Filmajánló

Voltam már én is nagy japán- és animerajongó, szerencsére már kinőttem. Még anime-szakkörre is jártam, az igazán jó volt, meg vicces. Sok animét megnéztünk ott a társasággal, a többsége nagyon elnyerte a tetszésemet; mégis, azt hiszem a legszebb "meséket" Miyazakitól láttam. A Chihiro Szellemországban valami csodálatos volt, de ami igazán megfogott, az egy annál sokkal kevésbé ismert darab. Anyukámól azt a DVD-t kértem 3-4 éve névnapomra és megtalálták és megvették nekem. A mai napig nagyon szeretem azt a történetet, képes lennék akár még most is emgnézni :) Talán kerítek is rá sort, mert a DVD még megvan és működik is :) De előbb, hadd ajánljam figyelmetekbe

A VÁNDORLÓ PALOTÁT

Eredeti címén Howl's moving Castle, itt látható egy kép a borítóról, alább találtok még egy borítóképet, egy trailert és egy kritikát a filmről :)

Trailer (KATT)
Borító (KATT)

"A japán Miyazaki animéjének nem a következetes történetvezetés az erőssége, ez azonban nem tűnik fel az elvarázsolt nézőnek.
Miyazaki, ne kerteljünk, mágus, aki furcsa, se eleje, se vége történetből is képes szórakozató filmet csinálni. Ami valószínűleg csak azokat lepi meg, akik nem látták a rendező másik két, itthon is hozzáférhető filmjét, a Chihiro szellemországban címűt és a Vadon Hercegnőjét.
A sztori enyhén steam punkos világban játszódik, azaz egy alternatív XIX. században, ahol furcsa gőzgépek rajzanak az utakon, levegőben és a vad hegyek közt. A film első harmadára derül csak ki, hogy a gőzmeghajtású repülők, fémszárnyakkal csapkodó léghajók, toronyháznyi, lépkedő szerkezetek szerepe leginkább az, hogy a rendező kiélhesse a brutális fémszerkezetek iránti rajongását.
Egyébként a történet: az angliai városkában élő, fiatal Sophie-t félreértésből öreganyóvá változtatja egy boszorkány, a lány menedéket talál a híres varázsló házában, rendbe teszi az óriási, járkáló, csattogó-fújtató fémházat, varázsló és lány szerelembe keverednek, aztán váratlanul minden jóra fordul. Szó van még közben valami apokaliptikus háborúról, elvarázsolt szomszéd királyról, a varázsló lassú madárrá változásáról, de ebbe nem érdemes belemenni, nem ez a lényeg. Különösen azért nem, mert a rendező időközben még a fő konfliktust, a főszereplő megöregedésének kérdését is elfelejti (SZEMÉLYES VÉLEMÉNY: ENNEK IS MEG VAN AZ OKA, HA MEGNÉZI VALAKI, ÚGYIS RÁJÖN, HOGY NEM VÉLETLEN). Sophie a filmben néha fiatal, aztán megint öreg, és ezen ugyanúgy nem csodálkozik senki, mint hogy végül, de nem a film legvégén, aztán visszaváltozik lánnyá, hogy csókban forrjon össze a varázslóval. A dramaturgiailag döcögős sztorit ugyanis feledtetik Miyazaki rokokósan burjánzó fantáziái. Bár a film nyilvánvalóan az anime műfaj veszternizált változata, a Vándorló palota mégis nagyon keleti munka: ahogy a rendező előző filmjeiben, itt sincsenek csak jók, és csak gonoszak. Az átkot szóró boszorkány később kedves, szenilis nénivé lesz, a hős varázsló pedig hisztirohamot kap, és vastag nyálkás lénnyé változik, amikor a takarításnál összekeveredő hajfestékeknek köszönhetően véletlen feketére festi amúgy szőke haját. A kémkutya átáll a gőzhajtású palotával kóborló társasághoz, a jóságos király fővarázslójáról kiderül, hogy egy intrikus, Sophie anyja pedig annyira furcsa, hogy erről inkább nem is mondunk semmit. A csapongó történetben mintha semminek nem lenne állandó formája, jóból rossz lesz, szépből csúnya, és fordítva. A néző pedig beleveszik a nyálka és virágok, kacagás és vad hadigépezetek övezte világba. És ez az egész még vicces is." Földes András