Fénylő tisztaság

Zene: Chairman's Waltz
"Álmaimban egy pár macskaszem" ... csak ennyit írtam róla először. Ködösen, mégis rájött. S nem tudom, nem -e csak egy álom továbbra is...
Szennyes jelenem, romokban heverő jövőm, emésztő múltam... mit adhatnék neki pont én, amitől boldog lehetne? Mikor csodás szemeibe nézek, nemcsak egy másik világban érzem magam; egyszerre tölt el nyugalommal és félelemmel. Vágyakozással és bánattal. Mintha a megtestesült tisztaságot látnám benne. Gyermeki ártatlanságot, sebezhetőséget... s mégsem. Leírhatatlan az érzés. Mihez kezd ő velem? Mikor elrévedek a gondolataimban... ébren álmodom valami másról... mi lesz, ha egyszer nem tud majd felébreszteni?
Még mindig nem fogtam fel... túl jó hozzám. Mikor simogat, az egyszerre nyugalmas s felkavaró. Nem tudom éreztem -e már emberi lény közelében ilyen élesen ellentétes érzelmeket anélkül, hogy negatívak lennének...
Szeretem! De mi lesz, mi van, ha mégis számít a múlt, mégis számít a belső... mi lesz, ha egyszer nem álom, nem képzelt álom, s főleg nem valóság lesz ő nekem... hanem elérhetetlen?...
Annyi kérdés, annyi gondolat... sosem tudom tisztázni a belső káoszt. A francba. Le kéne bontanom falaim. De egyszerre nem megy. Ahogy látom, lassanként sem... rögös s végtelen hosszú a boldogság útja. Amíg érdekes leszek neki, addig ver a szívem. Nem akarom újra a jeges érintését érezni, mikor vért pumpál ereimbe.