Felindultságból örökérvényű rágalmakat!

Elkeseredettség, tehetetlen düh, gyűlölet, megvetés és akarat. Egytől egyig erőteljes érzelmek. Immáron második napja hoz ki a sodromból egy jelentéktelen fruska. Mily meglepő, az Örs-i Dark Clubba tartozik. Szinte lehetetlen elképzelni, hogy egykoron hasonlatos voltam hozzá, s a többi romlott, erkölcstelen és idétlen emberhez. Nem köntörfalazok, nyíltan vállalom, hogy a szóban forgó, minden intellektualitási és jómodorbéli határokat felrúgó hölgyemény nevét is közszemlére teszem: KEMA. Dante (ex-haver) barátnője.
Nem ismerem, mindössze néhányszor futottunk össze, de hírből és ebből a pár szóból arra a következtetésre jutottam, hogy kettőnk kommunikációs kapcsolata SEM fog létrejönni soha, ahogyan NEM IS AKAROM megismerni az illetőt.
Elszomorít, hogy ezt naponta át kell éljem. Az emberi nihilt. A szellem, és az elme totális ugarban testesül meg ebben a leányzóban, egyaránt megannyi ismerősömben, ex-barátomban, a régi társasági köreim zömében. Olyan emberek, akiket simán letagadnék. De nem teszem. Növesztettem gerincet. Ők mikor fognak? Soha?

- Nem vagyok gyerek!!!

Ismerős mondat, sokak számára... bár ezt a kissé érettebbek szokták mondani, általában nem ok nélkül. Gyereknek nevezném én is jobb híján Kemát (és még sokakat...). Hiszen mindent az okos felnőttekre hagy, ő pedig carpe diem! él gond nélkül, szabadon... De az ember csak egyszer mondja ki a véleményét. Ő pedig sértésnek veszi. Holott szimplán segítség. Viszont eme szóban forgó csitri kihozott a béketűrésből, s igenis sértegettem. Nyugodt ember vagyok. De az én idegeim sincsenek acélból. Jobbára egy erősebb fajta kötélből sem. Erre még gyúrni kell.
De az a szintű belsőleg leamortizált, lecsupaszított személyiség, aki képes azért csapni hatalmas patáliát, mert a fiúja képe fent van a barátaim mappájában MyVip-en (illetve volt, elérte a célját lehengerlő modorával)... nos, talán megértitek, miért sértettem vérig. Viszont ha megannyi ellenérzést is kelt... azt lehet civilizált formában közölni. Én éltem ezzel a lehetőséggel. Az ő fejében ez meg sem fordult. A lehengerlő modora... nos, inkább hagyjuk is. :D Mindenki jobban jár. Én nem töröm magam, ő nem fog égni nyilvánosan (helyesbítek: még jobban), a civilizált blogolvasóimnak pedig nem kell virtuális hulladék-ömlesztést olvasniuk.

Ilyesztő, valaha közéjük akartam tartozni... de valószínűleg túl egyszerű, túl okos vagyok ehhez. Mert én törődöm mások véleményével, foglalkozom a tanulással, kikövezem jövőm útját- ők pedig nem, hogy mi lesz holnap, nem érdekel senkit. Merő bambaság. Jobb lenne nem foglalkozni vele s közben megvakulni; mert ez bizony kiszúrja annak a szemét, aki morálisan kicsit is normális...

Kulcsszó... normális... az lettem? Hmm...