Három búvalb*szott csődtömeg az IKEA-ban...

Alcím: Senki se őszinte...

Zene: Katatonia - In the white
(Különleges ajánlás: világvége-hangulatosoknak, depressziósoknak, őrült művészeknek és filozófusoknak.)

Balomon Andris, alias Vérfarkas; jobb oldalamon Nyúl, alias Vámpír; középen én, Lucretia, alias Fekete Angyal. Szép kis gyülekezet. Különbözőek vagyunk, de már nagyon közeli barátok. Jól megértjük egymást. És mindhármunknak egyszerre van lelki problémája. Örs vezér tere, IKEA- egy érdektelen kanapé. Isteni fotótéma lett volna... ott ülünk hárman, a nagy baráti trió, búvalb*szott képpel mind... itt-ott megszólalunk és mások számára érdektelen filozófiai eszményeket vesézgetünk. Szinte már fekvő helyzetben, mindünk arca felfelé, szemünk egy pontot szugerál valahol a plafonon és lelkizünk... ez hát a kép.
Előkerült a téma, ami mindhármunknak egyszerre nyomja a szívét. A szerelem. Bizony. Már rosszul kezdődik. Véleményeztük kinek-kinek a problémáját. Nyúl- ő már azt sem tudja, mi az a szerelem, vagy hogy létezik -e egyáltalán. Én, aki sajnos nagyon jól tudom, hogy létezik szerelem, és hogy milyen is pontosan. És Andris, aki még sajnos csak sejti, hogy mi az. A szerelem a boldogság tárgya... Elkezdtük az öngyilkos témát. Megbeszéltük, ki hogyan szeretne meghalni. Nálunk ez már nem tabutéma, mert ahhoz túl gyakran előkerül. És mellesleg meg mindhárman tudjuk, hogy képtelenek vagyunk véget vetni saját rohadtul szánalmas életünknek. Szóval csak ültünk ott, mint a beteg depressziós férgek. És nem csak mint... szerintem azok vagyunk. Nagy csődtömegek. Mindhárman. Legalább egymást tudjuk vigasztalni- úgy ahogy.
Idő s térelhajlás- elmélet jegyében: ASTORIA, ALULJÁRÓ. Meg akartalak érinteni, megcsókolni, megölelni... holott tudtam h kurvára fáj... ott akartalak hagyni a p*csába, de nem ment... erőt próbáltam összeszedni, de nem ment... próbáltalak SZERETNI! De ez sem ment...Mindenki játszik és hazudik. Minden ember halott- HALOTT! Önző, felszínes, képmutató, megalkuvó... dühös, de tehetetlen. Minden ember szomorú báb. Némán is hazugok. Vakok, bolondok, olcsón megvehető életek... szánalmas, döntésképtelen férgek- büszke, üres, hamis tárgyak! Se beszélni, se moccanni nem tudnak önnön kriptájukban. Olyanok mint az elefántcsont. Szépek. Csak épp nem nevezhetők élőnek.
Bár beleláthatnék néha mások fejébe... tudom, minden éremnek két oldala van, s néha bizony nagyon nem lenne jó. Erről is beszélgettünk Nyúllal. Hogy bizony, azt is látnánk, ha a másik hazudik... de akkor is... A sors kegyetlen sikolyokkal és fájdalommal átitatott erőszakos vetélése eme nagy s büszke faj, eme emberiség... Nyul szerint össze kéne szednem egy rendes pasit. De úgy látja, képtelen vagyok rá. Én meg úgy látom, hogy megtartani nem tudom. És hogy én vagyok a hibás. Más megoldás, más alternatíva nem létezik! A nagy tanácsok Nyúltól: Andris összeszed egy jó csajszit, te... én... - a mi kérdésünkre nem tudott elfogadható választ adni. Hármunk közül mindíg Andris volt a legkevésbé összetört- bár neki csak simán nem hullámvölgyei és hullámhegyei vannak. Neki csak egyetlen egy árnyoldal. Évek óta boldogtalan magány. Haszontalan szónokok, szánalmas színészek! Sötétségben élünk, mint az állatok- saját sötétségünkben. Vajon tudjuk -e még, mi az, hogy "másik"? És vajon tudjuk -e egyáltalán, hogy NEKÜNK MI A JÓ?...
Mi lesz így velünk? Jó kérdés. Meghallgatjuk a másik problémáját, és próbálunk segíteni. Holott még önmagunk problémáit sem tudjuk megoldani... Na a mi triónkban ez nincs így- meg sem próbálunk segíteni a másiknak. Csak átvesszük a bánatot s még mélyebbre ásunk a fájdalom mocsarában. Jó kis baráti program...Nem vagyok jó szerető. Vagy túl hideg vagyok, vagy túlságosan szeretem a másikat... mi az, hogy túlságosan szeretni? Ez egy KIB*SZOTT NAGY HÜLYESÉG!!! Nyúllal is ezért szakítottunk- mert szerinte túl korán mondtam neki, hogy szeretem és nem mértem fel a szavaim súlyát... Dehogynem!... Aztán mindenkihez hideg voltam. Az sem volt jó. Úgy döntöttem, az önmagam útját fogom járni és nem az exemét. NE FÉLJ KIMONDANI, HOGY SZERETED! Erre mi történik?... Bumm bele- ebből is látszik, mekkora sz*r vagyok.
A találkozót a "minden nő ribanc" és "minden pasi kurva" mondatokkal zártuk. És ez így van! Üres vagyok belül. Totál üres. Talán így a jó nekem. Ha már boldog nem lehetek, hadd legyek fényűzően depressziós... Jóféle napjaim lesznek megintcsak, hmm, igenám...
Az emberek még azt sem tudják, hogy ÖNMAGUKNAK MI A JÓ! Ezért ilyen ez a világ. Rothad az egész, mindenki csak test és senkit sem ismerünk... Nem tudom mi lesz ezek után. Vagyis de... a szokásos rutin... Ez csak olyan mint a mesében. Innen látszik egy vicc árnyoldala és a valóság. Méz szereti Dupladét. De ez fordítva nem lehet igaz.