Egész eddigi elhibázott életem...

... mind tompa emlék már csupán. Minden elvétett szavam, minden eltévesztett mozdulatom, minden bánatos percem s könnycseppem oly' távoli már... mintha nem is velem történtek volna azok a szörnyűségek. Nekem megszépült az egész világ, csak nevetésből és boldogságból áll. És belőle, akiből sosem elég, akinek szeme nyugtató balzsam s karjai közt úgy érzem, hazatérek; ki ajkaim mámoros csókokban füröszti, álmaim megédesíti... sose legyen ez másképp. Egész eddigi életem elhibázott élet. Mert nem ismertelek. De már lassan 4 hónapja, télen, szívembe beköszöntött a nyár.