Esti gondolatár

Porcupine Tree - Russia on ice

Hogy mire gondolok? Hogy min gondolkodtam? Mindenféléről. Fogadalmak, saját világom, iskola és szerelem...
Ügyelnem kell az egészségemre. Ma már tettem efelé egy meghatározó lépést. Testnevelés órán ahelyett, hogy a tanárral feleseltem volna, megcsináltam minden gyakorlatot. Azt hitte beteg vagyok. De nem. Pusztán csak szeretnék egy olyan életet, ahol legalább a testi gyötrelmek békén hagynak, ha már az elmém és a lelkem nem lehet megjavítani.
Az egész napom kellemes melankóliában telt. Egy ideig, persze. Nagyon jól éreztem magam abban a burokban, amit alkottam magamnak. A szürke árnyködben. Bár Tündi furcsállotta már az elején, szerencsére nem jött rá, mire megy ki a játék. Senki sem lát a maszkom mögé. Még ő sem, pedig elég jól ismer. Egyszerűen csak magányos akartam lenni. És mivel tudtam, hogy a csajoknak megállna az élet és elkezdődne a sértődés, a találgatás, a vitatkozás - a magam módján oldottam meg. Magányos lehettem a barátnőim közt is. Gondolkozhattam. Még az sem zavart, hogy Tündi milyen hévvel beszélt hozzám s nem figyeltem. Az embert elvakítja saját boldogsága.
A délután közeledtével azonban valahogy átragadt rám a bolondsága :) Az a gyermeteg, naiv játékosság, amit gyűlölök magamban.
Cicával elmentünk teázni az Altalírba... nagyon jól éreztem magam. Bár mikor nem, amikor velem van, a karjaiba zár, úgy ölel és úgy csókol, mintha életet akarna önteni belém? És én hiszek is ebben, mert ahányszor a szemébe nézek, a zavarodottság és minden kétség- és nem létezik más, csak a szerelem.
Lehetek boldog? Már miért ne lehetnék... hiszek benne s reménykedem. Még ha a magam alternatív és csekély módján is... csak tudnom kell, nekem mi a boldogság...

"Szeretni s szeretve lenni a legnagyobb boldogság a világon."