Egyik kedves barátommal ma hosszas és fennkölt eszmecseréket folytattunk, melynek egy kis részletét szeretném megosztani a nagyérdeművel. Saját gondolat, de szerintem hasznos, ha végigfuttatják az elméjükön és a szívükön is.
Minden ember boldogtalan. Van ki vállalja és olyan is van, aki titkolja, sőt- nagyon jól titkolja. De ez a tényen nem változtat. Mind, bizony, mind boldogtalan. A boldogtalanság valaminek a hiányából ered, hisz az ember nem érheti el a tökéletességet. S ez a tökéletlenség, mely fellelhető bennünk és körülöttünk, ez az, amely már ősidők óta béklyóba zár bennünket. Elszomorít mások tökéletlensége, s másokat a mi tökéletlenségünk. Ördögi kör ez, melyből nincs szabadulás, hiszen boldogság, mint megfoghatatlan nem létezik. Csak öröm van. Most épp nekem is ilyen öröm-korszakom van, de nem vagyok boldog, mert embernek születtem. S akit ez a Föld adott az élet kezébe, az nem lehet boldog. Valamilyen szinten, egyetlen kreatúra sem, ami létezik...
Nem is értem, miért mondják az emberek, hogy boldogok. Mi van ha tévednek és ez még nem a boldogság? És mi van, ha én látom rosszul a dolgot? Hogy a világ ennél sokkal egyszerűbb és azért olyan keserű az életem, mert félek kimondani dolgokat? Mert félek attól, hogy a szavaimnak esetlegesen nincs súlyuk?...
Ennyit idéznék a gondolatmenetemből. Órákig el tudnék róla társalogni. De inkább hallgassatok zenét :) Depeche Mode - Black Celebration (IMÁDOM!^^)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése