Az új évre

Ébredek. Érzem e reggel korai súlyát szememen, elmémen, egész testemen. Álomittas egész lényem. Kinézve az ablakon ismét a szürke, eső-szemű város néz vissza reám. Pont, mint egy évvel ezelőtt.
Egyedül vagyok itthon, csupán kishúgom szelíd szuszogása töri meg a pokoli csendet. Ő még képes lenne rá, hogy álomként fogja fel egy év elteltét.
Csak egy pillantás az órára, s a dátumon is önkéntelenül megakad a szemem. December 31. Az a nap, aminek gyengéd ölelésében, egyetlen percében olvad össze a vég és a kezdet. Elgondolkodom; számít -e valamit? Történt -e valami kolosszális ebben az évben, aminek tört fényű emlékével büszkén lezárhatom? Persze, gyönge emlékeket, szép, de korántsem számító emlékeket találok magamban, körülöttem.
Holnap már egy új év ébreszt. De változik -e majd valami? Ugyanolyan magányos és összetört leszek, ugyanúgy maszkabál lesz az életem, ugyanazok fognak körbevenni; hogy hol a sárba tiporjanak, hol a mennybe emeljenek. Semmi olyasmi nem történt s nem is fog velem (lassan így érzem), amivel büszkén mondhatom: igen, nagyszerű évet hagyok magam mögött!
Csak egy vagyok a rengeteg ember közt, én sem csinálok semmit. Magam semmitmondó szenvedésében vonagló életem felett nem tudok felmutatni hatalmas dicsfényű dolgokat. És ez a szomorú.
Tavaly s tavalyelőtt, hiába volt éles szemem a bánatra, a mai napban csak a szórakozást láttam. Ma pedig egy összegzést, mely tele van lemondással. A szobám így reggelre siralomház.
Persze, másnak nem tűnik fel. Nem tűnhet fel, nem engedem. Csak beblogolom ide csendben, hogy holnapra már ez is csak egy elfeledett bejegyzés legyen, melyet csak hosszas keresgélés után lehet megtalálni az archívumban. Virtuális szemét.
Mindehhez zene: Kimnowak - Gyémánt

Szilveszteri készülődés, siránkozás

A hajam ismét fekete, lehet örülni. Nálam már unikummá vált a dolog; nem is értem, nemrégiben miért kísérleteztem a lilának feltüntetett enyhén vörös árnyalatokban játszó maszlaggal. Na de több ilyen nem lesz. Sőt, a vásárlást is letudtam. Konfettik, feltekert dudák, vagy mi a szösznek hívják őket, meg mindenféle kacat -> bulikellék. Továbbá egy üveg házibor (nagyapa csinálta, jobb mint az akármilyen minőségi vörösbor, bár ezt csak én tudom ;)), egy üveg Rosé pezsgő (naná, hogy édes, a kedvenc fajtám ^^), egy Garrone Vermouth (mégis mit gondoltok milyen? SERíííííííí ^^ :D) és egy finom Sárgadinnyés-ananászos Vodkalikőr ^^ Nos, én ezzel indítok :) Na meg persze Cherry-s Djarummal ^^ A cigaretták koronázatlan királynője :) És persze a vizipipám is viszem, mert ugyan miért ne?
Szálka a szememben: a GYÁR. Ugyanis rengetegn hívtak s eredetileg odamentem volna. Rendebn, biztos a házibuli is jó lesz. Csak már eléggé nem tartozom ebbe a régi társaságba- na sebaj, biztos jól fogom érezni magam :) És mindenkinek jó mulatást a GYÁRban, aki oda megy, igyatok az én egészségemre is :'( Én meg majd adózom a gyásznak egy perc néma csenddel, hogy nem tehetem ott tiszteletem :(

Esendő ember

Visszafelé jártak az óramutatók. Holnap, eljön -e még? Nem menekülhetsz előle. Arra gondoltam, mi lenne, ha fejére állna a világ. A könnyeim is visszafelé haladnának... Sosem sírnék. Mennyire esendő az ember! Holnap jókedvet kell erőltessek magamra. Sikerül -e vajon? Muszáj lesz neki. És végül, lesz -e még varázs, mi életben tart? Persze, biztosan. Hiszen a csoda mindig hétvégén érkezik. Ma se lesz másképp.

Lezárult a szavazás

Nos, igen, valami újfent véget ért. Lássuk az eredményeket, ki hogyan ismer:

Határozott vadmacska	4 (44%)
Antiszociális bunkó	1 (11%)
Stílusos vámpír	4 (44%)
Hallgatag groufti	3 (33%)
Világfájdalmas filozófus	3 (33%)
Csillogó szemű könyvmoly	3 (33%)
Anyucikedvence :)	1 (11%)
Gyerek	3 (33%)
"Ismeretség nélküli olvasó vagyok"	1 (11%)

Szavazatok száma: 9

Mindenkinek köszönöm a szavazatát! :)

Mese

Fel tudom -e takarítani ezt a mocskot? Tűnődtem csendben, szürke város szürkébb utcáin, legszürkébb fellegű eső zuhanya alatt. Minden esőcsepp úgy simogatott, mint egy hideg szerető.
Hiába, fagyos eme szív.
Valakinek akkor is el kéne takarítania ezt a merő bűzös szemetet.
Különösebb bajom nincs a várossal, sőt még szeretem is.
És tehetetlen az ember, tehetetlen az én. Mintha millió darabra akart volna hullani az idő. Képzeletben egy vágytól égő kályha meleg lánggyermekei, álmomban egy pár macskaszem. És testi valómban szennyes fényáradatban.
Valahol, a semmi mindenében...
Annyira fájt már a nyakam, mintha az izmaim szét akarnák feszíteni a bőrt rajta, s szép lassan megnyúzni egész önmagam.
Biztos elaludtam...
Vagy csak túl sokáig néztem a földön kusza létükért vonagló gilisztákat? Újabb gondolatszál szállta meg elmém; mennyivel szebb lenne ez a mese, ha zöld lombok alatt sétálnék szelíden... mennyivel létszerűbb s mennyire nyár- mert hozzátartozik a zöldelléshez.
Hiába már. Fagyos eme szív.
Álmomban dobog újra, pillái remegésére, pupillája rángására. Fel is olvad talán. Mámorban vagy melegben? Édes mindegy neki. Villogó, zöld szemek. Zöld lombok. S mennyivel egyszerűbb lenne kevésbé ködösen s titokzatosan írni.
Nomen est omen. A tett halála a várakozás. De még van egy kis időm.

Tücsnek ajánlva

"Pallos felezi a halált..."

Tücs, meg fogsz ölni. De én feladtam. És tartsd be az ígéreted. Soha többé ne tápláld bennem a reményt. Most lesz a legnehezebb, tudom. Egyszerűen, törődj azzal, hogy te boldog vagy. Én is az leszek, magányommal, reményem, hitem nélkül- és főleg anélkül a fájdalom nélkül, amit ő okozott nekem vonzalmával. Ugyanis ismételt "pofáraesés", hogy így fogalmazzak. Minden reményem odaveszett. A.-t legalább én alkottam. Ő túl valós nekem...

Yonderboi - (How much can you take?) Before you snap

Jelentés Békés megyéből NO. 2

Unalom van. Egész nap olvastam és a TV-ben megnéztem egy filmet, ennyi volt a nap. Fél órára átmentünk Szabináékhoz, de így ennyi. Hideg van, ha ki akarok menni WC-re a tajgában érzem magam. Szerintem kabátot kéne venni. Remélem holnap minél előbb hazautazunk. Csak az unalom fáj és a személyes komfortom hiánya. Pff. Hiába próbálok feljelentkezni MSN-re, ez a mobilnet is egy nagy semmi. Ilyenkor még írni sem tudok. Meg vagyok halva. De egy biztos. A FEKETE ANEMONÁMMAL VÉGEZTEM!!! És így ennyi. Meglepő? Nem meglepő? Erről máskor.

ÚJ MODUL !!!

Feltettem egy új modult. Az "Én őket olvasom" modul alatt jelezhetitek vissza nekem képes profilmegosztással, vagy akár névtelenül is, ha a blogom rendszeres látogatói vagytok :)
Csak néhány kattintás, de nekem nagyon jól esik :) Előre is köszi!

Jelentés Békés megyéből

Hát igen, leutaztunk végre. Bár kicsit később indultunk otthonról. 12 körül ideértünk, elvoltunk, átjött Szabina és a család :) Meg a pasija is itt volt. Megint tele volt a ház... XD Anyuék diszkóba akartak menni, de végülis letettek róla. Mert itt ebben a kis istenhátamögötti faluban bezárták a diszkót. Na bumm. Igazábólmost nagyon nincs kedvem írni... de azért feljöttem netre. Még MSN-re is bejelentkeztem, hogy most jól meglepem Heimdallt. Csak hogy ilyen "korán" még nem nagyon szokott fenn lenni. És ráadául asszem ma dolgozik...

Akashám körbeérdeklődött. Lehet, hogy végül ő lesz az, aki segíthet nekem Fekete Anemona felkeresésében. Ironikus. Igazából már nem is tudom, érdekel -e. Úgy tűnik, mind gyorsabban s gyorsabban mondok le a dolgokról. A boldogságról. Nem harcolok. Már megint kezdenék zombi lenni? Nem jó ez így.

Ennyit mára belőlem.

Elevenen elégve - Álmodom

Álmodom

Tél közepe lehetett. Épp az iskolából tartottam hazafelé, ürességgel szívemben. Láthatatlan könnyek csordultak végig szívemen. Olyan szomorú voltam, mint még talán soha. Kinéztem a busz ablakán, de nem láttam mást, csak a kopár, szürke város nyögéseit az ég felé. Mit tegyek, merre húz a szívem? Tán magam sem tudom. A fejem a hideg üvegnek támasztottam. A testemből menekülő lég rajta hagyta végakaratát, egy párafoltban. Minden kilégzésem nyomán nőttön-nőtt a homályos folt. Halál előtti összeterelt sóhaj.

Lehunytam a szemem. Van –e gyógyír erre a név nélküli fájdalomra? Nyújthat –e enyhülést zord utamra az otthon melege?... hisz oly messze van még… Lehunytam a szemem. Nem esett jól elveszteni a szemem világát. Felfordult a gyomrom, de összeszorított fogakkal tűrtem.

- Hazaérek, mindjárt…

Álomba szenderültem.

Elevenen elégve címmel nemrég nekifogtam egy novellának. Ez az első része.

Kaptok muzsikát is ma :) Zene: Porcupine Tree - Buying New Soul

József Attila - Ó zordon Szépség

Versemmel hogyha megelégszel
- Kínáltam úgyis már elégszer -
Fogadd el: véres, könnyes ékszer.

Ó zordon Szépség, trónusodhoz jöttem,
Bús koldusod, ki elfáradt szegény.
Vér-rózsák nyíltak lábom vak helyén,
De trónusodhoz mégis elvetődtem.

Ó zordon Szépség, mosolyogsz fölöttem
S hallgatva ülsz a dús Élet hegyén.
Egy ájult lelket hoztam. Az enyém
És fölajánlom Néked összetörten.

Örökkön verte mákonyos varázsod,
Most oly hideg, mint néma mosolygásod.
S várna reá száz büszke viadal.

Ó hívd életre ápoló szavakkal,
Illesd meg homlokát meleg ajakkal!
Ó Szépség, nézz rá: olyan fiatal.

(1922. nov. 12.)

-=[ Aki érti, tudja. Aki nem, sohasem fogja. Tőlem legalábbis nem. Ilyen egy szenvedélyes lélek... mindíg gondban van. Szerelem-gondban (?) ]=-

Lehetne...

... ez a bejegyzés vidám élménybeszámoló. Mi történt velem, mit kaptam Karácsonyra, hogyan s kikel töltöttem.

... ez a bejegyzés filozofikus, eszményi, mit jelent nekem a Karácsony s hogy éltem meg belül.

... ez a bejegyzés siránkozás, mert megint voltak balhék és még mindig emésztem magam.

... ez a bejegyzés fellélegzés, mert kimásztam a süllyesztőből.

... ez a bejegyzés indulatos, mert a húgom újfent elérte, hogy ideges legyek.

... ez a bejegyzés várakozással teli tervözön, mert bizony hosszú még a szünet.

Annyi minden lehetne... ehelyett lészen a nagy semmi. És zene: Pokolgép - Tedd a kezed

Tudom, elég száraz. De most ehhez van kedvem.

Ki vagyok én...?

Nos, a mai bejegyzés nem lesz annyira melankolikus. Sőt... Egy hatalmas kérdést fogok megközelíteni viccesen :) Ki vagyok én, ki hogyan lát...

1. Határozott, vad, erős!

Jelenlegi lila séró :D Többet sem lesz ilyen... inkább maradok a nálam már unikummá vált feketénél. Szóval, az osztálytársaim és iskolatársaim, akik nem ismernek különösebben, látnak így. Rabszolgahajcsár... olyasvalaki, aki a Carpe diem! szerint él és a külsőm miatt úgy tekintenek rám, mint egy gonosz boszorkányra. Határozott és erős, soha nem látták még összetörve, vagy ha mégis, hamar túllépett rajta.

2. Elegáns, antiszociális, félelmetes

Ez a kép fogadja az utca emberét. Valaki, akivel nem szívesen tlálkoznának egy sötét sikátorban. Kifinomult, elegáns stílusa van, mely egyszerre csodálatos és ijesztő. Főképp az utóbbi. Általában csak egy-egy szúrós pillantással szólnak meg, kivéve az öreg néniket a bátrabb fajtából. A többiek maximum keresztet vetnek. Megfordulnak utánam és azt hiszik, sátánista vagyok. Szerintem vicces, mennyire félreismer mindenki :D

3. Vámpír, énekes, bambulós, sálmániás

Ismerősök, haverok számára ez az egyetlen képviseletem. Akik már tudják, mennyire szeretek énekelni, s talán hallották is már. Tudják, hogy imádom a sálakat, és hogy ez nálam állandó kiegészítő. Azt is, hogy nagyon szeretem a fekete-fehér (elegáns vámpír) ruhák összhatását :) Tudják, hogy amikor gondolkodom, hülye bambulós fejet vágok és apróbb szösszeneteket a személyiségemből. Ők ismerik a karcolt, felszínes ént. Hát, jobb mint a semmi, nem? :)

4.Depressziós, szerencsétlen, csendes

Tágabb baráti köreim sajnos ismerik ezt az arcom. Egy bezárkózó, magányos szenvedő, hihetetlenül melankólikus és szerencsétlen valaki, aki nem tud mit kezdeni a problémáival és folyton fáj neki valami. Ha személyes oka nincs rá, akkor előveszi a nagy világfájdalmat. Folyton töpreng és mindig boldogtalan. Nem tudja élvezni az életet, csak önmagát emészteni. Ennek kissé lágyabb verziója a bomlott filozófus. Ilyenkor lehet vele beszélgetni, de csakis az élet nagy dolgairól (semmi érdektelen csevely!) vizipipázás, teázás, vagy séta közben. Fennkölt eszményei hatalmas leckék. Filozófia, pszichológia, bölcseletek- ilyenkor tárháza mindezeknek egyszemélyben én vagyok.

5. Kedves, romantikus, könyvmoly

A legjobb barátaim viszont tudják, hogy nem csak a fent leírt arcaim léteznek. Ők tudják hogy odaadó és megbízható barát vagyok, aki mindig segít ha baj van. Tudják, hogy falom a könyveket és hogy a fekete, zord és taszító külső mögött egy érzékeny szív lakik. Tudják, hogy romantikus és szenvedélyes lélek vagyok, s belül borzalmasan törékeny és sebezhető.

6. Szófogadó, kötelességtudó, aranyos

Imádom anyut :) Az ő szemében mintagyerek vagyok. Rengeteg a belső értékem és nagyon-nagyon jó gyerek vagyok. Bár az öltözködésem és a stílusom nem mindennapi, otthon én is csak olyan "normális" vagyok. Mindenben segítek és nagyon szeretem a családom és szeretek velük lenni ^^

7. Bolondos, ötéves, vidám

A legjobb barátaim tudják, hogy ilyen is vagyok :) Bárkit jókedvre tudok deríteni, a poénjaim néha fárasztóak, de még soha nem volt olyan, hogy azt mondtam volna: "Nem tudok több viccet". Így él tovább az én gyermeki énem, aki imád futkározni, szereti ha körülötte mindenki röhög, rajta vagy vele, mindegy, csak a hangulat jó legyen. Nem, nem ötéves. Rosszabb :D

És hogy ezek közül melyik vagyok én valójában?

Egy kicsit mindegyik :) Bár tudom, gyakran mondják a hozzám hasonlók magukra, illetve mások rám, hogy hasad személyiségű- még az is meglehet. De az én elméletem szerint az embereknek ezer és ezer énje van (Igen, nem véletlenül ismerős ez a teória Hermann Hesse fanatikusoknak:)) és ezek összesége alkotja az ÉN-t. És egy ember akkor találja meg önmagát, ha az összes arcát egyensúlyba tudja hozni, így megteremtve belső harmóniáját. Hát, nekem még nem sikerült, de dolgozom rajta ;)

Remélem tetszett a bejegyzés és mindenki magára ismert, hogy melyik csoportba tartozik, mit gondol rólam. Tettem fel egy szavazást ezzel a témával kapcsolatban. Kérlek szavazz, te melyik csoportba tartozol- melyik arcom ismered leginkább? És ha hozzáfűznivalótok van, csak bátran! ^^ Nem harapok érte :)

Csak zene #4

Kedvenc bandáim egyike. Továbbá a világ egyik legjobb és legelismertebb régi-goth stílusú együttese. Helsinki Vampires Forever!

The 69 Eyes - The Chair

Ráadásként egy kép (leány-állak-leesésének-veszélye-fennáll!) linkje, tessék parancsolni kérem szépen. Na igen, nem csak a zenéjükbe szerelmesedhet bele az ember lánya... ^^ Bár gondolom, mindenki ismeri ezt a gyerekes rajongói "szerelmet" :D

Lélek-harang-játék

Nem tudom levetkőzni a megszokást. Vasárnap. Azt jelenti keserű, szürke, elmúlás. Másnap újra iskola. És bár most tudom, hogy nincs, a lelkem mélyén ez a megrögzöttség kísért. Kellemetlen.
Az utca végén van egy templom. Harangjátékot hallok haloványan. S szemeben felsejlik a fehérség- nemsokára Karácsony. S lészen egyenértékű a farsanggal.

Szürke
És álmos
És eső leng
Hol senki sem
Várná, ott szólal
Meg a leggyönyörűbb
Harangjáték- a semmi, s
Szürke, a névtelen világvégé-
-nek is a peremén. Látatlan csillog.

Rockerek.hu Karácsony, Gyár

Zene: Marilyn Manson - Coma white

Prológus

17.40, Boráros tér. A 23-as busz megállója. Nem voltak túl sokan az előzetes találkozón. Buszút. Egyedül. Előbb szálltam le 2 megállóval. Aztán kis séta, hogy kitisztítsam a fejem. Úgy döntöttem, nem érdekel. Nem fogom hagyni, hogy a borúlátó lelkem elrontsa ezt az estét. Nem. Jól fogom magam érezni.
18.20, Gyár előtti ground. Már 20 perce ki kellett volna nyitniuk. De nem jött senki, akinél volt kulcs. Közben elkezdtek szállingózni a tagok. Én meg egyedül gubbasztottam a sötétben. Aztán megjött az Ayers Rock együttes. Jól elbeszélgettem Patrikkal. Elvégre egy 10 éve nem látott régi ismerős :)
18.40, Gyár. Sikerült bejutni. Lehuppantam a törzskanapémra, akkor szólított meg Heimdall. Pontosan tudtam, hogy ki ő. De mivel nem volt kedvem beszélgetni, eljátszottam, hogy fogalmam sincs. Ruhatáros kerestetett. Bevállaltam. Antiszoc voltam az elején, igen. Egyedül akartam lenni a gondolataimmal, még ha tudtam is, hogy ez nem jó és a sétám alatt másként határoztam. De nem hagyták, hogy magamba süllyedjek. De jól elszórakoztam. Az Ayers énekesével, gitárosával és a billentyűssel, Patrikkal söröztünk, énekelgettek, jól elvoltunk. És kaptam egy minden tag által aláírt Ayers-szórólapot ^^ Mégis bulizunk? Ám legyen!

Konfliktus

21 óra körül megérkezett az eredeti ruhatáros. Úgyhogy én meg szabadultam. Erőfeszítéseim ára: ingyen sör Disznótól :) Lementem kicsit levegőzni a groundra. Mire kiket látnak meg szemeim? Megérkeztek kedvenc idiótáim :) Sárosi, Kolett, még egy csaj és a két legjobb barátom: Nyul és Vérfarkas. Felmentünk, megnéztük az Ayers-et. Nagyon jók voltak, a színpad előtt tomboltunk :) Mikor vége lett, ki kellett festenem Nyulat. Vérfarkas már ki volt pingálva. Én igyekeztem, de a felénél feladtam és átadtam Kolettnek a stafétát. Még egy rég nem látott ismerős: Gonda(baba)... hát, de ha buli, akkor buli. Kicsit beszélgettünk- felizott az a bizonyos régi láng. De csak egy csöppet. Aztán Patrik sajnos rájött, mennyire tetszem neki és lekapott. Itt elszakadt a cérna, megkerestem Nyulat és abban reménykedve, hogy nem fog keresni, lementünk a groundra. Lelkiztünk. A picsába. Még mindíg szeretem. Ht, ha van megosztott figyelem, megosztott szerelem miért ne lehetne? Aztán felmentünk és Heimdall valahogy megint mellém keveredett. De ezúttal én szóltam hozzá. Azt hiszem, az egész este alatt ő volt a legkellemesebb trsaság. Órákon át beszélgettünk. A pultnál, a groundon és a kanapén is. Aztán táncoltam Nyúllal. Bevallom, nem esett nehezemre. Ő pedig csak az elvei után ment. Sárosi érzelmileg tropa volt. Gonda azután nem nagyon tűnt fel. És Patrik sem. Szerencsére. Viszont Dunkleengel-t is láttam, de csak néhány szót váltottunk.

Epilógus

A mese egyszerűen végződik. Mostohaapám kocsival értem jött, Heimdall lekísért. Igazi gavallér volt. Nyulat megcsalta Kolett. Szakítás. Vagy valami olyasmi. Patrik lemondott rólam, nem keresett. Gonda eltűnt. Andris balhézni akart. Sárosi érzelmi roncs lett és össze-vissza futkosott. Én pedig álomba szenderültem és azt kívántam, bár kevésbé lenne bonyolult az életem...

Mindegy...?

Zene: Katatonia - My twin

Mindenki első öntudatos kérdése az szokott lenni: hogy vagy/mizu? Még ha ez csak egy megszokott forma mindössze, jelentőségteljes. A legrosszabb válasz erre a semmi. S néha mégis a legőszintébb... hisz hogyan másképp fejezhetném ki ezt a tömör ürességet és bánatot, mint egy mindennapi szürke szóval? Csak élek, nap nap után. Nem is tudok magamról. Nem is tudom mit teszek...
Fekete Anemonámról továbbra sincs semmi hír. És a mindegy-döntéseim belehajtottak egy "kapcsolatba" ami igazából semmit sem jelent. Csak hagytam magam. Mert nincs erőm ellenkezni. Úgyis vége lesz nemsokára. És leszarom, hogy összetörik az a valaki. Nekem semmit sem fog jelenteni. Nem leszek szomorú, hisz most sem vagyok boldog. Igazi bábunő, belül üres és szégyenteljesen "baba".
Csak őt szeretem, az én Anemonám. Lakat alatt érzéseim. Ezt a valakit nem szeretem. Mire észbe kapok, szakítani fog, hisz én nem fogom törni magam, hogy találkozhassunk. Köszívűségnek hangzik... pedig nincs kőből szívem. Csak lakat alatt, bezárva... valaki másnak tartogatja magát... De az a valaki más, egyre jobban világossá válik, hogy egy elérhetetlen A.-féle ábránd... És majd ha szakításra kerül sor, az is mindegy lesz. Végtére is, feleslegesen vagyunk együtt, értelmetlenül. Ébren kataton állapot.

Csak egy gondolatszál...

Zene: Theme of tears

Ideje lenne búcsút vennem az önmarcangolástól... Nem jó ez senkinek. Fáj, hogy a barátaimat szenvedni látom azért, mert én nem érzem jól magam; fáj a sok hiábavaló és esztelen próbálkozás, hogy felvidítsanak- nem jó ez se a szeretteimnek, se nekem... De vajon tényleg így van?

Az embereknek miért kell sírniuk egyfolytában valamiért? A könnycseppekből lettek a folyók, tengerek, óceánok... És itt jön a képbe Schoppenhauer. Igen, újabb filozófiai eszmény-áradat. Mostanában rákattantam a témára. Ő is azt mondja (mint az általam kedvelt filozófusok 99%-a), hogy nem létezik boldogság. Mert az életet a vágyak viszik előre. Amint teljesül az egyik, máris születik egy másik... sosincs tökéletes boldogság-állapot.

Holnap lesz egy hete, hogy valami téttelen dolog bánt. Fekete Anemona-m. Mondjuk úgy, már megszoktam a fájdalmat. Botor dolog, s bántalom ilyet mondani- de akik ismerik az érzést, tudják, hogy igenis létezik ilyen! Amikor az embernek tárgytalanul, cél és tudat nélkül, már csak a bánat fáj, megszokásból. Hisz hogy fájhatna a való? Nincs okunk szeretni egymást. Már az arcodra is alig emlékszem. Kézfejemmel, csókod helyével rengeteg könnyet itattam már fel. Ez lett röpke órák szüleménye- afféle A.-ábránd. Csak az vágyakozás volt valami után, ami nem lehet az enyém. Ez pedig önmarcangolás, amiért elszalasztottam a lehetőséget.

Órákig tudnék írni erről. Beszélni már annál kevésbé. És ezért is vezetem a blogot. Mert így, akárhogy is vesszük, nem egy konkrét beszélgetésről van szó. Csak lét-szösszenetekről. Itt tudok nyíltan. Szemtől szembe csak hallagtni tudok. Apropó létszösszenetek... Ma voltam Tüccsel + a cuki szőkéjével + Dalmával pipázni a tónál. Persze, játsszuk csak el, hogy minden rendben és "Don't worry be happy"...

Csak zene #3

Porcupine Tree - My Ashes

All the things that I needed
I wasted my chances
I have found myself wanting

When a mother and father
Gave me their problems
I accepted them all

Nothing ever expected
I was rejected
But I came back for more

And my ashes drift beneath the silver sky
Where a boy rides on a bike and never smiles

And my ashes fall over all the things we've said
On a box of photographs under the bed

I will stay in my own world
Under the covers
I will feel safe inside

The kiss that will burn me
Cure me of dreaming
I was always returning

And my ashes find a way beyond the fog
And return to save the child that I forgot

And my ashes fade among the things unseen
And a dream plays in reverse on piano keys

And my ashes drop upon a park in Wales
Never-ending clouds of rain, and distant sails... distant sails



/// Tücsnek ajánlva, a Feneketlen Tó mellett, Mare Imbrium szövegeket írva, míg ő összejött azzal a cuki szőkével. Közben szemem könnybe lábadt, mert rá gondoltam. Elégettem egy papírt. Megtámadtak a gondolatok. Borzalmasan melankólikus. :( "Metaforának is durva volt..." Mint életem filmje... egy tökéletesen "olyan" pillanat. Mindegy. Tücs, mi értjük. Főkéép én. Ez elég. Légy boldog. Holnap igyekezlek nem lehangolni... ///

A szívem mintha megszakadna...

Zene: Theme Of Rain

Fekete Anemona-m... "Csóklehelet remeg a kézen, emléke egy semmiség-pillanatnak..." Miért teszed ezt velem? Annyira szeretnélek látni... de nem találkozunk- soha többet.
Egy képet néztem. Nem látomás volt. Tisztán láttam magam előtt. Mondhatni, inkább egy gondolat. Ketten, egymás mellett, mosolyogva, egy szerelmespár... a kép nem létezik. Nem vagyunk szerelmespár. Soha nem is leszünk. Mert úgy tűnik, én nem lehetek boldog. Ez afféle luxus, amit nem engedhetek meg magamnak. Úgyhogy maradnak a Kirkegaard meg Csehov-elméletek...
Talán az egész csak amiatt volt, mert a Vénusz épp a Vízöntő jegyében járt. Olyan vonzalmat éreztem, mely szinte szétvetett. Szinte meg lehetett érinteni a forró levegőt, mely körbelengett kettőnket, mikor kerülgettük egymás, vagy megálltunk beszélgetni. Mintha az egész terem is megállt volna egy pillanatra és csak minket figyelt volna. Vagy az egész eltűnt és csak mi ketten voltunk az érzelmek egy olyan felsőbb univerzumában, ahol nincs levegő, nincs idő, se tér, se fény, se hang, se kép- csak az érzet.
Nem kellett volna megijednem. Az egész az én hibám. Nem kellene félnem attól, hogy te vagy a TÖKÉLETES... sajnálom, hogy elrontottam. Talán csak másodperceken múlott a dolog. Hiába, az időzítés gyakran a gyengém. Viszont az ígéreted, az megmaradt. Tisztán emlékszem rá. Nekem nincs lehetőségem több, hogy keresselek. Neked van. Attól függ, élsz -e vele. Miért is tennéd?...
Utolsó reményem is tűnni látszik, végső bástyáim leomlanak, a romok közt ragadok fény és cél nélkül. Ez vagyok én, egy rakás szerencsétlenség. Egy apró libbenés, s leomlik a kártyavár. Mindíg ez van. Most is, leomlott. De nem folytatom az életet. Itt akarok maradni ebben a világban, ahol minden pillanatban láthatlak, itt, a kripta közepén. Nem lépek tovább, nem akarom az életet. Az emlékeim akarom, a gondolataim, két csodás fekete hollót. Téged akarlak. S mivel csak -e kettő vagy nekem, csak ezt fogadom el az élettől...

Mare Imbrium próba

Na igen tegnap volt a próbánk. Új terembe mentünk, a Jászai Mari tértől egy (nagyobb) köpésre, az Artist Factory-ba. Névfoglalás: aznap Robi volt a listán XD Kb. fél órával előbb értünk oda, újságokat olvastunk... Robi állandóan a Playboy-al cseszegetett -.- Néhány cigiszünet, Fekete Anemona-mra gondolás... :'(... Aztán motorolaj (Metaxa, amivel Byron sikeresen leitta magát többször is) és kezdetét vette a próba. Egyből nem találtuk meg a termet. Aztán nagy nehezen sikerült beállítani mindent. Byron továbbra sem tanulta meg a szövegeket. Erről később. Lali erősítője folyamatosan gerjedt, így a fele időnk elment a szereléssel. A Sweet Nurse meg a HIM még a viszonylag jól menő dalok közé tartozott. A Brokent egyáltalán nem tudtuk játszani, mert Byron nem tanulta meg a szöveget. A What Have You Done-nál sem tudta a szöveget, de még olvasni sem. Azonkívül (ha csinált is valamit) semmit sem hallottam belőle. Volt egy fasza kis magánszámom, egy sátános hörgés-sikoly-üvöltés... :D Kicsit felkaptál a fejüket az emberek, de még én is :D Az vicces volt :D De olyan ideges lettem Byron miatt, hogy írtam neki egy nem éppen jó indulatú üzenetet, miszerint ha nem veszi komolyan akkor nagyon nem leszünk jóban- és a fogalmazás még a szebbik fajtába tartozott. Véget ért a próba, enyhén megsértődött én meg mentem a többiekkel HÉV-ezni :D Leszálltunk valahol a világ végén (Isten háta megett XD). Elbúcsúztunk Robitól meg az asszonyától, maradtunk hárman. Gondoltuk, jólesne egy söröcske, de kiadni nem akarták sehol. Így vettünk (Mario nagy örömére XD) egy üveg Tonic-ot a pipába. Szívtuk, beszélgettünk, tök jól elvoltunk. Aztán Mario meg Lali visszakísértek Batyira, én onnan haza. Örsön csak Bundival futottam össze. Aztán mikor leszálltam a buszról és kb. 3 percre voltam az otthon édes melegétől, felhív Egér -.- (Élet nagy kérdései: honnan van meg neki a számom?...) Hogy hol vagyok. Mondom már itthon és NEM, NEM MEGYEK KI ÖRSRE VISSZA.
Szóval mindent összvetve a próba 1 rakás szar volt (azért voltak jó pillanatok amiket élveztem :D), Coby hiányzott, Byront lebasztam, amúgy meg szar napom volt. Kivéve a próba néhány felemelő részét és a pipázgatást utánna :D

Ma találkozóm van az exemmel, hogy visszacseréljünk 1-2 cuccot. Meg Egérrel, de max. fél órát szánok rája. Nagyjából így ennyike. Mai program takarítás. És szomorkodás, Fekete Anemona-m miatt. Most mondja valaki, hogy Have a nice day! -.- Zene?... őő... nincs. Bye!

Fekete Anemona-m

Elmaradhatatlan zene: Malice Mizer - Le Ciel (live)
Akkor hallgattam utoljára ezt a számot, amikor egy éves depresszióm volt- szerelmi bánat. Tudjátok, kiről van szó... most azt hiszem itt az ideje újra elővenni, mert egyrészt gyönyörű, másrészt egy teljesen más (mégis hasonló) történet kapcsolódik hozzá.

Egymásnak lettünk teremtve- ezt mondta valaki. A legszebb mondat amit eddig hallottam. S bár talán elhamarkodott ilyet mondani, az én fejemben csak egy valami visszhangzik: TÖKÉLETES!!!
Nem bírok szabadulni a gondolatától... ösztönösen görcsbe rándul a gyomrom, ha rá gondolok. Ma Tüccsel voltunk a Millenárison. Hülyeség volt, táplálni bennem a reményt... Aztán Örsön Egér rám szállt. De nagyon -.-J Mindent összevetve rossz nap volt. Kivéve, hogy végig ő járt a fejemben... megígérte, hogy "majd találkozunk" - ezt mondta. Vajon valóban így lesz? Vagy ebből is csak olyan A.-s ábránd marad?... Azt nem élném túl... Mit tegyek?

Fekete Anemona-m... Tartsd be az ígéreted! Én várni fogok rád...

Sulibörze 2008, Millenáris

Mindent összevetve nem volt az az igazi... voltak kisebb balhék, bár minden olyan jól indult... a legszebb a napban nekem valahogy mégis ő volt... mi miket beszélek? Ááááá...
Tüccsel találkozó 6.00 Astoria, közös bolondulás. Aztán összeszedtük a többieket, felállítottuk a standot és kezdetét vette a börze. Az elején sok kis nyolcadikost sikerült odacsábítani- aztán folyamatosan elküldtek minket a p*csába...
Aztán volt néhány aprócska malőr a színpad körül, majd az egészet elrontottuk úgy ahogy volt. Kicsit belül még mindíg haragszom Zutira... viszont Tücs szerzett magának egy cuki szőkét. Én meg egy gyönyörű... vagyis nem, nem NEM!!! NEM SZEREZTEM SENKIT! Ó a francba, dehogynem, annyira tetszik... :( Ó f*ck... azt hittem most nem fogok megbolondulni... de az a kézcsók... és azok a szemek... OO megbolondított... találkozni akarok vele... minél előbb... Ááá mekkora ferencsétlen f*szkalap vagyok :(
Zene (neki...érte...): Goodbye - Room of angels

Ja és elgondolkodtam mostanában miért nem írok szépen részletesen- hát most pl. azért mert így is elég szar ez az egész helyzet.

Minden, összevisszaságban

Mi mindenre nem jó, ha az ember próbahangulatban van, mint a szemét? :D Hát erre biztos, ugyanis most következzék (mint már megszokhatta, kedves olvasóm) a zene: Katatonia- Sweet Nurse
Nos, pénteken lesz ugyebár próbánk, ez az egyik szám, amit játszani fogunk. Ezért vagyok hangulatban :) Katatonia- kivételesen nem azért, mert depi van.

Elsőnek vegyük sorba, mik történtek ma 'az intézmény'-ben. Castingon beválogattak még egy színdarabba. Angol nyelvű dráma lesz, az Első Erzsébet. És holnap pedig nem lesz tanítás a kiválasztottaknak :D Sulibörze lesz a Millenárison és ott fogjuk képviselni a Hetényit. Dolgoztunk a díszleten, meg ma volt énekkarpróba is. Szóval az én feladatom -Tüccsel karöltve természetesen- rövid improvizációs gyakorlatok bemutatása. Az összeszokott nyerő páros ^^

Aztán... szívtörés. Igencsak tudom, mit érezhet mostanában valaki. Megéltem már nem kevésszer, mostanában is azt, amikor esélyt sem kap az ember, csak rossz minőségű ragasztót. Összetörik a szívét aztán kiszúrják a szemét egy 'azért maradjunk barátok' mondattal... gyűlölöm ezt a mondatot. -.- Sajnálom. De még nem állok készen. A szívem most jég, kő, szikla vagy amit akartok. És amondó vagyok, így a jó. Bezárkózva. Akkor senki sem bánthat. Ha nem ismerik az igazi arcod, nincs mit felróniuk neked. Erről szól a kétszinűség. Állítólag gyűlöletes. Hogy oda ne rohanjak...

Aztán... a pénteki próba... most ez éltet :) A dalszöveg kezd szépen alakot ölteni ^^ És ha jó lesz, meglesz az első saját számunk- hát nem szuper? Bár nem volt egy sétagalopp, nem is készült el öt perc alatt, de még egy óra alatt sem. Sajnos nagyon kevés a szabadidőm, de holnap korán (viszonylag korán) érek haza, szóval lesz időm gyakorolni plussz befejezni a 'mű'-vet.

És elnézést azért, amit az utóbbi időben csináltam. Ezek a félmondatos bejegyzések, meg a csak zene rovatok... nem lehetett túl hasznos olvasmány. Na ez most hoszabb lett. Ja és persze, lezártam a szavazást. 4 szavazat érkezett kedves olvasóimtól a nagyon jó-ra és 2 a pocsék-ra. Ez úgy kb. közepes. Akkorhát folytatom a blogolást. Ha másért nem, a saját szórakoztatásomra :) Amúgy meg kíváncsi lennék kinek nem tetszett... csak megkérdezni, hogy változtathassak... de név nélkül ment természetesen... mifelénk másképp nem is lehet...

Mai olyan semmilyen nap...

Suli- no comment. Utolsó óra- minek az? Dráma- egész jó volt a próbánk. Tüccsel vizipipázás IF-en- hát hogy a viharba ne? :D Találkozó Rose-al- hisztis plázapicsa :D De én azért szeretem a jegesmedvemebert :D Kb. ennyit a máról. Várom a pénteket. Naggyon :D

Töltés...

Töltés folyamatban... ZOMBIE KILL... Nem leszek miattad élőhalott! Kurvára nem!
Zene: Evanescence - Sweet Sacrifice

Szösszenetek

Pénteki nem épp jó nap. Szombati korizás. Anyám szerint végigalszom az életem. Még valakit megbántottam akit szeretek. Ennyi vagyok. Szar. Szándékosan nem árulom el, hogy Rose-ról van szó... Lemaradok a keddi koncertről is. Végső elkeseredés. Bár ne lennék ilyen gyenge... Pénteken pedig próbánk lesz. Nem tudom, mi tartja bennem még a lelket... De kurva erős lett az évek során... Mostanában csakcsakcsak TOOL! Helyes.
Zene: Tool - Prison Sex (vidit továbbrais érdemes)

Csak zene #2

Ajánlom figyelmetekbe eme nagyszerű dal szövegét. Ekkora átéléssel még sosem hallgattam, mint ma. És ha belegondolunk, mindenki megtalálja benne saját szubjektív igazát- és magát az elpusztíthatatlan objektív igazságot is. Ajánlom figyelmetekbe a videót is, ha valakinek van ideje megnézni. Hihetetlenül művészi és mégis durva és elgondolkodtató. Látszólag nem függ össze a dal és a videó- pedig nagyonis. Érdemes kicsit elgondolkodni. Olyan igazi TOOL-os ^^

Tool- AEnema

Szöveg:

Some say the end is near.
Some say well see armageddon soon.
I certainly hope we will.
I sure could use a vacation from this

Bullshit three ring circus sideshow of
Freaks

Here in this hopeless fucking hole we call la
The only way to fix it is to flush it all away.
Any fucking time. any fucking day.
Learn to swim, Ill see you down in arizona bay.

Fret for your figure and
Fret for your latte and
Fret for your lawsuit and
Fret for your hairpiece and
Fret for your prozac and
Fret for your pilot and
Fret for your cable and
Fret for your car.
Its a
Bullshit three ring circus sideshow of
Freaks

Here in this hopeless fucking hole we call la
The only way to fix it is to flush it all away.
Any fucking time. any fucking day.
Learn to swim, Ill see you down in arizona bay.

Some say a comet will fall from the sky.
Followed by meteor showers and tidal waves.
Followed by faultlines that cannot sit still.
Followed by millions of dumbfounded dipshits.

Some say the end is near.
Some say well see armageddon soon.
I certainly hope we will cuz
I sure could use a vacation from this

Silly shit, stupid shit...

One great big festering neon distraction,
Ive a suggestion to keep you all occupied.

Learn to swim.

Moms gonna fix it all soon.
Moms comin round to put it back the way it ought to be.

Learn to swim.

Fuck l ron hubbard and
Fuck all his clones.
Fuck all those gun-toting
Hip gangster wannabes.

Learn to swim.

Fuck retro anything.
Fuck your tattoos.
Fuck all you junkies and
Fuck your short memory.

Learn to swim.

Fuck smiley glad-hands
With hidden agendas.
Fuck these dysfunctional,
Insecure actresses.

Learn to swim.

Cuz Im praying for rain
And Im praying for tidal waves
I wanna see the ground give way.
I wanna watch it all go down.
Mom please flush it all away.
I wanna watch it go right in and down.
I wanna watch it go right in.
Watch you flush it all away.

Time to bring it down again.
Dont just call me pessimist.
Try and read between the lines.
I cant imagine why you wouldnt
Welcome any change, my friend.

I wanna see it all come down.

Altarír, IKEA, Szabina, szívgyógyulás...

Nos, a mai nap is a szokásosan indult. És a hétfőhöz hasonlóan az utolsó két óra ellógásával. Naná, hogy nem maradtam, SiegHeil-lel lett volna óránk XD Elmentünk Zukieval és Tüccsel a Camponaba- hogy mi a fasznak azt nem tudom XD Kirándultunk egyet. Egy jó nagyot... és feleslegesen. Aztán hazajöttem, lecuccoltam, csajszikkal 4-kor találkoztunk Astorián. Aztán irány Altarír ^^ Sali+Tücs+Lucretia -> In memoriam gothic fotózás :) Kibeszéltük a Saláta és a Kecske (én XD) kalandjait, elmaradhatatlan zöld telefon és csodálatos teák... az ilyen pillanatokért érdemes élni ^^ Gitároztunk, vetettem a kedveskéimnek kártyát, kibeszéltük leli ügyes-bajos dolgaink... csak nem engedtek minket pipázni :( De mindent összevetve csodás volt velük ez a két óra. Úgy érzem, a szívem gyógyulni kezdett... őértük <3 style="text-align: center; font-weight: bold;">Néhány fotó:Na igen... volt egy alaphangulat ^^
Pláne mikor Tücs oda szép kényelmessen befeküdt...
Én meg a sötétbe húzódtam whehehee ^^A trió <3

Hazafelé menet kinéztem kicsit Örsre. Voltak ott páran. Felmentünk kávézni az IKEA-ba, jól elvoltunk... Bundin szarrá röhögtük magunkat XD Hülye punk... de azért imádom :) És tök jó, hogy megint jóban vagyok vele a történtek ellenére. Csekivel is jót beszélgettem és tényleg kezd már nem érdekelni a szívfájdalom meg a világgyűlölet... :) És még egy hír... régi jó barátnőm, akit alssan fél éve nem láttam, ma nálunk van és itt alszik... hjaj megyek is Szabinázni, nem hagyom a drágát egyedül :) Holnap pedig az édeském átvétele és kori Zukie-val meg Pance-vel... úgy érzem, újra élek! ^^

Csak zene

Jelenlegi állapotleíró muzsika: Within Temptation - Forgiven
Szöveg alias blogbejegyzés. Mert lehet így is...

Esti gondolat #2

Charles Baudelaire - Egy dög

...
-És hiába, ilyen mocsok leszel, te drága,
ilyen ragály és borzalom,
szemeim csillaga, életem napvilága,
te, lázam, üdvöm, angyalom!

Igen! Ilyen leszel, te, nők között királynő,
az utolsó szentség után,
csontod penész eszi, húsodból vadvirág nő
s kövér gyom burjánzik buján.

De mondd meg, édes, a férgeknek, hogy e börtön
vad csókjaival megehet,
én őrzöm, isteni szép lényegükben őrzöm
elrothadt szerelmeimet!

Minek a remény? Halott vagyok. És már nem jösz vissza életet lehelni belém... ennyi az öröm... nem egész három hét volt.

Zene: Lacuna Coil- Enjoy the silence

Kommentek, új modul és MELÓS!

3 kemény komment. Köszönöm Tücs és Black Rose. És a többiek? Miért nem írtok? Ennyire unalmas vagyok? Vagy jelentéktelen?... Én nagyon tudok nekik örülni. És kíváncsi vagyok a véleményetekre adott témában...

Beiktattam egy új modult. Egy kis közvélemény-kutatás. Azzal kapcsolatban, hogy tudjam, érdemes -e folytatni a blogolást. Csak 2 kattintás. Nekem meg az eddigi és további munkám.

Fejlődő társadalmunk szakmunkásai: Ma megszereltem a kellékes szerkényt :)

Álomcsapda

Álmok vs. mindennapok...

... ezt múltkori eszményi beszélgetésem alatt találtam ki, amit egyik barátommal folytattam. Akkor még nem voltam tökéletesen tisztában vele, hogy mit jelent. Most már igen.

Vasárnapról hétfőre virradó éjjel... azt álmodtam, hogy meghalt az édesanyám. Hétfőről keddre... azt, amin rothadó húscafatokkal játszottam. Konkrétan dögökkel. Gyermeki lélekkel, mit belül széttép az undor és a kíváncsiság. A kettő közül az előbbi az érdekesebb. Édesanyám halála után visszaköltöztünk Oroszkára, aminek az életvitelét már nem tudnám megszokni. Újra a régi iskola, senkihez sem szólás és az utolsó buszjegy, amit mindig magamnál tartottam... mikor felébredtem reggel, be akartam rohanni anyám hálószobájába, hogy megöleljem, hozzábújjak. Nem lehetett, az ajtó zárva volt nekem. Kövezzetek meg, de én borzasztóan kötődöm az édesanyámhoz...
És gyűlölöm a jósálmokat. Nem túl gyakoriak, sőt, mondhatni ritkák. De gyűlölöm őket. Egyesek szerint ajándék a jövőbe látni. Szerintem nem. Mert tudom, mit jelent (természetesen nem azt, hogy elveszítem az édesanyám...), és egyre csak várom és várom hogy bekövetkezzen, ha pedig bekövetkezik nem tudok tenni ellene. Képtelen vagyok felülkerekedni az elkeseredettségen és azon, hogy előre tudtam...
Mikor megtudtam a wicca titulusom, ami nem A Látó, azt hittem, ezt a terhet többé nem kell cipelnem. Hogy többé nem lesznek jósálmaim. Sajnos vannak. Mert attól, hogy nem ez a titulus adott boszorkányé, ugyanúgy foglalkoznia kell a jövőbelátás valamely módjával. Eggyel foglalkozom is. Amik nem az álmok. Mégis visszatérő jelenség. Szerintem teljesen természetes dolog. De szeretnem akkor sem kell...
Nagyon megviselnek. Borzalmas érzés ezzel a tudattal ébredni, immár második napja, hogy kísért a jövő, hogy üzenni akar nekem. Az üzenet pedig figyelmeztetésre való, nem arra, hogy ölbetett kézzel nézzük végig ahogy elég a világ köröttünk... de én nem vagyok elég a változtatáshoz. Úgyhogy csak csendben figyelek és összeszorított fogakkal hagyom majd, hogy a jóslat beteljesedjen és lenyúzza rólam az emberi bőrt. Jó lesz igenám... kis szenvedés... "kis" szenvedés. Remélem a mai éjjel már nem tartogat efféle kellemes meglepetéseket... legalább tudom, miért is szoktam félni az álmaimtól...

Altarír Tüccsel és találkozó Rose-al :)

Nos, a mai nap a mászkálás jegyében zajlott :) A suliban nem volt semmi különös eleinte, mikor tesióra után jött egy isteni sugallat, hogy talán lógjuk már el az utolsó 2 matekot, aztán majd drámára visszajövünk. Így is történt. Bár maga a suliból kifele menet nem zajlott valami simán... de most nem részletezném XD Tündit elhoztam hozzám, kajáltunk aztán megindultunk visszafelé. Bementünk 1-2 boltba körülnézni a pipám végett. De sehol sem találtunk igényeimnek megfelelőt. Azonban igencsak eláztunk XD Csöpögő hajjal felrohantunk a kellékes szekrényünkhöz, átvettük a dráma próbaruhát, kipakoltunk, vissza-szét meg minden és benyitottunk a terembe- üres volt. Leszaladtunk a klubba- az is. Felhívtuk Pancét. Ja hogy elmaradt a dráma? Fuck! XD Üresjárat volt. Maradhattunk volna még nálam. Na most már minegy. Vissza a szekrényhez, visszaöltözés, kipakolászás, újra be meg minden... Kitaláltam, hogy akkor menjünk el Altarírbe, mert Rose-al csak 18.00-kor találkozom. Mire odaértünk, úgy néztünk ki mint a vidrák XD

Hmm isteníí *.*

És aztán a fotózkodás-pózolás... egyetlen normális arckifejezés, amit össze tudtam hozni XD Azzé Tücs megadja a módját :DEz a "szexin bekapom a kanalat" féle-fotó... hát igen, rosszak voltak a fényviszonyok XD

Ez már HIPPIMicsoda? Ujj úszkál a teában?!...

Na itt meg már látszik mit ittunk... rumos-meggyeset XD Najó, alkoholmentes volt. Csak valamin nagyon röhögtünk.

Utána találkoztam Rose-al, szokás szerint aranyos volt és kellemes beszélgetős- lépcsőalattfekvős-estet varázsoltunk magunknak :) Köszi Rose!

Hétvége

Hétvége nagyiéknál. Mintha megállt volna az idő... ahányszor ott vagyok, mindig úgy érzem, mintha nem csak egy országhatárt lépnék át. Mintha ott az idő is megszűnne létezni- legalábbis lassabban járna. Hó sajnos nem volt, így a kellemes erdei sétám kimaradt. Szóval így mindent összevetve is unalmas volt a hétvége. Elmentünk a temetőbe, dédi sírjához, aztán a másik nagyihoz. Ja és kaptam egy könyvet keresztapu írta Oroszkáról :) És ott hagyott nekem is egy dedikált példányt, hogy "sose feledjem, honnan származom", meg mert tudja, hogy erősen kötődöm a szülőfalumhoz. Nagyon sok érdekes dolog van benne ^^ Nagyon tetszik. Respect János bá' :D Vettünk anyuékkal egy házimozi rendszert, most épp azt élvezik én meg a sötét kis birodalmamba húzódtam vissza. Gyűlölöm az akciófilmeket, úgyhogy én majd egyedül fogom élvezni egy jó kis horror, vagy hasonló társaságában :D

Esti gondolat #1

Odin két fekete hollója- Huginn (gondolat) és Muninn (emlékezés). Ez az, ami béklyóba ver engem.

Filmajánló #1 - Ichi, the Killer

ICHI THE KILLER

(rendező: Takashi Miike)

KIZÁRÓLAG ERŐS IDEGZETŰEKNEK!

Adott egy szadista yakuza főnök, akinek rejtélyes körülmények között nyoma vész, de nem csak ő tűnik el, hanem egymilliárd jen is. Kakihara (hidrogénezett hajú japán popikon flitteres ruhákban, az arcát csak két biztosítótű tartja meg a széteséstől), a klán alvezére kettős motivációtól hajtva ered a nyomába: egyrészt a gang-hűség nem hagyja nyugodni, másrészt az, hogy (ebben a filmben úgy tűnik kötelező) szadizmusa mellett kedveli a mazochista játékokat is, és a főnök volt a kedvenc játszótársa.
Az első számú gyanúsított egy rivális banda vezetője, akiből úgy próbálnak meg információt kiszedni, hogy bőre alá dugott kampóknál fogva fellógatják, majd meglocsolják némi forró olajjal, s hogy ez sem hat, végső megoldásként különböző testrészeit szúrják keresztül kötőtűhöz hasonlatos tárgyakkal (ez egyébként visszatérő motívum a filmben). Mint később kiderül, a fickó ártatlan, az akció félreértés volt, s ezt Kakihara nyelve bánja. Bocsánatkérésként ugyanis kénytelen lenyisszantani, természetesen premier plánban, hogy élvezhessük a részleteket.
A főnök eltűnése mögött azonban Jijii és csapata áll. Jijii („öreg ember”) egy kigyúrt hipnotizőr, aki regresszív hipnózisban tartja Ichit, a skizoid gyilkológépet. Ichi tele van elfojtott traumákkal, ha megbántják sírva fakad, majd a ruhájába épített pengékkel elkezdi feltrancsírozni a delikvenst. Kakihara a nyomozás során rátalál erre a lassan legendává váló anti-hősre és közeledik a leszámolás. (Forrás: port.hu)

Néhány kép:KATT IDE -> NÉZZ ÉS LÁSS (FULL JÓ MINŐSÉG, NAGY KÉP)

Kakihara meg nem mellesleg a kedvenc figurám :D

Azért is nagyon szeretem ezt a filmet, mert rengeteg benne a rejtett jelentés.
Az esztétikai brutalitást és kegyetlenséget magas fokon kiaknázó thriller számos filmfesztiválon sikerrel szerepelt. Vér, veríték, könnyek és a néző arcára fagyó vigyorgás – a japánok megint megmutatják, mit hoznak ki a mozgóképből, ha egyszer igazán eleresztik magukat. Miike Takashi brutális yakuzatörténete az emberi psziché sötétebb bugyraiból meríti alapanyagát, korrekten felvezetve mindent, a szadizmustól az elfojtott fixációkig, hogy az ember szívének oly kedves spontán gyilkolás- vágyról ne is beszéljünk. Mindenfajta hipokrita képmutatástól mentesen illusztrálja a tételt, miszerint a homo sapiens az egyetlen állat, mely örömét leli fajtársa megalázásában, kínzásában, adott esetben miszlikbe aprításában. Miike Takashi filmje önvizsgálatra késztet, annak belátására, hogy talán mégse értünk még el az evolúció csúcsára.

Nah igen... szóval katarzissztori... és még valami:
Az Ichi the killer-t nemhogy Magyarországon, de Európában is alig forgalmazzák, valahogy a filmes establishment ódzkodik az ilyen típusú filmektől – érthető módon.
Ichi The Killer Trailer
Aki kedvet kapott hozzá, gondolja át még kétszer, aztán szedje le Torrent-ről... vagy nézze meg youtube-n!

Három búvalb*szott csődtömeg az IKEA-ban...

Alcím: Senki se őszinte...

Zene: Katatonia - In the white
(Különleges ajánlás: világvége-hangulatosoknak, depressziósoknak, őrült művészeknek és filozófusoknak.)

Balomon Andris, alias Vérfarkas; jobb oldalamon Nyúl, alias Vámpír; középen én, Lucretia, alias Fekete Angyal. Szép kis gyülekezet. Különbözőek vagyunk, de már nagyon közeli barátok. Jól megértjük egymást. És mindhármunknak egyszerre van lelki problémája. Örs vezér tere, IKEA- egy érdektelen kanapé. Isteni fotótéma lett volna... ott ülünk hárman, a nagy baráti trió, búvalb*szott képpel mind... itt-ott megszólalunk és mások számára érdektelen filozófiai eszményeket vesézgetünk. Szinte már fekvő helyzetben, mindünk arca felfelé, szemünk egy pontot szugerál valahol a plafonon és lelkizünk... ez hát a kép.
Előkerült a téma, ami mindhármunknak egyszerre nyomja a szívét. A szerelem. Bizony. Már rosszul kezdődik. Véleményeztük kinek-kinek a problémáját. Nyúl- ő már azt sem tudja, mi az a szerelem, vagy hogy létezik -e egyáltalán. Én, aki sajnos nagyon jól tudom, hogy létezik szerelem, és hogy milyen is pontosan. És Andris, aki még sajnos csak sejti, hogy mi az. A szerelem a boldogság tárgya... Elkezdtük az öngyilkos témát. Megbeszéltük, ki hogyan szeretne meghalni. Nálunk ez már nem tabutéma, mert ahhoz túl gyakran előkerül. És mellesleg meg mindhárman tudjuk, hogy képtelenek vagyunk véget vetni saját rohadtul szánalmas életünknek. Szóval csak ültünk ott, mint a beteg depressziós férgek. És nem csak mint... szerintem azok vagyunk. Nagy csődtömegek. Mindhárman. Legalább egymást tudjuk vigasztalni- úgy ahogy.
Idő s térelhajlás- elmélet jegyében: ASTORIA, ALULJÁRÓ. Meg akartalak érinteni, megcsókolni, megölelni... holott tudtam h kurvára fáj... ott akartalak hagyni a p*csába, de nem ment... erőt próbáltam összeszedni, de nem ment... próbáltalak SZERETNI! De ez sem ment...Mindenki játszik és hazudik. Minden ember halott- HALOTT! Önző, felszínes, képmutató, megalkuvó... dühös, de tehetetlen. Minden ember szomorú báb. Némán is hazugok. Vakok, bolondok, olcsón megvehető életek... szánalmas, döntésképtelen férgek- büszke, üres, hamis tárgyak! Se beszélni, se moccanni nem tudnak önnön kriptájukban. Olyanok mint az elefántcsont. Szépek. Csak épp nem nevezhetők élőnek.
Bár beleláthatnék néha mások fejébe... tudom, minden éremnek két oldala van, s néha bizony nagyon nem lenne jó. Erről is beszélgettünk Nyúllal. Hogy bizony, azt is látnánk, ha a másik hazudik... de akkor is... A sors kegyetlen sikolyokkal és fájdalommal átitatott erőszakos vetélése eme nagy s büszke faj, eme emberiség... Nyul szerint össze kéne szednem egy rendes pasit. De úgy látja, képtelen vagyok rá. Én meg úgy látom, hogy megtartani nem tudom. És hogy én vagyok a hibás. Más megoldás, más alternatíva nem létezik! A nagy tanácsok Nyúltól: Andris összeszed egy jó csajszit, te... én... - a mi kérdésünkre nem tudott elfogadható választ adni. Hármunk közül mindíg Andris volt a legkevésbé összetört- bár neki csak simán nem hullámvölgyei és hullámhegyei vannak. Neki csak egyetlen egy árnyoldal. Évek óta boldogtalan magány. Haszontalan szónokok, szánalmas színészek! Sötétségben élünk, mint az állatok- saját sötétségünkben. Vajon tudjuk -e még, mi az, hogy "másik"? És vajon tudjuk -e egyáltalán, hogy NEKÜNK MI A JÓ?...
Mi lesz így velünk? Jó kérdés. Meghallgatjuk a másik problémáját, és próbálunk segíteni. Holott még önmagunk problémáit sem tudjuk megoldani... Na a mi triónkban ez nincs így- meg sem próbálunk segíteni a másiknak. Csak átvesszük a bánatot s még mélyebbre ásunk a fájdalom mocsarában. Jó kis baráti program...Nem vagyok jó szerető. Vagy túl hideg vagyok, vagy túlságosan szeretem a másikat... mi az, hogy túlságosan szeretni? Ez egy KIB*SZOTT NAGY HÜLYESÉG!!! Nyúllal is ezért szakítottunk- mert szerinte túl korán mondtam neki, hogy szeretem és nem mértem fel a szavaim súlyát... Dehogynem!... Aztán mindenkihez hideg voltam. Az sem volt jó. Úgy döntöttem, az önmagam útját fogom járni és nem az exemét. NE FÉLJ KIMONDANI, HOGY SZERETED! Erre mi történik?... Bumm bele- ebből is látszik, mekkora sz*r vagyok.
A találkozót a "minden nő ribanc" és "minden pasi kurva" mondatokkal zártuk. És ez így van! Üres vagyok belül. Totál üres. Talán így a jó nekem. Ha már boldog nem lehetek, hadd legyek fényűzően depressziós... Jóféle napjaim lesznek megintcsak, hmm, igenám...
Az emberek még azt sem tudják, hogy ÖNMAGUKNAK MI A JÓ! Ezért ilyen ez a világ. Rothad az egész, mindenki csak test és senkit sem ismerünk... Nem tudom mi lesz ezek után. Vagyis de... a szokásos rutin... Ez csak olyan mint a mesében. Innen látszik egy vicc árnyoldala és a valóság. Méz szereti Dupladét. De ez fordítva nem lehet igaz.

Saját kis sötét birodalmam...

Imádom a szobám :) Csináltam hát néhány képet kedves börtönömről. Hozzátartozó hangulatmuzsika: Placebo- Centerfolds

Ágyacskám :) Imádom a szatént ^^

Poszterekkel kitapétázott falam részlete :)Piperecuccok- khm khm na igen :)Ez meg itt simán csak szép :)
Füstölők, mert megérdemlik ^^
És végül nagy büszkeségem, A gyűjtemény egy szelete :D

Elmélkedés a boldogtalanságról...

Egyik kedves barátommal ma hosszas és fennkölt eszmecseréket folytattunk, melynek egy kis részletét szeretném megosztani a nagyérdeművel. Saját gondolat, de szerintem hasznos, ha végigfuttatják az elméjükön és a szívükön is.

Minden ember boldogtalan. Van ki vállalja és olyan is van, aki titkolja, sőt- nagyon jól titkolja. De ez a tényen nem változtat. Mind, bizony, mind boldogtalan. A boldogtalanság valaminek a hiányából ered, hisz az ember nem érheti el a tökéletességet. S ez a tökéletlenség, mely fellelhető bennünk és körülöttünk, ez az, amely már ősidők óta béklyóba zár bennünket. Elszomorít mások tökéletlensége, s másokat a mi tökéletlenségünk. Ördögi kör ez, melyből nincs szabadulás, hiszen boldogság, mint megfoghatatlan nem létezik. Csak öröm van. Most épp nekem is ilyen öröm-korszakom van, de nem vagyok boldog, mert embernek születtem. S akit ez a Föld adott az élet kezébe, az nem lehet boldog. Valamilyen szinten, egyetlen kreatúra sem, ami létezik...
Nem is értem, miért mondják az emberek, hogy boldogok. Mi van ha tévednek és ez még nem a boldogság? És mi van, ha én látom rosszul a dolgot? Hogy a világ ennél sokkal egyszerűbb és azért olyan keserű az életem, mert félek kimondani dolgokat? Mert félek attól, hogy a szavaimnak esetlegesen nincs súlyuk?...

Ennyit idéznék a gondolatmenetemből. Órákig el tudnék róla társalogni. De inkább hallgassatok zenét :) Depeche Mode - Black Celebration (IMÁDOM!^^)