Az Isten, akit megváltasz, te magad lehetsz...

Isten = boldogság

Minden kérdésre olyan egyértelműnek tűnik a válasz... soha senki nem gondol bele, hogy vajon tényleg tudni akarja -e a végét. Pedig ezzel rengeteg problémát, félelmet megspórolhatnánk. Igaz, ott az érem másik oldala. Az öröm, a hatalom, hogy TUDUNK. Tényleg?

Mi változott? MINDEN! MINDEN megváltozott. És semmi. Szerelmem undorító és mocskos lecsupaszítása lenne, hűen saját mocskomhoz, ha azt mondanám boldog vagyok. Ez több annál. És mi hiányzik? A depressziós, a mélázás, a bús melankólia szépsége... a lélektépés, a sötét véres sarokbahányás...

Francba, miért kell mindíg az, ami nincs meg? Még akkor is ha undorító? Miért nem vagyok képes elviselni a boldogságot és a szeretetet? Mert ez valami olyasmi, amit nekem nem szabadna megkapnom az élettől...

Kuszaság, kuszaság. Ne is figyeljetek rám.