Ki vagyok? Komolyan segíthetne már valaki. Valósnak tűnök, embernek. Ki voltam, ki leszek? Minden és semmi. Egyszerű életre vágytam, boldog éltre, ím az enyém most mindez. Jó ideje nem írtam semmit, megváltozott az öltözködésem és a viselkedésem, napról-napra más leszek. Azt mondják, kezdek felnőni. De nem akarom elveszteni azt az egyet, amit még az álmoknál is jobban szeretek: írni. Nem szabad feladnom. Bár mostanában nincs egy kreatív ötletfoszlányom sem, remélem csak időközi krízis s nem tartja meg magát szilárd lábakon.
Belegondolok, ki voltam egykor. Ki voltam nemrég. Ki vagyok most.S ki leszek majd. Szép kis grafikont lehetne készíteni belőle. Nem akarok "felnőni". De már késő. Valaki minden pillanatban rávilágít, hogy kinőttem azt az önmagam, amit igazán szeretett. Barátok, szerelmek, jönnek-mennek... semmi sem állandó. És a változást el kell fogadni, különben belehalunk.
Mindig is simulékony természetem volt, viszont rosszul alkalmazkodom. Az újítások nagyon meg tudnak viselni, főleg ha élveztem az előtte való létet. Ez a mostani, színes köpenybe bújtatott Réka nem tetszik nekem. Egyszerűen csak... nem is tudom. Lucretia legalább volt valaki. Jég volt a szíve de a lelke lángolt. És akkor megfogadtam, sosem leszek más. Eddig tartott az ígéret. Nem tudom, ki vagyok most. Egy báb? Tanulás: perfect. Család: mintagyerek. Szerelem: csodás párjával boldog. Barátai: nincsenek... Nincsenek barátaim. Tényleg nincsenek. :\ És... elvesztettem egy darabot magamból. Hová tűnt a midennapos gondolatroham és melankólia? Jellemző. Sosem vagyok elégedett, mindíg van valami...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése