2008. november 23.

Tél


Első bejegyzés. Jobb témát keresve sem találhattam volna. Bizony egyre közeledik a tél.


Zene:
Sonata Nocturna- The Absolution

Lehullott az első hó. Sajnos nagyon kevés volt. De reményeim szerint több is érkezik. Az egész tájat hó fedi majd. Ezt a bűzős-bűnös várost... latyak, ahogy érdemli. S itt, a közeli erdőt pedig érintetlen fehérség. Nagyon várom már.



Mindig is jobban viseltem a hideget, mint a meleget. Mikor az ember már alig érzi a kezeit és arcát- legalább igaz képet mutat az emberek szívében rejlő fagyosságról. Mikor az ablakra jégvirágok fagynak, s ott táncolják el ős-magányos keringőjüket. Nincs is szebb ennél.



Most, hogy egyre közeledik, a tavalyi szép emlékekre gondolok. Rengeteg vicces élmény a műjégpályán, éjszakai séta a Margitszigeten, csodás panoráma fotózása, teaházak hívogató melege, az az ocsmány Feneketlen tó kopár fáival és elszáradt nádszálakkal (a jégen csúszkáló kacsák és a Télizenekar:P), magányos esték a szobám melegében, amikor egy apróság is jó kedvre tud deríteni... én jobban szeretem mint a nyarat.



Hangulatokat és emlékeket nehéz leírni. De a tél gyönyörű- nekem a leggyönyörűbb :)



Nincsenek megjegyzések: