Nem tudom levetkőzni a megszokást. Vasárnap. Azt jelenti keserű, szürke, elmúlás. Másnap újra iskola. És bár most tudom, hogy nincs, a lelkem mélyén ez a megrögzöttség kísért. Kellemetlen.
Az utca végén van egy templom. Harangjátékot hallok haloványan. S szemeben felsejlik a fehérség- nemsokára Karácsony. S lészen egyenértékű a farsanggal.
SzürkeÉs álmos
És eső leng
Hol senki sem
Várná, ott szólal
Meg a leggyönyörűbb
Harangjáték- a semmi, s
Szürke, a névtelen világvégé-
-nek is a peremén. Látatlan csillog.
3 megjegyzés:
Hm...
A harangjáték néha jó. Belefeledkezni a hangba, együtt mozogni lélekben a haranggal. Lenni valami, amit az emberek általában nem szeretnek.
Karácsony...nem szeretem, mindenki tudja rólam. Most mégis csak annyit kérek, hogy fehér legyen. Az, hogy 2 napja esik az eső, még kilátástalanabbá teszi előttem az ünnepet.
Elnézem a KisHugom, amint gyermeklélekkel hisz még a Jézuskában. Arra gondolok: Istenem, csak sose kellene csalódnia! hisz a Jézuska talán létezik. Ha hiszünk benne.
Áldott, békés ünnepet kívánok Neked, Lucretia!
m
A hit életet ad... szép gondolat. És ha nem szereti az ünnepeket- akkor jó pihenést :)
Üdvözlettel: Lucretia
Hit...valóban képes életet adni! Csak akkor van a baj, ha valakinek nincs hete.
Oly sokan kérdezik tőlem, miben hiszek. Miben van az én hitem, ami képes arra, hogy életben tartson a lét zordságában. Én nem tudok válaszolni. Biztos van hitem, hisz minden reggel felkelek, még ha oly sokszor nem tenném is. Hiszek az emberekben? Már rég nem. Hisz "az emberek reménytelenek" írta Márai.
Hiszek magamban? Abban már fényévek óta nem.
Talán hiszek a szeretetben...kell, hogy legyen a világon...
Na de mindegy...a hitem megtalálása az én problémám!(:
Szép napot!
üdvözlettel:
m
Megjegyzés küldése