Hétvége

Hétvége nagyiéknál. Mintha megállt volna az idő... ahányszor ott vagyok, mindig úgy érzem, mintha nem csak egy országhatárt lépnék át. Mintha ott az idő is megszűnne létezni- legalábbis lassabban járna. Hó sajnos nem volt, így a kellemes erdei sétám kimaradt. Szóval így mindent összevetve is unalmas volt a hétvége. Elmentünk a temetőbe, dédi sírjához, aztán a másik nagyihoz. Ja és kaptam egy könyvet keresztapu írta Oroszkáról :) És ott hagyott nekem is egy dedikált példányt, hogy "sose feledjem, honnan származom", meg mert tudja, hogy erősen kötődöm a szülőfalumhoz. Nagyon sok érdekes dolog van benne ^^ Nagyon tetszik. Respect János bá' :D Vettünk anyuékkal egy házimozi rendszert, most épp azt élvezik én meg a sötét kis birodalmamba húzódtam vissza. Gyűlölöm az akciófilmeket, úgyhogy én majd egyedül fogom élvezni egy jó kis horror, vagy hasonló társaságában :D

Esti gondolat #1

Odin két fekete hollója- Huginn (gondolat) és Muninn (emlékezés). Ez az, ami béklyóba ver engem.

Filmajánló #1 - Ichi, the Killer

ICHI THE KILLER

(rendező: Takashi Miike)

KIZÁRÓLAG ERŐS IDEGZETŰEKNEK!

Adott egy szadista yakuza főnök, akinek rejtélyes körülmények között nyoma vész, de nem csak ő tűnik el, hanem egymilliárd jen is. Kakihara (hidrogénezett hajú japán popikon flitteres ruhákban, az arcát csak két biztosítótű tartja meg a széteséstől), a klán alvezére kettős motivációtól hajtva ered a nyomába: egyrészt a gang-hűség nem hagyja nyugodni, másrészt az, hogy (ebben a filmben úgy tűnik kötelező) szadizmusa mellett kedveli a mazochista játékokat is, és a főnök volt a kedvenc játszótársa.
Az első számú gyanúsított egy rivális banda vezetője, akiből úgy próbálnak meg információt kiszedni, hogy bőre alá dugott kampóknál fogva fellógatják, majd meglocsolják némi forró olajjal, s hogy ez sem hat, végső megoldásként különböző testrészeit szúrják keresztül kötőtűhöz hasonlatos tárgyakkal (ez egyébként visszatérő motívum a filmben). Mint később kiderül, a fickó ártatlan, az akció félreértés volt, s ezt Kakihara nyelve bánja. Bocsánatkérésként ugyanis kénytelen lenyisszantani, természetesen premier plánban, hogy élvezhessük a részleteket.
A főnök eltűnése mögött azonban Jijii és csapata áll. Jijii („öreg ember”) egy kigyúrt hipnotizőr, aki regresszív hipnózisban tartja Ichit, a skizoid gyilkológépet. Ichi tele van elfojtott traumákkal, ha megbántják sírva fakad, majd a ruhájába épített pengékkel elkezdi feltrancsírozni a delikvenst. Kakihara a nyomozás során rátalál erre a lassan legendává váló anti-hősre és közeledik a leszámolás. (Forrás: port.hu)

Néhány kép:KATT IDE -> NÉZZ ÉS LÁSS (FULL JÓ MINŐSÉG, NAGY KÉP)

Kakihara meg nem mellesleg a kedvenc figurám :D

Azért is nagyon szeretem ezt a filmet, mert rengeteg benne a rejtett jelentés.
Az esztétikai brutalitást és kegyetlenséget magas fokon kiaknázó thriller számos filmfesztiválon sikerrel szerepelt. Vér, veríték, könnyek és a néző arcára fagyó vigyorgás – a japánok megint megmutatják, mit hoznak ki a mozgóképből, ha egyszer igazán eleresztik magukat. Miike Takashi brutális yakuzatörténete az emberi psziché sötétebb bugyraiból meríti alapanyagát, korrekten felvezetve mindent, a szadizmustól az elfojtott fixációkig, hogy az ember szívének oly kedves spontán gyilkolás- vágyról ne is beszéljünk. Mindenfajta hipokrita képmutatástól mentesen illusztrálja a tételt, miszerint a homo sapiens az egyetlen állat, mely örömét leli fajtársa megalázásában, kínzásában, adott esetben miszlikbe aprításában. Miike Takashi filmje önvizsgálatra késztet, annak belátására, hogy talán mégse értünk még el az evolúció csúcsára.

Nah igen... szóval katarzissztori... és még valami:
Az Ichi the killer-t nemhogy Magyarországon, de Európában is alig forgalmazzák, valahogy a filmes establishment ódzkodik az ilyen típusú filmektől – érthető módon.
Ichi The Killer Trailer
Aki kedvet kapott hozzá, gondolja át még kétszer, aztán szedje le Torrent-ről... vagy nézze meg youtube-n!

Három búvalb*szott csődtömeg az IKEA-ban...

Alcím: Senki se őszinte...

Zene: Katatonia - In the white
(Különleges ajánlás: világvége-hangulatosoknak, depressziósoknak, őrült művészeknek és filozófusoknak.)

Balomon Andris, alias Vérfarkas; jobb oldalamon Nyúl, alias Vámpír; középen én, Lucretia, alias Fekete Angyal. Szép kis gyülekezet. Különbözőek vagyunk, de már nagyon közeli barátok. Jól megértjük egymást. És mindhármunknak egyszerre van lelki problémája. Örs vezér tere, IKEA- egy érdektelen kanapé. Isteni fotótéma lett volna... ott ülünk hárman, a nagy baráti trió, búvalb*szott képpel mind... itt-ott megszólalunk és mások számára érdektelen filozófiai eszményeket vesézgetünk. Szinte már fekvő helyzetben, mindünk arca felfelé, szemünk egy pontot szugerál valahol a plafonon és lelkizünk... ez hát a kép.
Előkerült a téma, ami mindhármunknak egyszerre nyomja a szívét. A szerelem. Bizony. Már rosszul kezdődik. Véleményeztük kinek-kinek a problémáját. Nyúl- ő már azt sem tudja, mi az a szerelem, vagy hogy létezik -e egyáltalán. Én, aki sajnos nagyon jól tudom, hogy létezik szerelem, és hogy milyen is pontosan. És Andris, aki még sajnos csak sejti, hogy mi az. A szerelem a boldogság tárgya... Elkezdtük az öngyilkos témát. Megbeszéltük, ki hogyan szeretne meghalni. Nálunk ez már nem tabutéma, mert ahhoz túl gyakran előkerül. És mellesleg meg mindhárman tudjuk, hogy képtelenek vagyunk véget vetni saját rohadtul szánalmas életünknek. Szóval csak ültünk ott, mint a beteg depressziós férgek. És nem csak mint... szerintem azok vagyunk. Nagy csődtömegek. Mindhárman. Legalább egymást tudjuk vigasztalni- úgy ahogy.
Idő s térelhajlás- elmélet jegyében: ASTORIA, ALULJÁRÓ. Meg akartalak érinteni, megcsókolni, megölelni... holott tudtam h kurvára fáj... ott akartalak hagyni a p*csába, de nem ment... erőt próbáltam összeszedni, de nem ment... próbáltalak SZERETNI! De ez sem ment...Mindenki játszik és hazudik. Minden ember halott- HALOTT! Önző, felszínes, képmutató, megalkuvó... dühös, de tehetetlen. Minden ember szomorú báb. Némán is hazugok. Vakok, bolondok, olcsón megvehető életek... szánalmas, döntésképtelen férgek- büszke, üres, hamis tárgyak! Se beszélni, se moccanni nem tudnak önnön kriptájukban. Olyanok mint az elefántcsont. Szépek. Csak épp nem nevezhetők élőnek.
Bár beleláthatnék néha mások fejébe... tudom, minden éremnek két oldala van, s néha bizony nagyon nem lenne jó. Erről is beszélgettünk Nyúllal. Hogy bizony, azt is látnánk, ha a másik hazudik... de akkor is... A sors kegyetlen sikolyokkal és fájdalommal átitatott erőszakos vetélése eme nagy s büszke faj, eme emberiség... Nyul szerint össze kéne szednem egy rendes pasit. De úgy látja, képtelen vagyok rá. Én meg úgy látom, hogy megtartani nem tudom. És hogy én vagyok a hibás. Más megoldás, más alternatíva nem létezik! A nagy tanácsok Nyúltól: Andris összeszed egy jó csajszit, te... én... - a mi kérdésünkre nem tudott elfogadható választ adni. Hármunk közül mindíg Andris volt a legkevésbé összetört- bár neki csak simán nem hullámvölgyei és hullámhegyei vannak. Neki csak egyetlen egy árnyoldal. Évek óta boldogtalan magány. Haszontalan szónokok, szánalmas színészek! Sötétségben élünk, mint az állatok- saját sötétségünkben. Vajon tudjuk -e még, mi az, hogy "másik"? És vajon tudjuk -e egyáltalán, hogy NEKÜNK MI A JÓ?...
Mi lesz így velünk? Jó kérdés. Meghallgatjuk a másik problémáját, és próbálunk segíteni. Holott még önmagunk problémáit sem tudjuk megoldani... Na a mi triónkban ez nincs így- meg sem próbálunk segíteni a másiknak. Csak átvesszük a bánatot s még mélyebbre ásunk a fájdalom mocsarában. Jó kis baráti program...Nem vagyok jó szerető. Vagy túl hideg vagyok, vagy túlságosan szeretem a másikat... mi az, hogy túlságosan szeretni? Ez egy KIB*SZOTT NAGY HÜLYESÉG!!! Nyúllal is ezért szakítottunk- mert szerinte túl korán mondtam neki, hogy szeretem és nem mértem fel a szavaim súlyát... Dehogynem!... Aztán mindenkihez hideg voltam. Az sem volt jó. Úgy döntöttem, az önmagam útját fogom járni és nem az exemét. NE FÉLJ KIMONDANI, HOGY SZERETED! Erre mi történik?... Bumm bele- ebből is látszik, mekkora sz*r vagyok.
A találkozót a "minden nő ribanc" és "minden pasi kurva" mondatokkal zártuk. És ez így van! Üres vagyok belül. Totál üres. Talán így a jó nekem. Ha már boldog nem lehetek, hadd legyek fényűzően depressziós... Jóféle napjaim lesznek megintcsak, hmm, igenám...
Az emberek még azt sem tudják, hogy ÖNMAGUKNAK MI A JÓ! Ezért ilyen ez a világ. Rothad az egész, mindenki csak test és senkit sem ismerünk... Nem tudom mi lesz ezek után. Vagyis de... a szokásos rutin... Ez csak olyan mint a mesében. Innen látszik egy vicc árnyoldala és a valóság. Méz szereti Dupladét. De ez fordítva nem lehet igaz.

Saját kis sötét birodalmam...

Imádom a szobám :) Csináltam hát néhány képet kedves börtönömről. Hozzátartozó hangulatmuzsika: Placebo- Centerfolds

Ágyacskám :) Imádom a szatént ^^

Poszterekkel kitapétázott falam részlete :)Piperecuccok- khm khm na igen :)Ez meg itt simán csak szép :)
Füstölők, mert megérdemlik ^^
És végül nagy büszkeségem, A gyűjtemény egy szelete :D

Elmélkedés a boldogtalanságról...

Egyik kedves barátommal ma hosszas és fennkölt eszmecseréket folytattunk, melynek egy kis részletét szeretném megosztani a nagyérdeművel. Saját gondolat, de szerintem hasznos, ha végigfuttatják az elméjükön és a szívükön is.

Minden ember boldogtalan. Van ki vállalja és olyan is van, aki titkolja, sőt- nagyon jól titkolja. De ez a tényen nem változtat. Mind, bizony, mind boldogtalan. A boldogtalanság valaminek a hiányából ered, hisz az ember nem érheti el a tökéletességet. S ez a tökéletlenség, mely fellelhető bennünk és körülöttünk, ez az, amely már ősidők óta béklyóba zár bennünket. Elszomorít mások tökéletlensége, s másokat a mi tökéletlenségünk. Ördögi kör ez, melyből nincs szabadulás, hiszen boldogság, mint megfoghatatlan nem létezik. Csak öröm van. Most épp nekem is ilyen öröm-korszakom van, de nem vagyok boldog, mert embernek születtem. S akit ez a Föld adott az élet kezébe, az nem lehet boldog. Valamilyen szinten, egyetlen kreatúra sem, ami létezik...
Nem is értem, miért mondják az emberek, hogy boldogok. Mi van ha tévednek és ez még nem a boldogság? És mi van, ha én látom rosszul a dolgot? Hogy a világ ennél sokkal egyszerűbb és azért olyan keserű az életem, mert félek kimondani dolgokat? Mert félek attól, hogy a szavaimnak esetlegesen nincs súlyuk?...

Ennyit idéznék a gondolatmenetemből. Órákig el tudnék róla társalogni. De inkább hallgassatok zenét :) Depeche Mode - Black Celebration (IMÁDOM!^^)

Hiányzol

De nagyon :'( Olyan üresnek érzem magam, olyan álca-mosolynak a mindennapos jókedvet... nélküled hideg vagyok és fagyos. Durva :( Szeretlek!

Ezt én alkottam sp-studio-n ^^ Alkossatok ti is, tök jó buli :D

Kalandos délután BlackRose-al :)

Nem tudom szavakba önteni. Képzeljetek jó lábközépig érő érintetlen havat egy erdőben sötétben és ezt adjátok össze egy eltévedéssel... átfagytam és fáradt vagyok... részleteket máskot- talán. Ezt nem bírom XD

Reggeli hírközlés

Mi az előnye a korán kelésnek? Szembesülés a ténnyel, hogy 0.-1. órára(szakkör) nem is olyan kötelező bemenni :D Csend van, nyugalom, meleg és van időm- akár blogolni is :)
Miután már túl vagyok az életerőt adó kedvenc nedűm, 1-2 bögre meleg kávé elfogyasztásán, úgy érzem a napom nem is indulhatna jobban ^^Mindenek előtt azonban kötelességemnek érzem, hogy megosszam veletek: egy új, halálos betegség ütötte fel a fejét az internetezők portáján. Már engem is elkapott. Egy szenvedélybetegség, amely kritikus függőséget okoz, a neve pedig Bubbles... reggelre nem bírtam ki, hogy ne játsszak vele... vigyázzatok! Komolyan veszélyes :D
Ő lenne az, a függőséget okozó játék XD És itt a linkje is :D Tényleg gondoljátok meg, akarjátok -e. Amúgy meg jó játék :)
A végére pedig kaptok egy kis ébresztőt: Theatre Of Tragedy - Begin & End
Mindenkinek kellemes napot!

Tél

Első bejegyzés. Jobb témát keresve sem találhattam volna. Bizony egyre közeledik a tél.

Zene:

Sonata Nocturna- The Absolution

Lehullott az első hó. Sajnos nagyon kevés volt. De reményeim szerint több is érkezik. Az egész tájat hó fedi majd. Ezt a bűzős-bűnös várost... latyak, ahogy érdemli. S itt, a közeli erdőt pedig érintetlen fehérség. Nagyon várom már.



Mindig is jobban viseltem a hideget, mint a meleget. Mikor az ember már alig érzi a kezeit és arcát- legalább igaz képet mutat az emberek szívében rejlő fagyosságról. Mikor az ablakra jégvirágok fagynak, s ott táncolják el ős-magányos keringőjüket. Nincs is szebb ennél.



Most, hogy egyre közeledik, a tavalyi szép emlékekre gondolok. Rengeteg vicces élmény a műjégpályán, éjszakai séta a Margitszigeten, csodás panoráma fotózása, teaházak hívogató melege, az az ocsmány Feneketlen tó kopár fáival és elszáradt nádszálakkal (a jégen csúszkáló kacsák és a Télizenekar:P), magányos esték a szobám melegében, amikor egy apróság is jó kedvre tud deríteni... én jobban szeretem mint a nyarat.



Hangulatokat és emlékeket nehéz leírni. De a tél gyönyörű- nekem a leggyönyörűbb :)