Kibírom nélküled. Kibírom, de csak azért, hogy újra láthassalak. Szívem tépi a bánat és hiányod, s a tudat, hogy megint szomorú vagy és én nem lehetek ott veled, nem ölelhetlek át, nem vigasztalhatlak meg... mert oly távol vagyok tőled, mint a kívánságok csillaga. Rád gondolok, egész nap, minden nap, örökké. De a gondolataim nem segítenek túlélni a napot, csak még inkább belém mar az üresség. Minden napom haszontalan, ha nem láthatom gyönyörű arcod, nem érinthetlek, csókolhatlak, ölelhetlek, ha nem hallhatom hangod, az egész világ átkozott nekem...

Aneta Langerová - Hříšná těla, křídla motýlí music link

Ülj le és sírj

Ülj le és sírj, könnyezz nyugodtan.
Mi nem zavarunk, hisz csak falak vagyunk.
Nekünk mindegy, hogyan térsz közénk,
Mi hallgatunk. Hisz csak falak vagyunk.

Feleslegesen nem szólunk hozzád, reád.
Nem kérdezzük mi bánt és miért.
Hallgatunk, mert ilyenkor ez való.
A bánatod, a bánatod csak a tiéd.

Ülj le és sírj, szipogj nyugodtan.
Nem fogunk vigasztalni míg szemed földerül.
Nem ölelünk át, nem érzünk együtt.
Csak várunk csendben, élettelenül.

Hisz minek is, mit ér a szó?
Mit ér bármi, ha most ez kell neked?
Magány, tessék, a tiéd.
Most nem kell rejtegetned könnyeidet.

Nehéz minden nap mosolyogni.
Mosolyogni és erősnek maradni
Mikor belül tép és hasogat
Könnyeket rejteni és semmit sem mutatni.

De most, most tiéd a tér
És tiéd az idő, mi nem zavarunk.
Ülj le és sírj, könnyezz nyugodtan.
Mi hallgatunk. Hisz csak falak vagyunk.

/by rickie/

Elmúlt én

APC - Counting bodies like sheep to the rhythm of the war drums music link

Ma nézegettem egy-két régi barátom profilját. Megváltoztam. Talán már nem is barátkoznának velem, ha tartanánk a kapcsolatot. Ne féljetek, nem kezdek el nyavalyogni. Tudom én miről van szó. Boldogabb vagyok most, de hiányzik az a nagy fekete világ, amelyhez már annyira hozzászoktam. Totál más lettem és ezt tudom is. Már nem vagyok az a nagy goth-os, sőt, egyáltalán semmilyen nem vagyok. Csak így néha, mikor ránézek egy-egy régi sötét korszakomból való barátomra az interneten, ezernyi emlék csapódik belém és így egy kicsit nehéz megállni az új élet ingatag kötelén. Sokat gondoltam rá, hogy megszabadulok mindentől, ami egykor voltam. Barátoktól, emlékektől, tárgyaktól. Hol sikerült, hol nem. Sajnos semmit nem dobtam ki, csak elrejtettem. Ezért mardos néha amikor előjön.

Tudom, normális ember ezt nem csinálja, de ez nekem olyan, mintha az egyik személyiségem leépült volna és született volna helyette egy másik. Szóval akkor ez most emberölésnek számít? Annyira nem tudom... mindenesetre soha de soha nem akarok megint olyan lenni mint voltam. De attól még hiányozhat. Nem?

WMD - Háttal Álmodó

Ébren várom ki, míg a csörgés is álmodik
Három perc múlva lesz csak háromnegyed
Elmúlik majd talán ,úgy mint néhány szabály
Túl egyszerű. Máshogy nem mehet, máshogy nem lehet.

Békésebb dobbanás, bárcsak több volna tán!
Számolnám tovább, de arra nincs elég,
hogy mindig így legyen. Nézem, lábujjhegyen
csendben táncoló lélegzetét...

Falnak forduló, háttal álmodó
Foltosra fércelt maskarák alól
Néhány szótól hogy várhatnék többet,
Míg fénylő márványon eltörnek mind...?

Csend, persze nem marad, hajnallal meghasad
És egyről egyre jár, ameddig engedem
Meg sem fordulna még,
A számlap szilánkjain élezné még az elcsorbult perceket.

Ébren várom ki, míg a csörgés is álmodik
Három perc múlva lesz csak háromnegyed
Elmúlik majd talán úgy, mint néhány szabály
Túl egyszerű.
Máshogy nem mehet, máshogy nem lehet.

Falnak forduló, Háttal álmodó
Foltosra fércet, maskarát adó
Néhány szótól, hogy várhatnék többet,
Míg fénylő márványon, eltörnek mind