tűnik, kedves idetévedt olvasó. További szépeket!
Lábj.: A "kedvenc" adhatna okot kézfogásra :)
Tisztelettel: Lucretia
Érdekes személyiség? Ha a különcség érdekes a szemedben, Kedves Ifjú Hölgy,akkor igen.
üdvözöl:
m
egy állandó olvasód
Az állandóság -e tekintetben jól esik, köszönöm. A különcség pedig nem idegen a számomra :)
Megjegyzés küldése